Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 26. szám

Pest, péntek Április 1, 1850. 26. szám- Első év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, : A bíróságok felelősége a legújabb 1859. mart 12. nyilt parancs szerint. — Döntvények 1. A polgári törv. 1089. § hoz. 2 A polgári törv 1120 §-hoz. — Vegyesek A. bíróság-ok felelősége az 1859. mart. 12. cs. nyilt parancs szerint tekintettel az európai régibb s ujabb törvényhozások irány-elveire. I. Az igazságszolgáltatás végczéljainak valósithatása tekintetéből, mind a polgárjogi, mind a büntetőjogi téren, a bírósági szervezeten, s a perorvoslatokon kivül, a legjelentékenyebb, legcsalhatlanabb biztosítékok közé sorolandó: a recusatio-jog, s a bíróságok felelősége. A recusatio-jog, mely az ujabb törvényhozások kebelében a legéberebb figyelem tárgya, de a melynek nyomára a magyar jogban már századok előtt is találhatunk, jelenleg nem lehet fejtegetésünk tárgya; nem már azért sem , mivel hisszük , mikép törvényhozásunknak e részrőli hiányai, szinte ki fognak egykor elégitetni, mint kielégítettek jelenben azok, melyek a bírói felelősség körül léteztek. Csak ez utóbbihoz akarunk most szólni ugy, mint az a legújabb mart. 24. megjelent birod. törv. lap hasábjain látható császári nyilt parancs által szabályoztatik. Ezen jogintézvénynek — a kártalanításig kiterjedő bírói felelőségnek nagy terjemű fontosságára mutat azon körülmény, miszerint annak nyomára épen ugy bukkanhatunk a legrégibb népek jogéletében, mint feltalálhatjuk azt mostan is korunknak minden előhaladottabb államában, a törvénykezési jog tökéletesítésének, s a társalmi legfőbb érdekeknek valósithatása végett. Rómában e felelöségi teher egyaránt ki volt terjesztve mind a magistratusra, mind ajudexekre. Az elsőre nézve némi jus talionis volt megalapítva akkép, hogy ha törvényellenes szabályt érvényesített s alkalmazott, el kellé tűrnie, hogy később netán keletkezett saját ügyében ellenfele ugyanazt érvényesíthesse ő ellenében ,,Qui in magistratu, mond Cicero (ad 2. F. 1.) iniuriose decreuerant, eodem ipsis privatis erat jure parendum." A j u d e x — mint dr. K e 11 e r a római perrendtartásról irt jeles munkájában fejtegeti — ha eljárási hibák, mulasztások és törvényes szabályok meg nem tartása által a félnek kárt s hátrányt okozott, eleinte arra lön kötelezve, hogy panaszlott helyett ő tegyen eleget a felperesnek (litem suam facere G-ai. 4. 52 ); míg később világosan az lőn megalapítva, hogy a hibás judex a károsított félnek kármentesítést köteleztessék adni, a kármentesítési teher exaequo et bono Ítéltetvén meg. Ez az in factum actio; et in quantum de ea re aequum religioni judicantis uisum fuerit, poenam sustinebit. (L. 6. de extraord. Cognit.) minél adolusésculpa közti különbség nem vétetett tekintetbe. Egy lényeges jelleme volt e keresetnek, mikép az mint korunkban, ugy a Rómaiaknál sem terjedett ki az ítéleteknek tárgyilagos helytelenségeire s alaptalanságára, hanem csak a forma s eljárás körüli hiányokra. Ismertetett ezen felsőbbségi elv és szabály a régi német jogban is, mely világosan rendelé, hogy ha a bírósági személyek akár szándékosan, akár vétkesen az igazságszolgáltatás késleltetése vagy megtagadása által, mint más törvényellenes tettek vagy mulasztások által is kárt okoztak, azt saját magán vagyonukból kötelesek megtéríteni (Reichs Absch. von 1532. I. 17. Reichs Cammer Ger. ord. von 1555. I. 53. Absch. von 1654. §. 157. stb. stb.), mely teher az örökség erejéig az örökösökre is kiterjesztetett. Lehet tehát mondanunk, hogy a bírósági felelőség az igazságszolgáltatás közvetlen érdekeinek és szükségleteinek kifolyásául tekinthető, az nem levén korunk valamely codificationalis mozgalmának műve. hanem ugy szólván minden részletes szabályaival a régibb kor jogrendszerében gyökeredzvén, s reánk annak jogintézvényeiről szállván át. így találjuk fel azután azt jelen korunk minden miveltebb törvényhozásánál. Mint nevezetesen a franc zia polgárjogi perrendtartásban, hol az: la prise a partié — név alatt fordul elő — annak 505. cz. azt következőleg alapítván meg: Les juges peuvent étre pris á partié dans les cas suivans: 1. S'il y a dol, fraude, on concussion, qu' ou prétendrait avoir été commis, sóit dans le cours de l'instruction, sóit lors de jugemens. 2. Si la prise a partié est expressement prononcée par la loi. 3. Si la loi déclare les juges responsables; á peine de dommages et intéréts. 4. S' il y a déni de justice." A porosz törvény, habár nem eléggé világos is, szinte megalapította e kártalanítási igényt. (Alig. Grer. ord. III. 1. §§. 12. 22. 23.). így a hannovérai, mely az alsó egyes bíróságok kizártával itt kivételkép a felsőbb társas bíróságok illetőségét alapította meg. így van ezaSzász, Bajors többi német törvényhozásoknál is; valamint a bel giu m i s mindazon törvénykönyvekben, melyek a francziacodexnek utánnyomatai vagy utánzásai. Angolországban — mint az előbbi magyar törvényekben is — a bíróságok hibái s károsításai ellen legnagyobb részt vagy a perorvoslatok nyújthattak csak segélyt, vagy a büntető törvények jöttek alkalmazásba. — Azonban azon angol törvényben (1846. aug. 26-ról), mely a megyei egyes bíróságokat szervezé, már világosan s határozottan meg van a kártalanítás iránti felelőség alapítva; annak 116. §. azt rendelvén, hogy a bírósági hivatalnokok hibái sommás úton megvizsgálandók, s a vétkeseknek találtak kártérítésben s 10 font St. terjedhető birságban elmarasztalandók. Az, hogy a bírósági felelőség jogintézvénye ily szükségnek nyilvánult minden időben; az, hogy nyomaira akadunk minden korbeli törvényhozásnál, annak fontosságát kétségtelenné teszi.