Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 22. szám

Pest, péntek Martins 18. 1859. 22. szám. Első év. TORVÉMSMI TARTALOM: A közönséges váltó rendszabálynak általános vezérelvei II. Karvasy A . . . y. ur által. — Vitás kérdések. A csődtörvény 69. §hoz. — ÁRKOK, gfelsőbb törvényszéki döntvények Pestről dr ivatalos tudnivalók. A kö/önséges váltó rendszabálynak ál alános vezérelvei. Karvasy Ágost, egyetemi tanár úrtól. II. Egy másik főelve a közönséges váltó rendszabálynak az: hogy a váltójog szabályai oda czéloznak, mikép a mellett, hogy a váltókövetelésnek fizetése pontosan és gyorsan történjék, mégis az előzők közül mennél többen és minél elébb szabadul­janak meg a kötelezés alól, és ezen elvnek oka az, nehogy az előzők egy általuk tovább adott váltó miatt a pénzt sokáig készen tartani kénytelenittessenek, hanem hogy az­zal mielébb rendelkezhessenek, és igy a tőkepénzek ne maradjanak lekötve, mi a kereskedésnek érdeke ellen lenne. Ezen elvből magyarázhatók azután a közönséges váltó rendszabálynak mindazon szabályai, melyek az elfogadásnáli vagy fizetésnéli elsőbbségre nézve intézke­dést tartalmaznak ; ilyen p. o. az 56-ik czikkelyben fog­lalt szabály, mely szerint; ha több szükségbeli utalványo­zott ki van jelelve, azok közt elsőbbsége van annak, ki által ha a fizetés teljesíttetik, legtöbb kötelezett leend fel­mentve a kötelezés alól; tovább a 64. czikkely, mely sze­rint, ha a névbecsülési fizetést többen ajánlanák, ezek közt, elsőbbsége annak van, kinek fizetése által legtöbb köte­lezett leend felmentve kötelezésétől. Ezen elven alapulnak még a váltó rendszabály 62- és 64-ik czikkelyeiben még tovább foglalt szabályok, melyek a következést határoz­zák, ha a váltóbirtokos valamely közbenjárótól ajánlott névbecsülési fizetést el nem fogad, vagy ha egy közben­járó egy másiknak, kinek elsőbbsége lett volna, elmeiIő­zésével a fizetést teljesiti. Ugyanezen elvből magyarázhatók a váltó rendsza­bálynak 78. és 79. czikkelyei, melyek a viszkereset indí­tására az előzők ellen bizonyos határidőket kikötöttek, melyeknek elmulta után a viszkereseti jog elenyészik. Egy további főelve a közönséges váltó rendszabály­nak : hogy minden váltóbeli kötelezés csak a váltóra tett írás­ból származik. A váltóbeli kötelezést tehát senki magára nem vállalja, ki nevét a váltóra nem irta; a törvény meg­határozza a módokat, melyek által lehet váltóbeli kötele­zettséget elvállalni. Jogot ellenben szerezhet valaki a nél­kül, hogy a neve a váltóra volna irva, mert a törvén3r megengedi az úgynevezett üres hátiratot, melynél a vál­tóbirtokos az üres hátirat és a váltónak birtoka által van igazolva, de lehet azonkívül engedmény által, mely nin­csen a váltóra feljegyezve, vagy örökösödés által is jogot a váltóra szerezni. Tovább még főelv: hogy valaki a váltónak birtoka által fel lehet jogosítva a nélkül, hogy az, kitől a váltót megkapta, a váltóra joggal bírt volna, ezen elvből is magyarázhatók a vál. rend. 74. 75. és 76. czikkelyei. Szinte a főelvek közé sorozandó az is: hogy ha valamely váltónyilatkozatnak jogi következései a törvény által meg van­nak határozva, ezen jogi következményeknek megváltoztatása nem függ annak, ki valamely nyilatkozatot adott, akaratától, sőt ha a nyilatkozathoz valamely záradék kapcsoltatott volna, p. o. nem rendeletre, szavatosság nélkül, óvás nél­kül ; még ezen záradéknak foganatja is a törvény által meg van határozva. A váltó rendszabály főelvei közé az is számítandó: hogy a váltó rendszabály csak a jólelkű váltóbirtokost védi a váltónak birtokában, ki magát a hátiratok összefüggő és ma­gához lenyúló sora állal igazolja , de ellenben a roszlelkünek, ha mindjárt az érintett módon magát igazoljais nem Aedt>ez>, ha­nem annak a váltó kieresztésére szorítását megengedi a 74. cz. szerint, miből következik, hogy a roszlelkü váltó­birtokosnak, ki ellen a roszlelküség bebizonyodott, viszke­resete sincs. Ugyanazon elvnek valósitásárai törekvés még a váltó eljárásnak 23-ik §-ból is észrevehető, melyben t. i. az állapitatik meg, hogy az előbbi állapotba visszahe­lyezésnek nincs helye oly személy ellen, ki a maga vál­tójogi igényeit (t. i. viszkereseti jogát) egy harmadik sze­mély ellen már nem érvényesítheti, és pedig vagy azért, hogy az idő ezek érvényesítésére időközben elmúlt, vagy hogy már az idő arra rövid, (p. o. ha egy két nap után a viszkereseti jog elévülése bekövetkezik), kivévén, ha azon személy, ki ellen az elébbi állapotba visszahelyezés kerestetik, a főperben hamissággal élt. — A váltójog te­hát igen ragaszkodik azon elvhez is: Fraus et dolus nemini possunt patrocinari. Végtére még meglehet említeni, hogy a váltó rend­szabály 16-ik czikkelyéből kitetszik, mikép a váltórend­szabály azon elvet is felállítani látszik : hogy azon esetek­ben, ha valamely lejárt váltó fizetés hiánya miatt ovatoltatik, azon váltó már nem alkalmatos, hogy reá váltóerövel bíró hát­iratok tétessenek, hanem a hátiratos a hátirónak jogait az elfogadó és a lejárat előtti hátirók ellen mintegy enged­ményezés utján nyeri. — Kitetszik ez e §. utolsó szavai­ból, „s ily esetben a hátiró nincsen váltójogilag lekötelez­ve", de erről majd más alkalommal. legfelsőbb-törvényszéki döntvények. Közölve Pestről dr. . . . y. ur által. A Sz.-féle örökösök bizonyos T. J.-féle követelés ki­elégítésében elmarasztatván, s a végrehajtás elrendeltet­vén, azon örökösöknek nevére irott háznak elárverezteté­se bíróilag elrendeltetett; minek következtében azon ház 1852. év decemb. 10. végrehajtási árverezés utján el is adatott; az N. Józsefre ráüttetvén mint legtöbbet Ígérőre 6,615 forintért, mely összeg a becsárt 1135 frttal haladta meg. — Ezen árverezést az illető eljáró járásbíróság meg­erősítette, s ennek folytán azon háznak vevő N". József 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom