Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 14. szám

5 közbirtokosok s volt jobbágyok között a pol. hatóság általi rendezés megtörténtét mutatja elő, s melyben a kérvény a jogtalanul uzütt korcsmáitatás eltiltására, s az illető megbüntetésére irányoztatott, — ezen kereset felett az alsó bíróság peresügyi eljárást illetéktelenül nyitott s döntött el ítéletével; mint hógy az 1853. mart. 2. pát. 23. §. szerint a községi korcsmáltatás szabályezása körüli kérdések s ide tartozó áthágások felett a politikai hatóságok az illetékesek. (1858. okt, 27. 10,918. sz. a. legfels. törv. döntvény.). Vc»stf árnyal ás. Rózsa Sándor ügyében a budai orsz. törvszék előtt. Végre előttünk áll azon elhírhedt egyéniség, ki annyi regényes kalandnak, és meglepobbnél-meglepőbb csínyoknak hősévé avattatott; kit a monda, majd a bámulat, majd a ragályként terjedező rémiiltség szárnyain mithosi alakká emelt — egész egyszerűségében, mindenben hasonlón azon sajnálatraméltó vadon fiakhoz, kik, róluk senki sem gondoskodván, a polgárisodás malasztjaiban senki által sem részeltetvén, vádiakként csak vadgyümölosöt hozhatnak, eltaszított gyermekként csak a nyers erő kitöréseiben lelhetik éleményüket. — Rózsa S. arczkifejezése , vonásai, nem teszik lehetetlenné nagyobb bátorság lételét; de minden nyoma nélkül nagyobb lelki erőnek s képességnek, mi feltételeztetnék azon meglepő tettek után, melyek neki tulajdonitattak, de melyek, mint most látjuk, csak költettek reája; mint vallomásai s máskép is nyilvánult tettei mutatják. Az ülést (15-kén reggel 9 ór.) Szekrénycsy E. főtörv. tanácsos úr, mint elnök nyitotta meg, nyomatékos magyar beszédjével — szokott szivreható szónoklatával — melyben különösen inté vádlottat, hogy mint volt bátorsága tettei kivitelére, legyen most lelki bátorsága az igazság bevallására is. A mi a tényállását illeti, a vádiratból következőket kell kiemelnünk. Rózsa S. született 1813. július 16. Szegeden paraszt gazda szüléktől, atyját, ki egy rablás alkalmával agyonveretett, korán elvesztette. Iskolába nem járt, és semmi tanításban sem részesült, felserdülte óta mindig marha őrizetre használtatván. Ily teljes lelki elhagyatottság mellett, minden szellemi s erkölcsi alap nélkül, élete kora kezdettől már azon vad szilaj irányt vette, mely a társadalom érdekeinek megtámadásától vissza nem borzad, sőt a jó és rosz, jogos s jogtalan között tiszta és szoros határvonalt képes sem levén vonni, legfőbb éleményét csak az u n. betyár élet kalandjaiban találja fel. Innen volt, mikép 22 éves korában 1836-ban már marha rablás miatt vád alá került, s azért 1'/2 évi börtönre (150 botütéssel) el ítéltetett. Abból azonban csak 10 hót töltvén ki, 1837-ben közmunkán kint levén K. fegyencz társával megszökött. És ez óta rosz hire mindinkább nyőlt; s különösen a nyéki pusztán 2 katona meggyilkolása, és 1838-ban egy rablás Makón neki tulajdonitatott. — 1842-ben többek társaságában elkövetett rablásnál rajta éretett, de megmenekült. 1845-ben hátramaradt fogság ideje elengedéseért folyamodott, de azt el nem nyerte. 1848-ban a kormány általa Szeged vidéki tanyai gazdákból egy szabad csapat alakítására bízatott meg, mit teljesített is, de a nélkül, hogy bizonyos lenne, mikép azt rablókból állította volna elő. 1849-ben azt végkép el is hagyta, s új csapat alakítására nem vállalkozott, ezután Szeged körül csikós szolgálatot teljesítvén. 1849-ik végén üldözőbe vétetett, midőn a T. tanyán tartózkodott 2 gyermekével s nőjével, kiveli összekelése be nem bizonyulhat. 10—12 katona több biztossal vette éjjel körül a tanyát, hol R. nője szavai szerint csakugyan jelen volt, de több lövést tevén a katonákra, s kettőt meg is sebesítvén, az előidézett zavarban s rémülésben elfutott. — Midőn 1852-ben külről e honban mozgalom előidézése tervezteti, R. felleendett szólítandó részvételre, de az nem történt meg; ámbár mégis az akkor történt számos rablások vezetését neki tulajdonitják , csakhogy a tanúk a személy azonosságát hit alatt nem erősitheték. 1852. sept. 12. négy fegyveres társával a felső szegedi tanyákon többeket bántalmazván, Dorosma-felé vágtattak, hol két csendőr s egy dzsidásból álló őrcsapatra bukkantak, kik észrevevén, hogy öten vannak, csakhamar hátrálni kezdtek s egy tanyára menekültek, hol R. által eléretvén lövöldöztettek , míg mind 3 agyon nem lövetett. Ily tettei idézték elő azt, hogy az ország kormánya által 1853-ban, fejére 10,000 pfrt díj hirdettetett ki. 1853-ban egy szinte betyárt Ab. Andrást, azon állított okból, hogy az, az ő nevében gyakorol rablásokat és szór el fenyegető leveleket, egy társa segélyével agyonverte. 1856-ban a híres Kis Bácsi rablóval bánátban Űrményháza faluban Cs. M-nál volt, hová a falu birája levél nélküli ló keresése végett két csendőrrel jővén, R. az ajtón át kilőtt, s a bírót elejtette, a csendőröket üldözőbe vette, s azután elhajtott. — E tájban sokat tartózkodott Szeged alatt Kat . . komája tanyáján részint széna, részint szalma üregekben. Ekkor volt, hogy 1857-ben két vadász nyulat kergetvén a búzában, ott reá bukkantak, s ő azokra kétszer kisütvén fegyverét, azok elfutottak R. pedig a tanyára menvén, Kat-t, kitől magát elárultnak vélte, megtámadá ugy, hogy ez veszélyt látva megragadá R-t, s a földön egymással küzdöttek, mialatt R. fegyvere elsülvén, K-t halálosan sebzé ; mivel azonban még elég ereje volt R-t tartani, ezalatt több tanyabeliek összefutottak , kik R-n erőt vettek, s őt kötözve Szegedre vitték. Rögtön bírósági eljárásra elég bizonyok nem létezvén, ellene a budai orsz. törvényszék által felségárulás miatt vizsgálat kezdetett; de azt 1858. nov. 2. legfelsőbb határzat —• a politikai vétségekért Rózsának megkegyelmezvén — megszüntette, s ekkor a budai orsz. törv. 1858. nov. 17. főtörv. határozat által a közbüntettei folytán szükségelt eljárásra küldetett ki. Azon bűntettek , melyek miatt jogosan vádoltnak találtatott következők. I. Rablás 1842. okt. 1. t. i. Hold-Mező-Vásárhely határában 4 fegyveres betyár fegyverreli fenyegetés mellett 13 darab marhát elhajtottak ; kik közül a pásztorok kettőt és pedig a hires Füstit és Tör-t felismertek. R. S. is gyanúba vétetvén , szinte üldöztetett, és a szegedi város kapitány által a V. tanyáján meg is találtatott Tö-kel együtt Itt azonban körülvétetvén R. az istálóból kilőtt, mire Tö-k az istálóból kiugratott, kit midőn a pandúrok megtámadtak s megsebezve elfogtak, az előállt zavarban R. S. is kivágtatván elnyargalt, s menekült. — R. S. az okt. 1-ji rablás miatt vádoltathalik ; mert rablásért már volt büntetve, s betyár életet vitt ; s bár a tett helyén vagy futásában el nem fogatott is , de a V. tanyáján a tett hely közelében, hová az üldözés nyomai vezettek, hamar a rablás után a felismert s elitélt Tö-kel tartózkodott, mi a bünt. perr. 138. § 7. p. 3. szerint gyanú oknak vehető. Az pedig, hogy V. tanyáján ő volt az elfogott Tö. társaságában bebizonyitottnak vehető, mert az ott volt pusztázó hadnagy O. őt felismerte, s a tanyagazda V. mondá is. hogy az istálóban levők egyike R. Sándor, mit azonban később — halála előtt — visszavont. Továbbá gyanuok — habár nem önállóan is — fegyver birtoka (138. § 1. p. 2. b. per.). A marha nyájnál volt pásztorok is Rózsát álliták a rablók egyikének ; csakhogy H. szembesítésekor csak azt ismerte el általa mondottnak : h o gy valószínűen R. is köztük volt. — Továbbá R. maga elismeri, hogy Tö-től marhákat vett át és pedig 1841—42. táján és egyszer 13 darabot is ; mi iránt azt, hogy ő azokat Tö-től vette légyen nem igazolhatja, arra elegendő vagyonnal nem bírván ; és nem való, hogy azon rablásról mit sem tudott, mert maga vállá, hogy a tett más napján M. őt a marha visszakeritésére felkérte, s s annak ő mondá, mely irányban nem vihették el a marhákat (281. §. a. gy. ok.). II. Véghezvitt és kísérlett gyilkosság. 1849. novemberben a tari tanyára 3 biztossal 12 katona küldetett ki, hol R. Sándor nője megmondta férje ott létét, mire az épület körül vétetett. R. azonban a kamarából két lövést tevén, s két katonát elejtvén, kiknek egyike néhány nap múlva, és pedig szakértői vélemény szerint, a vett halálos seb folytán meghalt, s a másik föllábadt, de élethoszra roncsolt egészséggel — a lövések után a közeli erdőbe menekült s eltűnt. — R. elismeri e tettét, de azzal menti, hogy a katonákat rabló ráczoknak tartotta, az éj sötét és igen ködös levén. II[. Véghez vitt gyilkosság 3 egyénen, súlyos testi sérelmek, háromszori ny. erőszakoskodás, ingatlanbai beütés és közhatósági személyekeni erőszakoskodás által (bünt. törv. 34. 81. 134. 136. 152. s 156.). 1852. sept. 12. a szegedi felső tanyai gazdákat bántalmazta negyedmagával, s 3 őrjáró katonát ölt meg. A tanyákon legelőször A Jánost támadták meg, ki R. Sándort s még kettőt felismert. Innen társai M. tanyája és o R tanya felé ment, hol az oda hurczolt M. őt szinte megismerte, ki szerint R. parancsára M-ék más szobába vitettek, hol 3 tanya szolgát már véresen láttak heverni, s ott addig verettek, míg földre nem estek. A két M. szembesítésekor R. Sándort mondák annak, ki parancsokat osztott, s fegyverrel volt ellátva. — Innen visszatértek A. tanyájára, s azután a dorosmai tanyák felé lovagoltak , s G. erdejében megálltak, Gr. találkozván velők, R. Sándort s még egyet megismert. Látta azt is, hogy tovább lovagolván 3 lovas katonával találkoztak , kik előtt előbb hátráltak, de azután látva hevesbségüket, azokat megtámadák lövéseikkel s üldözőbe vették, mig ezek M. tanyájára menekültek, hol a támadás folytatatván a lövöldözés 1 % óráig tartott, mind a három katona elesvén, s az nap meg is halván. A szakértők e sebeket mind átalában halálosaknak nyilvániták; a tanya lakosok bán-