Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)
1859 / 20. szám
Pest, péntek Martius 11. 1859. 20. szám. Első év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : Tartozik-e a földesúr pótolni az úrbéri telekállomány hiányait? Mészáros Károlytól. — Legfelsőbb törvényszéki döntvények — s — s — tói Pestről. — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. Tartozik-e a földesúr pótolni az nrbéri telekállomány hiányát? Mióta az úrbéri rendbeszedések és tagosítások körül tett előmunkálatok az ország egyik, vagy másik megyéjében befejezéshez kezdenek közeledni, gyakran és sok helyütt fordul elő azon kérdés, melyet jelen értekezésünknek czimül adtunk. Ezen kérdés megvitatása a mult évben, a hírlapok hasábjain is idézett elő némi eszmecserét ; de megvallom, hogy az adott nyilatkozatokban nem találtam megnyugtató s olyszerű megoldásra, mely e vitás kérdés minden ága-bogát kellőleg kiderítette volna. Azt tartom, hogy e tárgy körül mindenek előtt a kérdést kell helyesen föltenni, s azután azon körülményeket kijelölni, melyek az úrbéri telki állományok hiányát előidézik. — Mert, ha ugyanis a kérdés igy tétetik föl : tartozik-e a földesúr minden telekhiányt föltétlenül pótolni, — azt mondom határozottan, hogy nem! Mondom pedig, mivel azon eseteket, melyekben a földesúr az úrbéri állományok hiányait okvetlenül kipótolni köteles, valamint a régibb, ugy az ujabb törvények szabatosan körülírták s meghatározták, mely eseteken tul, tehát kényszerítésnek s követelésnek nincs helye. Vannak ugyan esetek, melyek a törvény által kijelölt körülményeken kívül szintén igen gyakran, sőt a jelen birtokrendezésnél a legtöbb telki fogyatkozásokat szülemlik; ezek azonban épen nem tulajdonjogi esetek, s a mint kifejtendem, egészen más tekintet alá tartozók. Az 183% : X-ik t. czikk 7-ik §-sza világosan mondja, miként, ha a foglalás, s igy az úrbéri állomány eredeti mennyiségének hiánya a földesúr vagy maguk a volt jobbágyok által a közösben történt: az ily bebizonyított foglalás a közöshez visszacsatoltassék; ha pedig foglalást s igy telekhiányt a jobbágyi állományban a földesúr okozott, — ez esetben az ily hiány, a földesúr által viszszapótolandó a károsodott jobbágynak. 1848-ik előtt az ily foglalások iránt támadt s érvényesíthető panaszokra nézve nem volt elévülési záridő kitűzve; az 1852. mart. 2-ki nyílt parancs 7-ik §-sza pedig, jóllehet szentesité az 183%-ki törvény által fölállított jogelvet, a panaszok érvényesithetésére nézve kettős elévülési határidőt is állított föl; u. m. először azt, hogy 1820-ik év előtt, bárki (s igy ha földesúr is), s bármely birtokból tett volna is foglalást, — az ily foglalást keresni, s mint békés birtokot háborgatni, nem szabad; — másodszor továbbá azt, hogy ha a foglalások iránti panaszok, midőn t. i. azok a tagosítással s legelő elkülönzéssel egy azon perben orvosoltatni nem kéretnek, a kereseti jog, már a f. 1859. december hó végén túl, nem érvényesíthető. Ezekből következik, hogy nem minden állomány hiányt a földesúri foglalások idéztek elő, s hogy továbbá, habár a földesúri foglalások folytán állott elő valamely állomány hiány, az ez iránti panasz, csak a kitűzött határidők alatt érvényesíthető. Egyébiránt, különös figyelmet érdemel ezen kérdés vizsgálatánál azon körülmény, hogy az eddigi törvények szerint minden telekhiányról az föltételeztetik, mintha egyedül csak a „foglalások" által idéztethetnék elő, — az az: hogy törvényeinkben a „foglalások" és „ál 1 ományhiány" (defectus fundi) azonos értelemben fordul elő. Ez pedig így, mint mindjárt kifejtem, hibásan vanj s mivel a közértelmezés és fölfogás ezen hibás alapját épen maga a törvény nyújtotta, szintén nem csudálom, hogy valamint különösen a volt jobbágyság, ugy a birtokszabályzó egyéniségek is zavarban vannak a telekhiányok iránt. A jelen birtokrendezési előmunkálatok ugyanis, mindenütt, a hol csak úrbéri rendbeszedés és tagosítás eszközöltetik, világosan mutatják, miszerint azon'eset, hogy t. i. egyik vagy másik volt jobbágynak állományából valami hiányzik, legtöbb izben épen nem a foglalások, hanem a rendezésnél tett előmunkálatokban elkövetett hibákon alapulnak. Nevezetesen : a telekállomány hiányát előidéző hibák követtetnek el: 1) A birtokoknak tagosítás előtti fölmérése körül. Tudjuk ugyanis, hogy a birtokrendezésnek illetőleg tagosításnak, most is, mint régente, az úrbéri rendbeszedés képezi alapját, a hol, mint az első eredeti szabályozások alkalmával, a határ fölmérése, úgyis a jobbágytelek régi állapotának (status antiqui) mérnöki fölmérése, s a dűlők osztályozása szolgál kiindulási pontul. Ezen geodátikai munkálatnál azonban, a rendező mérnökök nem követnek mindenütt egyenlő szabályszerűséget és pontosságot, s ritkán dolgoznak ugy, hogy valamint a dűlők szerinti fölmérés nyomán kiderült birtokmennyiség öszletét, ugy egyszersmind az egyéni birtokmennyiség sommáját is kitennék. Még ritkábban történik, hogy e kettőnek összehasonlításából kiderült eredmény szerint vennék föl a különzéket. Ezen mulasztásból aztán az következik; hogy egyiknek vagy másiknak földbirtoka kihagyatik, átcseréltetik, állományhiány-fogyatkozás áll elő, s hogy azon mennyiség, melyet az egyéni birtoklat szerinti fölmérés eredményezett, nem üt össze a határ térfogatának öszletével. Ime, ki mondhatná, hogy az igy származott hiányok is foglalásokon alapulnának ? S ki tarthatná igazságosnak és jogosnak az igy okozott hiányok kipótlására is csupán a földesurat kényszeritni? De tovább megyek; 2) ugyanis: a hitelesítések alkalmával szintén nem kevesebb hibák szoktak előfordulni arra nézve, hogy állományhiányok forduljanak elő, mint a fölméréseknél. A térképek és földkönyvek készítésénél elkövetett hibák, t. i. igen gyakran mellőztetnek; mivel a hitelesítések alkalmával az illető birtokosok vagy össze se hivatnak, vagy ha a hitelesítések rosz avagy szoros munkaidőkre tétetnek, meg nem jelennek; habár összehivattak is. Igy aztán
