Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 12. szám

Pesí, péntek Febr. 11. 1850 12. szám- filsö év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : A szó- s írásbeli eljárásunk elemezése. Főtörvenyszéki tanácsos B. J. úrtól. — Döntvénytár. — A bünt. törv. 171. §-sza, — Vegyesek — Hivatalos tudnivalók. A szó- s írásbeli el járásim k elemezése. Főtörvényszéki tanácsos B. J. úrtól. Hazánkban, hol ezelőtt a törvénytudomány a nevelési rendszerrel szoros kapcsolatban volt, ujabb időkben a középosztály az igazságszolgáltatási szabályokkal keveset foglalkozik, — s gyakran formasértés, vagy eljárási hibák miatt vesznek el oly ügyek, miknek igazságukról a fél meg volt győződve, s ennek következtében rendesen ott keresi az okot, hol az egyátalán nem rejlik. Nem lesz tehát felesleges röviden elemeznünk a szó- s Írásbeli eljárás közötti lényeges különbségeket, noha e részben ujat alig fogunk mondhatni, s csak az ide vágó törvényeket állítjuk öszve könnyebb áttekintésül azok részére, kik a törvénykönyvek tömkelegében nem szivesen búvárkodnak, s azért ügyeik vezetésébe igen csekély befolyást gyakorolnak. Elvileg, s átalában e két eljárás közötti főkülönbség abban áll, hogy a bíró befolyása az Írásbeli eljárásnál csupán a forma s illetéki kérdésekre szorítkozik, mig ellenben szóbeli eljárásnál az érdemre is lényeges befolyást kell gyakorolnia. írásbeli keresvény éknél ugyanis a biró csak az alakot, s illetékességet köteles megbírálni, s a beadványt csak akkor utasíthatja a polg. perr. 2. §. a) s d) pontjai szerint hivatalból vissza, — ha vagy illetéktelensége nyilvános, vagy a beadvány a polg. perr. 4. §-ában körülirt formaságokkal nincs ellátva. Ez utóbbi szakasz 4-ik s 5-ik pontjai némileg lényegesek ugyan, mennyiben a kereset érthetőségét s határozottságát tárgyazzák, illetőleg különnemű tárgyak kapcsolatát tilalmazzák; de szoros értelemben véve mégis csak formaságot tartalmaznak, nem levén joga a bírónak elutasítani az írásbeli keresvényt még akkor sem, ha a követelés szembeszökőleg alaptalan, vagy ha abban a polg. perr. 10. §-a ellenére bizonyítékok nem csatoltattak is. Ellenben szóbeli eljárásnál a biró befolyása már a benyújtott keresvény körül lényegesen nyilvánul. Mellőzvén a képességi s jogositottsági kérdéseket, mik Írásbeli kereseteknél is előfordulhatnak, a biró szóbeli eljárásnál jogosítva van ügyvéd által képviselt feleket is eleve személyesen kihallgatni (30. §.) — s ha a keresetet alaptalannak találja, arról a felperest értesiteni (35. §.), köteles továbbá arra ügyelni, hogy a polg. perr. 10. §-ának szabályai megtartassanak, azaz hogy a felperes igényeit támogató tények világosan s öszveíüggően terjesztessenek elő, s kellő bizonyítványokkal támogattassanak. A biró tehát már a keresvény stádiumában kezdi meg érdemleges működését, — alaptalan perlekedéseket megelőzhet, s megóvhatja a félt tévedésektől, mik különben bukását vonhatták vala magok után. De még szembeötlőid) e különbség a tárgyalás fonalán, s a bizonyítási modor alkalmazása körül. írásbeli keresetek fölött, ha azok a szükséges formaságokkal el vannak látva, s jogosított fél által nyújtattak be, a biró a p. perr. 3. fejezetében foglalt szabályok szerint intézkedik, — mely intézkedés egyszerűen abban áll, hogy a perbeszédek az ellenféllel közöltetnek, a nélkül, hogy azok béltartalmára érdemleges figyelem forditatnék, s e szerint a keresvény kifejtése, valamint az az elleni védelem kizárólag a képviselők kezeikben fekszik, kik ha a polg. perrendtartás szabályait gyakran jelentéktelennek látszó pontokban szemelöl tévesztik, vagy az elészabott formáktól eltérnek, megbizóikat ügyvesztettekké tehetik. A gyakorlati téren leginkább fölmerülni szokott hasonló tévedésekről alább, a bizonyítási modor taglalásánál szólandnnk. Szóbeli eljárásnál, egyesség sikertelensége után a biró hivatalból tartozik szabályszerű eljárásról gondoskodni, s a törvény tudatlan személyeket még a bizonyitási kötelezettség, s bizonyitási modor iránt is oktatólag fölvilágosítani, — átalában szigorúan fölügyelni, hogy a pör tárgya kellően kimeritessék, minden lényeges körülmény tisztába hozassék, s hogy a bizonyítékok a perrendtartás által szabályzott modorban használtassanak, — sőt a hiányos tárgyalást annak berekesztése után is a felek isméti megidézése, s kihallgatásuk által kijavítani. (4G. §.) Ha tehát a biró e törvény rendeletét szorosan megtartja, s a tárgyalást ügyavatottan vezérli, alig fordulhat eset elő, hogy az ügy a védelem hiányai miatt vesszen el, s ekkor is a fél felsőbb bírónál kereshet orvoslást. A bizonyitási modor a két eljárásnál csak az okiratok, s tanukra nézve tér el egymástól. Szóbeli eljárásnál ugyanis a felek az okiratok eredetijeit a főügyben rendelt tárgyalási határnapra elhozni, s ha kívántatik a polg. perr. 137. § ban megszabott joghátrány elkerülése alatt bírósági megtekintés végett előterjeszteni. (140. §.) tartoznak. írásbeli eljárásnál az eredetiek birósági előterjesztésüket a polg. perr. 136. §-ban rendelt záridő alatt különösen kérni kell, különben az okirat a látható fogyatkozások tekintetében aggálytalannak tartatik. Tanuk általi bizonyításnál szóbeli perekben elég, ha a tények, melyek iránt a tanuk kihallgatandók a tárgya lási jegyzőkönyvben határozottan kijelentetnek, — mig ellenben Írásbeli eljárásnál külön bizony pontok szükségesek, miknek a polg. perr. 161. §-sza szerint kell szerkesztetniük. A két eljárás közötti legkihatóbb különbség azonban mégis a bizonyítékok alkalmazása körül nyilvánul, mely szóbeli perben a biró felügyelete mellett történik, irásilag tárgyalt perekben pedig egészen a féltől magától, illetőleg képviselőjétől függ. E részben a gyakorlati téren következő tapasztalatok merültek ful: a) A képviselők írásbeli perekben az ellenfél által 12