Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 13. szám

Pest, kedd Febr. 15. 1859 13. szám- Első év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : Az átalános polgári törvénykönyv vezérelvei; dr. Hegedűs Lajos úrtól-— Úrbéri legfelsőbb törvényszéki határozat, Közölve ... li. J ur által Pestről. — A bünt. törv. 171. §-sza. — Hivatalos tudnivalók. \/ átalános polgári törvénykönyv vezérelvei. Igazságügy ministeri fogalmazó dr. Hegedűs Lajos úrtól. I. Mint három századdal ez előtt Verbőczy hármaskönyve a magyar jogtudomány alapját megvetette, ugy képezi a polg. törvénykönyv korunkban jogéletünk talpkövét, a mennyiben határozatai nemcsak a tiszta magánjogra szorítkoznak, de annak minden ágazataira s összes jogrendszerünkre kihatnak. Ily nagy horderejű törvénynél nem elég szövegével megismerkedni, de igyekeznünk kell annak szellemébe behatni, felkeresvén s tanulmányozván azon elveket, melyek a törvény alkotásakor vezérlők valának, s melyek ismerete nélkül a törvénykönyv sikeres tanulásáról szó sem lehet. Z e i 11 e r, kinek a polgári törvénykönyv szerkesztésére oly lényeges befolyás jutott, a jogtudomány ebbeli kívánalmának eleget teendő, ezen elveket egy külön értekezésben állitá egybe *), melyet követve szabadjon ezen vezérelveket rövid körvonalakban fejtegetnünk. Más a római jog, mely szigorú következetessége által kitűnő, a bírót arra utalja, hogy a iörvény alkalmazásakor annak okára tekintettel legyen, s ott, hol ez elégtelen vagy hézagos volna az ész és méltányosság elvei szerint határozzon. Hasonló intézkedést majd minden ujabb törvényhozás különösen pedig a polgári törvénykönyv tartalmaz, midőn (6. és 7. §§-ban) rendeli, hogy a törvény alkalmazásánál a törvényhozó világos szándékára, a törvényben világosan elhatározott más hasonló esetekre kell figyelemmel lenni, s ha a fenforgó jogeset még ekkor is kétséges maradna, a körülmények megfontolása után a természetes jogelvek szerint határoztassék el; mi világosan tanúsítja, hogy a törvényhozás a polg. törvénykönyv hozatalakor bizonyos elveket követett, s egyúttal odautasitja a bírót, hogy ezen elveket felkeresni s azokba magát beavatni igyekezzék. Azon elvek, melyek valamely törvény alkotásakor tekintetbe veendők két rendbeliek, u. m. vagy észjogi elvek, vagy pedig a tételes törvényhozás elvei. Az elsők közvetlen az észből, a tapasztalatrai tekintet nélkül mentetnek s lényegüknél fogva átalánosak, szükségesek, változhatlanok s mindenkire természetüknél fogva kötelezők. Ez egyszerű elvek s jogszabályok a gyakorlati életben külszentesités nélkül nem mindig érvényesíthetők lévén, a végre, hogy a jogéletben érvényre juttathassanak, különböző megszorítást, tágítást, megerősítést stb. igényelnek. Hogy az e végre kívántató elvek feltaláltassanak nem elég maga az ész s okoskodásai, de szükséges a tapasztalat s annak eredményeit is tekintetbe venni. Ez elvek kö*) Pratobevera: Materialien 2. köt. 166 s köv. lap. zött némelyek az állam eszméjéből folyván , minden polgárisuk államra alkalmazhatók, míg mások az illető állam sajátszerű állapotainak, polgári s társadalmi viszonyainak szemléletéből vonandók el; az ész , s a józan törvény hozási politika azt kivánván, hogy a polgári törvények a különböző országok égalji s termelési viszonyaihoz a lakosság miveltségi állapotához , nemzeti jellem, vallás és szokásokhoz alkalmazva, s igy különfélék legyenek. Elméletileg fölötte nehéz, sőt majdnem lehetetlen az észjog elveit a tételes törvények bölcseletének elveitől megkülönböztetni; nem kevesbbé nehéz feladat a jogi és politikai törvényhozás között pontos és világos határvonalt kitűzni, mig a gyakorlatban ezek gyakran össze is folynak. Kiegészítésül ezért a politikai törvények gyakran a jogi törvényekre s ezek viszont amazokra hivatkoznak. Vegyes'természetű tárgyak a szerint, a mint egyik vagy másik elem bennük túlnyomó, majd az egyik, majd a másik törvényhozáshoz osztatnak, néha a törvényhozási tér vitássá válván, kölcsönös engedményben kell a csomó megoldását keresni. Ily körülmények között hasztalan igyekeznénk valamely, bár mennyire bölcseleti szellemben szerkesztett polgári törvénykönyvet egyedül észjogi elvekből magyarázni, hanem szükségkép a tételes törvényhozás bölcseletéhez, s az állampolitika elveihez kell folyamodnunk, ha kielégítő törvénymagyarázatot kívánunk nyújtani. Ezek előrebocsátása után hozzá fogunk a polgári törvénykönyv elveinek fejtegetéséhez, megjegyezvén , miszerint fel kell tennünk, hogy olvasóink előtt a polgári törvény szövege ismeretes. A polgári törvénykönyv bevezető fejezetéből, mely a polgári törvényekről átálában szól, világosan kivehető a törvényhozó azon korszerű szándoka, miszerint a törvények 1) az állampolgárokra, kik azokat tudhatták s megtarthatták, egyformán kötelezők s ezért egy enlők, s 2) minden jogeset eldöntésére elégségesek v. i. teljesek legyenek. Az első elvből folynak a polg. törvénykönyv 1 — 5 s 9 —13. §§., abból folyik továbbá a statútumok, a szokás, s a bírósági döntvények jogerejének kirekesztése s illetőleg megszorítása. A törvény teljességét nem lehet számtalan részletes határozat összehalmozása, hanem egyedül az által elérni, ha a bírónak megengedtetik, miszerint át alános, de tartalmas határozatokat okszerű magyarázati szabályok szerint értelmezhessen, s alkalmazhasson, s a mennyiben ezek igy is elégteleneknek mutatkoznának , az észjog elvei szerint határozhasson. Ugy látszik ugyan, mintha ily engedély által a bírónak kelletén tul nagy tér engedtetnék, s a törvény egyenlő kiszolgáltatása veszélyeztetnék; de ezen veszély csak látszólagos. Különböző ítéletek mindenkor fognak hozatni, de ebből sem a tételes törvény, sem az észjogi elvek egyenet13