Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 30. szám

Pest, péntek Április 15. 1859. 30. szám. Első év. TÖRVÉNYSZÉKI CSAMOK, : A bíróságok felelősége a legújabb 1859. mart 12. cs. üyilt parancs szerint V. - Legfőbb-törvényszéki döntvény. - Kül-törvénykezés. - Külföldi törvényhozás, — Vegyesek. — Hivatalos tudnivalók. A bíróságok felelősége az 1859. mart. 12. cs. nyilt parancs szerint tekintettel az európai régibb s ujabb törvényhozások irány-elveire. V. Szükséges, hogy, mint előbbi czikklinkben fejtegettük, a perlekedő feleknek érdekeik az eljárás hibái által okozott károk tekintetéből kellően biztosítva legyenek. De hasonlóan nagyon szükséges az is, hogy a bírósági személyeknek jogbiztosságuk is a jogtalan megtámadások ellen kellően megóva legyen. És pedig nem elég, niikép a törvényhozás csak aziránt biztosítsa a bírósági hivatalnokokat, hogy törvénytelen s alaptalan panaszok folytán el ne ítéltethessenek, s hátrányt szenvedni ne kénytelenitessenek; — hanem azonfelül szükségeltetik még az is, hogy a törvényhozás oly eszközökről is gondoskodjék, melyeknek segélyével az alaptalan megtámadások minél biztosabban meg is akadályoztassanak, s minél ritkábbá tétessenek. Ezt igényli a bírósági egyének jogbiztossága, mert a kártalanítási eljárás, mely ellenök inditatik, reájok bármily kedvező kimenetelű is, még is oly sokféle hátránynyal jár, melyeket elkerülniök igen kívánatos lehet. De azt igényli maga az igazságszolgáltatásnak érdeke is. — Mert erre nem lehet üdvös és hasznos, sem az, hogy a bíróságok alaptalan és szükség nélküli teendőkkel háborgattassanak s elhalmoz tassanak; sem az, hogy a bíróságok tekintélye — a támasztott panaszok által — minduntalan megtámadtassék, miután ennek közvetlen kifolyása : a bíróságok és maga az igazságszolgáltatás iránti bizalom csökkenése. A legnagyobb bajok egyike, melyek a társaimat, és polgárisodás érdekeit sújthatják. Mikép igyekezett törvényhozásunk e két érdeknek eleget tenni — ez ismét egyike a legfontosb kérdéseknek, melyek a bírósági felelőség szabályzatánál felhozhatók s megoldandók. Az első érdek kielégítésére szolgáland törvényhozásunk intézkedései között az, miszerint panaszos köteles kérvényében azon tényeket, melyekből a károsítás származott, határozottan előadni, továbbá köteles állításait bebizonyítani; a panaszlott pedig feljogosított mindannak használatára, mi védelmére szolgálhat: mihez járul, hogy az eljáró bíróság az ügy mibenléte iránt szigorú vizsgálatot köteles tartani, és hogy a panasz feletti határozat társas bíróságra van ruházva, milyennél mindig nagyobb függetlenség s önállás található. De különösen itt azon szabályunk lesz kiemelendő: minél fogva az első határozat ellen rendesen fölebbezéssel is lehetend élni (17. §.). Ezt különösen ki kell emelnünk, mert abban panaszlottak részéről a jogbiztosságnak egyik legnyomatékosb eszközét tekintjük. Midőn egy nyilvános állású egyénnek becsületje, jövője, saját és családjának anyagi jóléte forog szóban, szükséges, hogyaz a felett határozó ítélet minél tökéletesb alapokra legyen fektetve. Az pedig könnyen lehető, hogy az egyik bíróság tévedhet. De az első hatóság különböző körülmények befolyása alatt némi elfogultságban is létezhet. Azért bizalomra gerjesztő megnyugvás és biztosíték csak akkor állhat elő, ha az ügyet első határozat után egy felsőbb bíróság új vizsgálat s határozat alá veszi. Midőn ezt törvényhozásunk megadja, igen kitűnő haladást tanúsít a íranczia törvényhozás irányában, mely annyira szűkkeblű, mikép az ügy első folyamodási eldöntése ellen további orvoslatot nem enged. Mily kegyetleu szigor ez, főkép akkor, ha valamely bírósági egyén marasztatik el, midőn tehát nemcsak anyagi veszteség, hanem a becsület és más szellemi érdekek megsemmisítése is forog fenn. Amásik érdek kielégítésére pedig törvényhozásunknak azon szabálya szolgáland, mely a felelőségi szabálynak egyik főelvét képezi, s mely abban áll : hogy az alaptalan p ana s z té te 1 e k kellő pénzbeli vagy fogsági büntetéssel megfenyítendők. Ez egy nagy szükségű elv, mert ennek lehet leghathatósb hatálya arra, hogy minden alap nélküli panaszok által a bíróságok megtámadásai túlságosan meg ne szaporodjanak, hogy azok folytonos háborgatásoknak ne legyenek kitéve, mi nemcsak hátráltatja a törvénykezest, hanem mint fent emiitettük, magát az igazságszolgáltatás tekintélyét s bizalmát is aláássák. Sokan azonban abban aggodalomra találnak okot, azt hívén, hogy az eszközül szolgálhatand a kártalanítási panaszok meggátlására, minthogy a büntetés lehetősége sokat visszariaszthat a bíróság elleni föllépéstől. De ez nem áll. mert annak csak akkor lehetne helye, ha mindenkinek, ki panaszra lát okot, attól kellene tartania, hogy büntetés alá kerülend föllépéseért. Ily aggodalomra igen is sok okot találhatni a f r a nc z i a felelőségi törvény szabálya mellett; de nem találhatni arra új rendszabályzatunkban is. A franc z ia törvény ugyanis következőleg rendelkezik: 516. Si le demandeur estdébouté,ilsera condamné á une amende qui ne pourra étre moindre de trois Cents francs, sans préjudice des dommages-intéréts envers les parties, s' i 1 v a 1 i e u. Ellenben a mi törvényünk azt mondja: 16. §. A honok panasztételek miatt a, hibás felek, vagy hah elyettök képviselők léptek fel, ez utóbbiak arányos pénz vagy fogság büntetéssel fenyitendők. E két szabály között roppant a különbség. Mig a mi törvényünk a bíróság ellen támasztott panasz elutasítása esetében csak akkor rendel büntetést, ha a panasztételek 30