Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 32. szám

Pest, kedd Apr. 24. 1860. 32. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM Mire jogosítja az osztrák ptk. 461. §. a záloghitelező ? Pesti or. tszéki segéd Hoffraann Pál Lajos úrtól. II. — Legfelsöbb-tszéki döntvény a csődrend 69. §. értelmezéséhez — és a p. perr. 394. §-hoz. —Vegyes. —Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. Mire jogosítja az osztrák ptk. 401-ik §-a a záloghitelezőt? Pesti orsz. törvényszéki segéd Hoffmann Pál Lajos úrtól. Fejtegetésemben azon ponthoz jutottam volna el, melynél az átalánosan elfogadott, de nézetem szerint mindvégig helytelen magyarázat czáfolatára szándékoztam áttérni , hogy a helyesnek megalapítására tért nyissak ; átpillantva azonban értekezésem bevezető czikkét, melyben ama magyarázat módszerét s eredményét adtam elő, ugy rémlik, mintha ez előadásban az előadottnak czáfolata is már benfoglaltatnék : nincs tehát egyéb teendőm, mint hogy a fentebbi előadásba szőtt ellenokokat összefoglaljam s azokat igy éles határozottsággal az átalánossá lett nézet ellenébe állítsam. Teszem ezt következőleg. A törvény szerzője a kérdésben forgó szabványnál, miként ennek oldalczime mutatja, feladatul tűzte ki, s az e szabványban előforduló szavak tanúsága szerint, tettleg is azon volt, meghatározni i mire legyen a záloghitelező követelésének lejárta után a zálog irányában jogosítva 6). Fel is téve tehát, de meg nem engedve, hogy akarta a törvényhozó, miszerint a záloghitelező csak azután eszközölhesse a zálog eladatását, ha követelésének lételét az adós irányában per utján begyőzte : ugy ezen §. bizonyára nem volt az illő helyen annak kinyilatkoztatására, sőt helyesebb leendett, „követelés lejárta" előtti és utáni zálogjogot meg sem különböztetni. Mert ha a záloghitelező a követelés „lejárta után" még mindig nem indulhatna a zálognak, akkor e lejárat legkisebbet sem is változtat zálogjogi igényén; vagy más szóval : akkor a zálogjog, miként a követelés lejárta előtt, ugy ennek utána is, pusztán csak biztosítékot szolgáltatna, míg második jogozatának gyakorolhatása, t. i. a zálog eladásábóli kielégithetés, az adósnak ama követelés kielégítésébe való elmarasztalásától lett volna függővé teendő. El kell tehát ismernünk, hogy „a zálogos hitelező jogai és kötelezettségei a követelés 1 ejárta után" czimmel ellátott 461. §-a a ptknek a zálog eladásának lehetőségét következetesen nem is érintheti, ha e lehetőség csak az adósnak elmarasztalásával állna be. De miután másrészt ez utóbbiról az egész (zálogjogról szóló) fejezetben említés sem tétetik, tehát ki 6) Ezt szem előtt kell tartani mindvégig, ha nem akarjuk a törvény szövegét végkép mellőzni. A követelés lejárta képezi valamely hatás okát; a hatásnak tárgya a zálog : miben áll tehát e hatás ? így áll a kérdés. sem jelentené a törvény, miáltal nyer elvégre jogosítványt a záloghitelező, magát a zálogból kielégíthetni? Kitetszik tehát, hogy miután a törvényhozó semmi mást, mint épen a követelés lejártát 7) jelelte ki forduló pontul, melynél a zálogjog hatálya, bizonyosan csak fokozó változtatást tapasztal, a lejárathoz csak is a zálognak nyomban eladhatása volt köthető. — Avagy tán ne átaljuk a törvényhozásról feltenni, hogy csak azért emelte legyen ki a lejárt követelésen alapuló zálogjogot, hogy tudtul adhassa, miszerint az ily zálogjog alanya is, egyszerű hitelezőként, a lejárt követelésbőli keresetet támasztja? Valójában, akkor jobb leendett, mindjárt az egész zálogjogot a ptk. II. részének 17. fejezetében tárgyalni. Ellenfeleim is kénytelenek tehát megengedni, hogy azon határozat, melyet véleményünk szerint a ptk. 461. §. tartalmaz, e §-ba, czime és egész állása miatt bele nem illik. De ők tán azon kifogáshoz fognak menekülni, hogy a törvényhozó, miután ő is csak ember és akaratának kinyilatkoztatásában gyarló közegre, az emberi nyelvre van szorítva, nem azt fejezte legyen ki, mit mondani akart; hogy tehát ama szabványban még is azt jelenthette ki, mire az oldalczim nem utal. En, a nélkül, hogy megengedném, ezt is fel akarom tenni; de áll-e azért ellenfeleim véleménye csak egy hajszálnyival is jobban? Hát nem mondja-e a törvényhozó ezen §-ban magában is határozottan s az oldalczimekben kitett megkülönböztetéssel megegyezőn, hogy a záloghitelező követelésének lejártával a zálognak bíróilag való eladatását kérheti? Ha pedig ez, mivelhogy a bíróságnak utólag meghagyatik, hogy „ez iránt" a perrend értelmében járjon el 8), azt jelentené, mit ellenfeleim vitatnak, akkor a törvényhozó körülbelől ily kép szólott : te, záloghitelező követelésed lejártával jogosítva vagy a bíróságtól a zálog elárvereztetését kérni; te ellenben, bíró, üsd el őt e kérelmétől s utasítsd a követelésébőli kereset támasztására. A magya7) V"agy még is ? miután az mondatik : „ha a zálogos hitelező a meghatározott idő eltelte után ki nem elégíttetik." Ámde a követelés lejárta, föltevéskép állitva, magában foglalja a követelés ki nem elégittetését is; mert a követelés a kielégítés után többé nem mondható lejártnak, hanem elenyészettnek. Különben is akinem elégités nem tárgya a bizonylatnak, hanem bizonyítandó a megtörtént kielégítés; ezt pedig mindig az adósnak kell bizonyítania : tehát a záloghitelező nem tartozik ezen föltételét a 462. §. jogozatának begyőzni, hanem ha hiányzanék, az adós dolga , ezt kereset utján megállapítani (lásd a 31-ik jegyzetet majd alább). 8) Ellenfeleim tehát a ptk. 461. §. jogozatának tartalmát, daczára annak , hogy világosan ki van mondva, azon modorból magyarázgatják ki, melyben érvényesítendő; mintha az alak adná a tartalmat s nem ez amazt! 32