Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 27. szám

Pest, kedd Április 5. 1859. 27. szám- Élsö év. TÖRVÉNYSZÉKI CSAMOK, TARTALOM: A bíróságok felelősége a legújabb 1859. mart 12. nyilt parancs szerint. — Főtörvényszéki itélvények. - Döntvénytár a bünt. törv. 104. §hoz. — Nazarénusok elleni végtárgyalás a budai orsz. törvszék előtt. — Hivatalos tudnivalók. A bíróságok felelősége az 1859. mart. 12. cs. nyilt parancs szerint tekintettel az európai régibb s ujabb törvényhozások irány-elveire. II. Azon jogintézetnél, mely a jogéletben a bíróságoknak kártalanítási felelősége által alapitatik meg, különösen kétnemű érdekek jönnek elő. Egyrészt az igazságszolgáltatásé, melynek végczéljait törekszik a törvényhozás ezen intézmény által is valósítani s biztosítani; másrészt a magánosoknak személyes érdekeik, és pedig mind a kárositottaknál, mind az e végett igénybe vett bírósági hivatalnokoknál. Ez okból szükséges, hogy a bírói felelőség szabályzatának lényeges jelleméül és irányául szolgáljon ezen egymással sokszor több tekintetből ellenkezésbe jövő érdekeknek minél tökéletesb kielégítése. A mily kiszámithatlan károsságu, s a jogbiztosság tekintetéből nagy veszélyü lenne, ha a magán érdekek legyezése s jószivű kímélete végett a jog kiszolgáltatásnak magasb érdekei háttérbe szórhatnának; hasonlóan ártalmas lenne a polgári szabadságra az is, ha bármily magasb czélok kivitele a magán jogbiztosság sérelmével történnék. Ez alap-irányból következnek azután azon kellékek, melyek a birói felelőség szabályzatában mint szükségesek igényeltetnek. Nevezetesen, hogy határozottan kijelöltessenek azon esetek, melyekben a kártalanítási felelőségnek helye lehet; hogy e felelőség terhe kiterjesztessék mindazon esetekre, a melyekben vétkesség beszámítása fordul elő, hogy a kármentesítés biztosítása a törvényes szabadság rovására ne történjék; hogy tehát az itt szükségelt eljárás és bírósági kijelölés tekintetéből a jog biztosságnak elégtétessék; továbbá hogy a kártalanítási felelőség igénybe vételének útjába akadályok ne görditessenek, az alaptalanul ne gátoltassék; de egyszersmind, hogy az alaptalan megtámadások általi visszaéléseknek is, melyek igen könnyen lehetők, minél inkább eleje vétessék. Arra terjedend ki tehát most különösen vizsgálódásunk, mennyiben felel meg új felelőségi szabályzatunk az érintett kívánalmaknak; hogy tehát főbb pontjaiban mennyiben elégíti ki, vagy igyekszik kielégíteni a fent megkülönböztetett kétnemű főbb érdekeket? Első és egyik legkitűnőbb elv a jelen felelőségi szabályzatban az : hogy a tárgyilag (materiéi 1) helytelen, s alaptalan ítéletekért s igy keletkezett kárért a bíróságok nem felelősek. Ezen elv a 3. §-ban van kimondva, midőn az rendeltetik, hogy az, midőn valamely alsóbb bírósági határozvány s intézkedés felsőbb által megváltoztattatik vagy megszüntettetik, magában véve még nem nyújt alapot a birói felelőség igénybe vételére. Semmi kétség, mikép e szabálynak szükségkép egyik főelvnek kell lenni e jogintézetnél. A más általi Ítélethozatalra való hivatkozás csak abban áll, hogy a felhívott belátása, tudata és tapasztalata folytán legbensőbb meggyőződésével öszhangzó véleményt nyilvánítson. Es ha ennek megfelel, becsületes emberként cselekedett, s ennek kötelességeit kielégité, bármily hibásnak mutatkozzék is kimondása mások nézete szerint. Ebben fekszik annak alapja, hogy a bíró csak jó akaratjáért felelős. A jog kiszolgáltatásban lehető emberi tévedések ellen egyedül csak az esetnek újólagos (felsőbbi) vizsgálata nyújthat biztosítékot. És mi ez úton a törvénykezés rendes menetében, véglegesen jogosnak s igazságosnak mondatik ki, az azon esetben jog s igazság leend, habár az nem a valóság, nem a valódi anyagi jog lenne is. Egészén más, ha roszakaratból, hibából, hanyagságból stb. határoz olyat, mi az igazsággal meg nem egyez, midőn tehát a jó akaratra már nem hivatkozhatni*). Az, ha a birói felelőség a fölebbezési megváltoztatásig terjesztetnék ki, majdnem lehetlenné tenné a törvénykezést; miután azonosságot, teljes egyformaságot a gondolatokban, felfogásban és eszme menetben valósítani nem lehet; s miután törvények alkalmazásánál, bármily kimerítő s részletes codificationál sem lehet kizárni s nélkülözni az okoskodásokat s eszme cseréket. De a bíróságok önállását okvetlenül megsemmisítené. Maga a jogélet tökéletesítése sem lenne azzal összeegyeztethető, minthogy az nagy részben az ellenkező nézetek kifejlődésében és súrlódásában áll, mi már az által is szükségessé válik, hogy a tudományok előhaladásával ujabb és ujabb ismeretek s nézetek fejlődnek ki, melyek az anyagi valódi igazság felfedezését mindig nagyobb és nagyobb tökélyre emelik, de a melyek azután okvetlenül a bírósági nézetek összeütközésére is vezetnek. Azért már Rómában is felelőségtőli mentesség volt megalapítva az ily tévedésekért, mit a római juristák általában helyeslettek, mint átalános rosszalást vont maga után, midőn Verres büntetést szabott az oly bírákra is, kik az anyagi igazságot véve helytelenül Ítéltek. — Az ujabb törvényhozások mind Német-, mind Francziaországban ugyanazon határok között maradtak; megváltoztatására sehol sem mutatkozván törekvés, mi szükségességének bizonyítékául vehető. Annál szükségesbnek vehető államunkban s különüsen hazai jogéletünkben, melyben nemcsak a jogintézeteknek újdonsága nyújt alkalmat különböző birói nézetek nyilvánítására; hanem a régi s új jog közti találkozások és súrlódások is nagy befolyást gyakorlanak a vélemények szétágazására. *) Koch: Entwurf e. Civ. Proc. S. 75. 2?