Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 30. szám

Pest, kedd Apr. 17. 1860. 30. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : A váltóknak fizetés végetíi bemutatásáról. Orsz. tszéki tanácsos S z i n o v á c z György úrtól. —Legfelsóbb-tszéki döntv. az ósís. pátens 9. §-uak alkalmazásához. — Rögtönbirós. tárgyalás Egerben. Okolicsányi János gyilkosai ellen. — Hivatalos tudnivalók. A váltóknak fizetés véí^etti Bemutatásáról. Orsz. törvényszéki tanácsos Szinovácz G y ö r gy úrtól Hogy a váltó lejáratkor fizetés végett bemutatandó, vagy is, hogy a váltóüzletben nem az adós tartozik hitelezőjét a fizetés teljesithetése végett felkeresni, hanem ez amazt, a dolog természetéből világos, mert a váltó mint fizetési eszköz a kereskedelemben, rendeltetésénél fogva kézről kézre járván, a váltóadós nem is tudhatja, hogy lejáratkor a fizetést kinek fogja teljesíteni. A megszűnt magyar váltótürvénykönyv I. r. 100. §-a az üzlet természetével öszhangzólag tüzetesen megretidelé, hogy a váltó lejáratkor bemutatandó, s ezen bemutatásnál a fizetés az illetőtől követelendő, sőt miután a váltó a lejárattól kezdve haladéki kamatokat hoz, az érintett törvény ezekre nézve is határozottan intézkedett a 117. §-ban, melyhez képest a kamatfizetés csak azon esetben vette kezdetét a váltóban kitett lejárat napjától, ha a fizetés teljesítésében az adós volt késedelmes, ellenkező esetben, vagyis ha a váltótnlajdonos késedelmeskedett a bemutatással, a kamatok csak azon naptól voltak követelhetők, melyen a bemutatás eszközöltetett, vagyis a fizetés követeltetett. — Ilyen intézkedést a mai váltócodex nem tartalmaz, ámbár a bemutatás fünnebbi elvét ez is megragadja, a 40. czikkben az adóst, ha tőle a fizetés nem követeltetik, a váltóösszegnek a tulajdonos terhére, és veszélyére, bírói kézhez leendő letételére jogosítván fel. Az idézett két törvény között tehát, magára az elvre nézve, meg van ugyanaz egyformaság, de a következményekben nem találkoznak egymással, mert amott a következményeket is határozottan a törvény szabta meg, migazok itt vitatárgygyá fajulhatnak. A bemutatást ugyanis, ha a váltó annak folytán ki nem fizettetik, csak óvás által lehet igazolni, egyéb bizonyítási módot a törvény nem írván elő, de az adós makacssága esetében a tulajdonos egyéb bizonyítási eszközhez nem is igen juthatván , igen — de az óvás a vrsz. 41. czikke szerint a lejárat napján már kivehető, természetesen, mert a megszűnt magyar váltótörvénynek 109. § a máig is egész épségében fennáll, ez pedig azt rendeli, hogy az egy napi vásárokra szóló váltók kivételével, a fizetés váltóra a lejárat napjának déli 12 órájáig teljesítendő,miből világosan következik, hogy ugyanez nap délután a váltó*már beperelhető. De ha ez igy van, akkor a vrsz. 40. és 41. czikkei jóformán ütközésbe jöhetnek egymással, mert míg az egyik azt rendeli, hogy a váltó a lejárat napján déli 12 órakor már megovatolható, tehát délután már beperelhető, addig a másik az adóst a kamatok és költségekre nézve bírói kézhez engedett letétel által csak 48 óra lefolyta után kezdi megóvni, holott akkor már a váltó beperelve, még pedig jogosan beperelve levén, a költségek és kamatok terhétől csak alig szabadulhat, mert a váltótulajdonost, ki viszkereseti joggal élni nem akar, óvás kivételére kötelezni nem lehet; mivel fogja tehát a váltóadós, ki felszólitatva, tán fizetett volna, ebbeli állítását a bíró előtt begyőzni? — Azt nem követelheti, hogy ellenfele óvást mutasson fel, ő pedig nem tudja igazolni, hogy a váltó neki nem lön bemutatva. Ily körülmények közt, midőn világos törvény által nem istápoltatunk, ugy hisszük, csak a lehető legjózanabb következtetés segélyforrásához lehet folyamodnunk, s igénybe kell vennünk a jurisprudentiát, melynek működése a §§. túlsó szélén kezdődvén, ügyvéd és bíró előtt ama széles chartát tárja fel, melyen hajdani váltótörvényünk is helyet foglalva, mindenben szabatos intézkedéseivel váltójogászokká képezett bennünket. Legfelsőbb- törvényszéki döntvény. Az ősis. pátens 9. §-nak alkalmazásához. Különösen a volt jobbágyok közti örökösödés viszonyaiban. Es azon kérdés körül : váljon bizonyos kereset tárgyául szolgáló igények örökjogi igényeknek, vagy osztály eszközlésére vonatkozóknak tekintendők-e"^ (Vége). A főtörvényszék felperesek felebbezése folytán az első bírósági Ítéletet megsemmisítvén, a per folytathatását kimondta és az első bíróságot a föügybeni ítélethozatalra utasította. Indokok: Mert az 1852. nov. 29. ősis. pátens 9. §-a ezen esetben, hol tulajdonképen nem örökségi igényről, hanem bizonyos nagyapai, illetőleg nagyanyjai még 1841. s 1849. reájok háramlott birtoknak gyermekek közti osztályáról van szó — nem alkalmazható, mert említett ősis. pátens jelleméből átalában, különösen pedig a 9. §. szövegéből semmiképen sem következtethető, hogy a gyermekek a törvényes örökösödésnél fogva még a régi törvények alatt reájok esett nagyszülői birtok osztályára nézve ebbeli jogigényüket bejelenteni kötelesek volnának; azért az első bírósági ítélet megszüntetendő, a per folytathatósága kimondandó, és uj ítélethozatal elrendelendő volt. (Fótszéki ítélet 1859. jul. 5. 2300. sz. a.) A cs. k. legf. tsz ék alperesek felülvizsgálati kérelme folytán az első bíróság Ítéletét megerősítendőnek találta, megszüntetvén azonban mind a három folyamodás költségeit. 30