Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 22. szám

89 Vette, elállottak légyen : mert ez csak egyszerű gyanitás, mely az által sem igazoltatik, hogy a vevő N. j. 1853. évi mart. 9-kén 1599. sz. alatt folyamodványt és ugyan­azon évben 1923. sz. a. Sz. J. ellen keresetet nyújtott be ezen birói árverés megsemmisítése végett; mert előszűr ezen kereset eredménye nincs kimutatva, és egy részről sem állíttatik,hogy ennek folytán azon árverési tettnek meg­semmisítése megtörtént, és ő kötelességének teljesítése alól jogerejűleg felmentetett volua; továbbá, mert ezen csak Sz. J. ellen intézett keresetnek a végrehajtást intéző és a betáblázott hitelezők jogaira semmi befolyása sem lehe­tett. Mindenesetre a végrehajtást kérő T. J. továbbá az adós, ugy szinte az összes betáblázott hitelezők, és a vevő N. J. részéről világos kijelentésnek kellett volna létezni az iránt, hogy ők az 1852. évi árverési tényt hatálytalan­nak nyilvánítják, és az abból szerzett jogaikról lemon­danak. Habár a betáblázott hitelező E. P. nem volt gátolva 1573 frtnyi követelésének biztosítására a jelzálogul lekö­tött háznak zálogolási becslését kérhetni és kieszközöl­hetni, minthogy ez által egy harmadik személy jogait nem veszélyeztette és nem sértette, ő mégis azon ház­nak előbbi s még jogerejében fenálló birói árveréséről tu­domással birván, arra minden tekintet és a perrendtartás 520. §. határozatainak követése nélkül, az ujolag megala­pított becsérték használatával jóhiszemben birói elárvere­zést ujolag nem kérhetett, és ez által a korábbi végrehaj­tást intéző T. J., a végrehajtást szenvedő, a betáblázott hitelezők, és az előbbi vevőnek N. J-nek , kinek még a perrendtartás 520. §-nál fogva elrendelt másod árverés esetében is jogában állt ennek megtörténte előtt kötele­zettségét teljesíteni, és ez álta az újólagos árverést elmel­lőztetni, — j°gait meg nem sérthette vagy épen semmi­sithette. Ezen E. P. részéről beadott végrehajtási kére­lemnek megengedése a polg. perrendtartásnak és fentne­vezett személyek jogainak megsértése nélkül a bíróságok részéről, melyek az előbbi még mindig fenálló árverési tényről teljes tudomással birtak és birniok kellett, nem történhetett meg, minthogy azok ezen régibb árverési cse­lekvényt, csak azon puszta gyanitás alapján, hogy a hite­lezők attól elállottak, nem mellőzhették. Annál fogva a két alsó bíróság végzései, melyekkel a kérdéses ház végrehajtási eladása az E. P. által képvi­selt intézet javára megengedtetett a perrendtartással el­lenkezőknek és törvény elleneseknek tekintendők és azért az azoknak alapján végrehajtott árverési tett is semmis és érvénytelen, minél fogva a vételár felosztása végett rendelt tárgyalás önmagától megszűntnek tekintendő. El­lenben az árverést kérő E. P. tekintettel a már 1* 52-ben megtörtént és sem birói végzés, sem az összes érdekelttek, t. i. a végrehajtást kérő T. J. a végrehajtást szenvedő, az összes betáblázott hitelezők, és a vevőnek N. J-nek köz­megegyezése által eddig meg nem szüntetett birói árve­rési tettre, azon kérelmével elutasítandó és a polg. per­rendtartás 520. §-nak szabályaira utalandó lett volna; mi tehát most volt elrendelendő. (1858. dec. 22. 14,027. sz. alatti döntvény). Yitfás líérdéselc A csődtörvény 69. §-h o z. A csődügynek minél czélszerűbb s kielégitóbb elin­tézése végett elvül kell szolgálni annak, hogy a csődtö­meg s hitelezők közti kiegyezés, s a csődnek ily kiegye­zés általi bevégzése, végképi elintézése minél inkább köny­nyitessék s előmozditassék. E mellett azonban nem sza­bad mellőzni a jogosság érdekeit s igényeit, szükségel­tetvén nevezetesen az, hogy az oly kiegyezés s csőd be­végzés egy érdek lettnek jogsérelmét sem vonja maga után; mi történnék p. o. ha valamelyik hitelező a ki­egyezés s csőd megszüntetés létesithetése végett kénysze­ritethetnék arra, hogy követelésének egy részét engedje el. A régiek e tekintetben nem igen voltak szogoruak a jog kívánalmainak teljesítésében. Mind a régi német joggyakorlat, mind a római törvények raegengedék, hogy a hitelezők kényszeritethessenek az u. n. pactum praejudiciale kötésére, mely által t. i. követelésük egy részéről le kellé mondaniok. Sőt bár korlátolva, bi­zonyos esetekben azt még a nyugot gallicziai per­rendtartás is megengedé, mint a közönséges törv. rend is. Miután azonban átalában elismertetett, miszerint ily eljárás világosan jogsérelmet foglal magában; csődtör­vényünk 8. §-ban az ily jogsérelmes szerződéseket eltil­totta, az elengedés általi kiegyezést csak ugy engedvén meg, ha az illető hitelezők önkénytesen beleegyeznek. Ezen elvvel, mely a jogosságnak természetszerű kifo­lyása, szoros kapcsolatban áll csődtörvényünknek 69. §­sza, mely a csődnek az összes hitelezők megegyezése általi bevégzéséről rendelkezik: s mely szerint ennél feltételül tekintendő, hogy mindenik hitelező megegyezett légyen a kiegyenlítésbe. Némely jogászaink e pontnál azon véleményben van­nak, hogy itt nem az összes hitelezők öszhangzása, ha­nem már a többség is határoz; ugy hogy ha p. o. csak egy hitelező nem lenne hajlandó a kiegyezésre, ez nem szolgálhat akadályul a csődnek egyesség általi megszün­tetésében. Es vannak esetek, midőn e véleményt magok a bíróságok is magokévá tették, és ily kiindulási szem­pontból ítéltek is, min valóban nem kevéssé lehet csudál­koznunk. Ha ugyanis azon nézet állna, akkor a fentérintett: pacta praejudicialia is érvényre emeltetnének. — Mert ha a csőd megszüntetés akkor is létesülhet, midőn minden hitelező bele nem egyezik, vagy csak egy is akad, ki hozzájárulását megtagadja; akkor azon megszüntetés csak az által eszközöltetik, hogy egyik vagy másik — meg nem egyező — hitelező kényszeritetik követelése egy részének elengedése általi kiegyezésre. Természetes ugyanis, hogy minden csődegyezkedés a körül forog, hogy bizonyos százalékok elengedése által a kiegyezés s csődszüntetés létesitethessék. A kiegyezésbe való beegye­zés tehát feltételezi szükségkép a követelés egy részének elengedését, az ahhozi igényről való lemondást is. Tehát az, ki a csőd egyességbe való beegyezésre szoritatik, az követelése egy részének elengedésébe való megegyezésére is kényszeríttetik. Ez pedig nem más, mint a törvény va­lóságos szavai szerint: pactum praejudiciale, mi már polgári perrendtartásunk 446. §. által is tiltatik „hi­telezőkkeli lealkudásnak, mely által köve­teléseik egy részének elengedésérekénysze­rite 11né n ek (pactum praejudiciale) s oha sincs he­lye", és mi következetesen a csőd törvény által is kizára­tott. Ha tehát ez áll, mit kétségbe nem vonhatni, akkor állni kell annak is, hogy az egyesség általi csődszüntetés csak akkor foglalhat helyet, s csak akkor jogérvényű, ha abba minden hitelező szabadon beleegyezett, ha egy sincs közülök, ki a beleegyezést megtagadta volna. Mert mi­helyt ez eset állna elő, akkor előállna a követelés elenge-

Next

/
Oldalképek
Tartalom