Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 29. szám

115 -ed a JisoJie) ü R iméjj löiAo^ky.öiM^Ao iiadvlod A íéiiíeood Legfelsőbb- törvényszéki döntvény. Az ősis pátens 9. §-nak alkalmazásához. Különösen a volt jobbágyok közti örökösödés viszonyaiban. És azon kérdés körül : váljon bizonyos kereset tárgyául szolgáló igények örökjogi igényeknek, vagy osztály eszközlésére vonatkozóknak tekintendbk-e ? J. Borbála férjezett F—né és J. István mint felperesek 1855. oct. 13. keresetet nyújtottak be az e—i városilag kiküldött bírósághoz P. Antal, P. Katalin —mint első rendű, s S— Márt. és neje G-. Kat. mint másodrendű, alperesek ellen, melyben következőket adnak elő : F. Anna P. János utáni özvegy és a felek anyja s illetőleg nagyanyja 1849. máj. 9. végrendelet nélkül meghalt, s hagyatéka egy belső telekből, egy házból, % telek földből, 2 szőllőből, s többféle ingókból állott. Első rendű alperes P.Antal anyja halála után az egész hagyatékot elfoglalta, és nemcsak hogy nem részesítette alpereseket a haszonélvezetben, sőt a B. alatti szerződés szerint 1855. sept. 25. nővérével P. Katalinnal egyetemben a házat a belső telekkel együtt és a y2 telek földet másodrendű alpereseknek S. Mártonnak s nejének eladta. Minthogy pedig az örökösök közül az egyiknek a többiek kizártával a hagyatékból eladni semmit sem szabad, s ha ilyesmi történt, az adás-vevés érvénytelennektekintendő; ugyanazért felperesek a két első rendű alperest mint eladókat, és utóbbiakat mint a háznak és földnek vevőit törvényesen megidéztetni és az emiitett adás-vevési szerződés megsemmisítésével az egész hagyaték leltározását, ugy annak elárvereztetését elrendeltetni, és az árnak a felperesek és első rendű alperesek közti arányos felosztását, a P. Antal által időközben birt haszonélvezet megtérítésével együtt, és végre P. Antalt egyszersmind számadástételre is köteleztetni, és egyúttal kiskorú felperes P. István részére gondnokot rendeltetni kérik. Az 1855. nov. 29-re kitűzött tárgyaláson a felek annak Írásbelivé leendő átváltoztatásába megegyeztek, mi a bíróság által helyben is hagyatott s fenemiitett kiskorú felperes részére gondnok neveztetett ki. Első rendű alperesek az ellenbeszédben mindenek előtt megjegyzik, hogy felperesek keresetükben ingóságokat is igényelnek, minthogy azonban az alperesek közül egyik sem foglalta azokat el anyjuk halála után, és miután azok csak is átalában minőségük részletes megnevezése nélkül igényeltetnek, ugy ebbeli követelésük a p. perrendt. 2. §. d) p. és 4. §. szerint tekintetbe sem veendő. Különben is a felperesi követelés sem a kereseti jogra, sem annak érdemére nézve meg nem állhat. Mi az elsőt illeti, kétségtelen, hogy felperesek a perben bizonyos örökséget F. Anna nagyanyjuk és illetőleg P.János nagyapjuk után igényelnek, minthogy pedig ilyféle örökségi igények az 1852. nov. 29. ősis. pátens 9. §-a szerint az át. ptk. behozatala után egy év alatt, azaz 1854. máj. l-ig érvényesitendők voltak, jelen per azonban csak 1855. octoberben indíttatott, ugy felpereseknek kereseti joguk már ezen szempontból is elenyészett. A kérdéses követelés érdemlegességét illetőleg, a 2. §. alatti mellékletből kiviláglik, hogy az igényelt földek 1851. óta mindig P. Antal s P. János árváinak nevére voltak telekkönyvileg bekebelezve, és ezek által háboritlanul birattak; következéskép a ptk. 1467. §. szerint első rendű alperesek kizárólagos tulajdonává elbirtoklás (Ersitzung) által váltak. Továbbá felperesek a kérdéses örökrészeket anyjuk P. Katalin J. József neje után igénylik, ki az egyházi anyakönyv tanúsága szerint még 1823. férjhez ment, tehát még azon időben, midőn az úrbéri földekből a jobbágyok leányait semmi sem illette, és mert felpereseknek említett anyjuk 1835-ben már meghalt, így az 1840 : 8. tcz. mely a jobbágyok mindkét ágbeli utódainak egyenlő öröködési jogotád,reájuk már nem alkalmazható; ugy világos , mikép a kérdéses birtokra nézve sem az anyának, sem pedig gyermnkeinek — mostani felpereseknek — örökösödési joguk nincs. Azonkívül alperesek azt állítják, hogy felperesek anyja, az akkori törvények értelmében egyedül őt illető kiházasitáson kívül, alperesek szülőitől tetemes összeget készpénzben is kapott, mire néhány tanút az előadott kérdő pontok szerint kihallgattatni kérnek. — Végre még megemlittetik, hogy azon két szőlő egyike, melyek a keresetben említtetnek , jelenleg is felperesnő birtokában van, miáltal a felperesi kereset alaptalansága még világosabban kiderittetik. \\ Felperesek válaszukban felhozzák . mikép F. Anna P. János örökhagyó neje 1849-ben első rendű alperesnél P. Antalnál meghalt, s minden ingóságait ot4 hagyta, és miután akkor felperesek még kiskorúak voltak, ugy P. Antal köteleztetik ez ingóságokat a p. perrendt. 233. §. szerint eskü alatt felfedezni, annak szövegét előadván. Az 1852. nov. 29. ősis. pátens jelen esetben nem alkalmazható, mert J. Borbála, csak 1854-ben lett nagykorúvá, J. István pedig jelenleg is kiskorú, következéskép annak idejében jogigényeiket nem érvényesíthették; de különben is felperesek ezen pert nem indították örökösödési joguk érvényesítése végett, hanem csak kérik az anyai illetőleg nagyanyai hagyaték felosztását. Továbbá az át. ptk. 1467. §. sem alkalmazható itt, mert, mint már megemlittetett, J. Borbála csak 1854-ben lett nagykorúvá; következéskép az elbirtoklás ő ellene csak ezen évtől számitathatik; és mert a következő 1855. évben P. Antal ellen a per már megindittatott, azért az elbirtoklási kifogásnak felperesek ellen jelen esetben helye nincsen. Azon körülmény is, hogy folyamodó anyja 1823. ment férjhez és 1835-ben az 1840-ki törvények hozatala előtt halt el, figyelembe sem jöhet, mert a valódi örökhagyó P. János; és ez 1841. végintézkedés nélkül haltel és miután összes vagyonát neje F.Anna felperesnek nagyanyja örökölte, ez pedig csak 1849. halt meg, s igy hagyatékához az 1840 : 8. tcz. szerint összes utódai, tehát felperesek is, örökösökül hivatvák. Különben is elsőrendű felperesnő nem tagadja,hogy a keresetben emiitett szőlők egyike birtokában van, és ezen körülmény is tanusitja, hogy az említett hagyatékhoz örökösödési joga van. —' Továbbá felperesek még több tanút is kérnek kihallgattatni azon körülmény iránt, hogy P. János és annak neje éltében, ezek által nemcsak felperesek anyja, de magok első rendű alperesek is a körülmények szerint mindig, néha tetemes pénzösszegekkel is segítettek. Végre még felhozatik azon körülmény, mikép anyjuk, illetőleg nagyanyjuk F. Anna mint özvegy, férje P. János hagyatékából % rész telket 1847-ben 700 ftért eladott, mely összeget szinte első rendű alpereshez vitte, mely körülményre tagadás esetében első rendű alperest P. Antalt esküvel megkínálják. A viszonválaszban alperesek megemlítik, hogy a felperesek által érintett ingókról mit sem tudnak, és nem is gondolható, hogy ezen 1841-ben elhalt P. Já-