Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 15. szám

60 Felismeri őt id. Mesz. János is, ki őt gyermeksége óta jól ismerte. A többek közül még M. G. és H. betyárt ismerték , s csak az 5-ket nem; az előbbi tanuk Áb-ék csak hallomásból tudják ezeknek ott létét; az egyik Ábr. nem látta fegyvereiket, sem azt, bogy Dorosma felé mentek légyen, mit a másik bizonyit. — Cs. István s József, Ker. Lázár, Sely. Mih. s nője s Föl. Antal a rónai tanyán történt bántalmazást igazolják, öszbangzólíig mondják, hogy .r) betyár jött oda, csak Föl. A. szerint 4 vagy öt volt, küzülök Ker. Lázár felismeri a szembesített R. Sándort ábrázatjáról s magatartásáról. A többi szembesitetvén vele, őt meg nem ismerték; s csak hallották, hogy az egyik betyár Rózsa S. volt. — Öltözeteik leirásába). — szűr, gatya, perge kalap — megegyeznek. S többen látták, hogy Dorosma felé hajtottak; mint azt is, hogy Abr. tanyájáról jöttek oda. És a nevezett tanuk mind megegyeznek abban , hogy dél felé 11 óra tájban, távoztak el Dorosma felé. Föl. A. megesketése, mit védő indítványozott, meg nem engedtetett. A dorosmai tanyákon e napon történtekre nézve G. Sándor, Mész. Mih., La. József látták az öt betyárt a dorosmai tanyákon, s némelyek azt is, mint jöttek a Ron-féle tanyáról a dorosmai erdő s tanyákra; külsejük, lovaik , öltönyeik leírásában megegyeznek. Es pedig közülök G. Sándor egész határozotsággal mondja, hogy a vele szembesített Rózsa S. egyikök volt. Ez látta a 2 lovas csendőrt és uhlánust is, kik L. tanyája felé visszafordultak , s a betyárok az erdőben elvesztek, de onnan kijővén vele ismét találkoztak, mikor egyikök, kit Mor-nak ismert fel, őt agyon akarta lőni, de R. S. azt nem engedé. — Mis. József, kinek tanyáján történt a katonákkali összeütközésük, megerősiti, hogy dél felé 2 csendőr s egy uláhnus nyargalt be hozzája mondván , hogy betyárok jönnek. — Ezek meg is jöttek, s mind pörge kalapban, mándliban , gatyában voltak. Vagy egy óráig lődöztek, mikor a csendőr káplár leesett s meghalt, s a másik az istálóba ment, honnan elővonatván társa mellé térdepeltetett, s agyon lövettetett; az uláhnus a kert keritésén át elfutott. Nem ismerte őket. A szembesített R. Sándorról nem emlékszik hogy ott lett volna, annál inkább, mert az ott voltak pufók, jókinézésüek voltak. Azt is vallja , hogy minden betyár magának töltött. Mig V. Mihály szerint 1 töltött, s kettő mindig lőtt a katonákra. Ez eseményt látták még Mol. János , V. István, Gy. Pál s L. Ferencz, kik mind pörge kalapban, gatyában, csizmában, mándliban látták az öt betyárt. De a szembesített R. Sándorról egyikök sem mondhatta, hogy őt azok között látták volna. Lovaikat mind pej szinűeknek mondják. Febr. 18-kán először is a Rózsa S. által önbevallása szerint meggyilkolt Beszer betyár iránt hallgattattak ki a tanuk , nevezetesen Sz. Mihály, ki holttestét Szegedre viteté; Far. J. városi kapitány és E. főorvos, ki a sebeket mind halálosaknak véleményezte ; arra, hogy kezei megkötve lettek volna, mint R. S. mondja, nem emlékszik. Azután az ürmén yházi esemény — az ottani bírónak meggyilkoltatása került szőnyegre. Azon gyilkosság Cs. Mihály házában történvén, ki a hozzájött betyároknak rejthelyet adott, s kinek házában búvóhely is volt készítve ily emberek elrejthetésére, s ki azután velők el is távozott hazulról, ez okok folytán a bűntett elősegéllés vádja alá helyheztetett, s ebben bíróságul szinte a budai orsz. törvszék rendeltetett ki. — Cs. Mihály oly szerepet visz, mintha betyár-féle emberekkel soha sem lett volna viszonyban, a hozzá jöttékkel semmi barátságban sem állt, s csak kényszerítésből tűrte el őket házánál, és szinte kényszeritetett arra is , hogy velük távozzék. Azt mondja reggel nem is volt hon, mikor R. Sándor és az u. n. Kis Bácsi házához jöttek, a midőn haza jött, el akarta távolítani, de azt mondák, hogy az nap nála lesznek. Kis Bácsit, mint ugyanazon falubelit ismerte, de hozzá jöttekor már meg nem ismerte. A konyha ajtót ők zárták be, és egész nap ugy tartották mind rabot. Mikor szénáért mentem, intettem a közelemben lakó birónak kezemmel, mire az közelembe jö(t, s megsúgtam neki, hogy nálam van Kis Bácsi, R. Sándort nem ismervén. Arra jött azután a biró 2 csendőrrel hozzánk. Mikor ennek megtövése történt, mind bent voltunk a szobában, 'mert ki nem eresztettek volna. Látván jönni a csendőröket felugrottak, s Kis Bácsi a pitvarból istálóba vezető nyiláson, mely ott volt, mikor én a házat vettem, s kényelmes átjárás végett meghagytam, átugrott az istálóba, R Sándor pedig a konyha ajtóhoz. Külről nem hallottam szót, hanem R. Sándortól azt: ,Ki életét szereti, menjen innen 1 Csak egy lövést hallottam, s a bírót az istáló végén láttam. Befogattak mindjárt, én nem akartam velők menni, de ők kényszeritettek s feldobtak a kocsira, a faluban R. hajtván a lovakat, s távolabb én, Kis Bácsi mellett. Az emberek láttak s nem akadályoztattak. Én mindenkép szabadulni akarván tőlük, Neusinánál dombra hajtottam, s a szánt felfordítottam, de én alul esvén, ők mindjárt felugrottak , s megfogták a lovakat. K. Hegyesnél üldözni kezdtek, s mi egy árokban két napig voltunk éjjel nappal elbújva. A Tiszán, a jég a kompot összezúzván, akkép mentünk át, hogy előre hosszú deszkát raktunk, s ugy meutünk tovább és tovább. így jutottunk a szegedi tanyákra és pedig Kat. Pálhoz kihez béresnek szegődtem be napszám mellett. Sz. Györgyig ott voltam, mialatt R. Sándor, ki Kis Bácsival eltávozott, nem jött oda. Mindig felvigyázat alatt voltam: de Majsára mégis elmenten nénémhez, s tőle ismét visszamentem. Azt, hogy Ürményházán a betyároktól meg nem szökött, nem akkor, midőn vizért volt, és mikor R. a csendőrök után szaladt, azzal menti, hogy az ablakból lestek, mikor vizért ment, és R. S. csak a kapuig kergette azokat. Midőn pedig utaztak több falun is át, nem mert tőlük menekülni. Felesége Cs. Mihályné is előállitatván, ugyanazokat ismételi, némely eltérésekkel s pótlékokkal, nevezetesen, hogy férje Cs. M. a betyárok érkeztekor hon volt, s nem távol, mint ő vállá ; mondá is neki, hogy ne adjon nekik szállást. Midőn Rózsa S. az ajtóhoz ugrott fegyverével, istenre is kérte, hogy ne lőjjön, mivel férje megrémülve, meredten nézett; a fagörcs az ajtóban, melynek üregéből történt a lövés, kiszokott esni, de nem tudja, hogy a lövéskor benne volt-e; férjének mondák a betyárok, hogy velők kell elmennie, mert igy is, ugy is meg kell hallnia. — Midőn Rózsa S. Cs. Mihálynak s nőjének elébe állitatott, mindkettő szemébe mondá, hogy ő az, ki náluk volt Kis Bácsival, s ő lőtte agyon a birót; mit R. hazugságnak mond, tagadva, hogy valaha lett volna Ürményházán. — Cs. Mihály udvarán félre eső helyen egy kukoriczaszár boglyában, egy nagy búvóhely faczövekeken s gerendákon állva fedeztetett fel, s abban 4 lóra szerszám s más apróságok ; mi azt gyanitatja, hogy betyároknak rejtekhelyül szolgált. Cs. M. szerint azonban azon üreget télen tök cltételre használta; csakhogy akkor már kifogyott belőle. Nője azon üregről s arról, hogy ott tök tartatott volna, nem akar tudni; mikor elrakták beteges volt, s csak a tetejének berakásánál segíthetett, a talált holmikat az ott volt betyárok hagyhatták hátra. A tauuk ürményházi gazdák csak azt adták felvilágosításul, hogy kukoricza szárat náluk is szokás boglyába rakni, s a tököt szárral a fagy ellen betakarni. Azon felül e tanuk s különösen J. A., Sz. János elbeszélék a már közlőiteket a bíró megöletésének körülményeiről, nevezetesen a csendőrök futásáról, arról, hogy egy betyárok utánok szaladt, s kiáltá : ,hogy jöjjenek vissza vele megmérkőzni'; s az utczán álló lakosokat fegyverrel fenyegette, hogy bemenjenek házaikba; két lövést hallottak, s a csendőrök már az első lövésre elfutottak ; és hogy látták a betyárokat, mikor az utczán végig szánkán Cs. Mihállyal elmentek. Öltözeteiket leírják, de R. Sándorral szembesitetvén, azt mondják, hogy őt nem ismerik, nem látták még, és nem tudják, hogy ő volt-e azon betyárok egyike. — A Cs. M. házának hivatalos megmotozásakor abban a rejtekekben s eldugva még különbféle hamis s kitöltötlen útlevelek, forradalmi pénzjegyek , pisztoly , szürke szegény legényes tarisznya , nagy fúró s csattok is találtattak, mikről Cs. M. mit sem akar tudni. — Az ál'amügyészségnek kívánatára az ürményházai biró meggyilkolásának körülményeiről még két szakértő orvos az iránt hallgattatott ki, hogy a birónak balkezét, mely megsebesítetett, akkor le vagy fel kelle-e tartania tekintettel mind az