Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 8. szám

Pest, péntek Jau. 28. 1859. 8. szám- Első év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : Arányosítás és tagosítás » városi s nem úrbéres határokon. IV. Mészáros Károlytól. — Legfőbbtörvényszéki döntvények a bünt. törv. 135-136. §§-hoz. — Külföldi törvénykezés ; kereskedelmi jogra vonatkozó kül döntvények. — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. Arányosítás és tagositás a városi s nemuroéres határokon. ív. A ki a birtokrendezések gyakorlati munkálatait közelebbről ismeri s azokban résztvett, tapasztalhatá, miszerint az úgynevezett úrbéri rendezéseknél, s az úrbéres határokon eszközlendő tagosításokban, az osztályozásnál , a tagos-arányositó perekben pedig az aránykulcs alkalmazásánál fordul elő legtöbb baj, nehézség s kikerülhetlen igazságtalanság. így különösen a városi határokon , s a közbirtokosok közötti arányosításoknál. Ennek oka a viszonyok saját s külön jogi tekintetek alá csoportulataiban rejlik. Az úrbéri rendbeszedő s tagositási ügyek ugyanis, hűbéri jellemöknél fogva, midőn a volt földesúr és jobbágyok közti jogi érdekeket szabályozzák, egyszersmind a volt földesúr és volt jobbágy birto ktulajdonának agrarialis felosztásába s elkülönzésébe is belévágnak ; hol tehát, valamint a jogok ugy a birtokmennyiség meghatározásában, az úrbéri osztályozás szolgál irányvesszőül, midőn ellenben; a városi határokon vagy egyedül a közbirtokosok közt eszközlendő tagosarányositó perekben, az úrbéri osztályzat nem alkalmaztathatik. S épen ez okból bizton mondhatom, hogy a városi polgárok és közbirtokosok egymás közt, félannyi nehézséggel sem küzdhetnek, mint azok, kik úrbéres határok rendezésével és arányosításával foglalkoznak. Hogy pedig mennyire kedvező előny legyen az a városi polgárok s tisztán önmagukat rendező közbirtokosokra nézve, miszerint az úrbéri osztályozással semmi közük, megmagyarázom ezennel, a midőn kimutatom azt is, hogy tehát a birtokrendezés és tagosítás a városi határokon és a közbirtokosságokban sokkal tisztább nemzetgazdászati jellemmel bír, mint az úrbéres határokon. Az osztályozásnak eredetéről, mely a birtokrendezéseknél oly nagy szerepet játszik, tudnunk kell különösen, hogy az, a Mária Teréziái regulatio alkalmával nem azon irányú volt, mint rnelylyel jelenleg bir. Mert az osztályozásban akkor csak az volt a czéí, hogy a tiszta allodialis és jobbágyi birtokok közt szorosabb demarcationalis vonalok tétetvén, a földesúr el ne vonhasson valamit a jobbágy birtokmennviségéből, s hogy ennél fogva, határrendezés alkalmával minden jobbágy megkaphassa azt a földesúrtól, a mennyit a törvény mennyiségben és minőségben kiadatni parancsolt. így ezen osztályzat, melyet, minthogy tisztán az úrbéri viszonyokon alapult, úrbéri osztályzatnak nevezhetünk, — akkoron még koránsem volt a tagosításhoz alkalmazva, hogy mint most, minden jobbágy egyénértékitett minőségben és mennyiségben kaphassa ki birtokát. Ezen úrbéri osztályzat, mondom, nem terjedt ki ennyire, s a tulajdonjogi és gazdászati tekintetek szorosb figyelembe vétele nélkül állíttatott föl. Hogy mennyire hiányos, s a városi és közbirtokossági határokon mennyire alkalmazhatlan legyen pedig ezen osztályzat, mindjárt kitetszik a következőkből. Midőn t. i. a Mária Teréziái regulatio foganasittatott, s a telkek száma, mennyisége és minősége vagyis osztályzata megállapittatott, az ország egész területe csak három, vagy ittott legfülebb négy osztályba, és pedig a nélkül vétetett föl, hogy az ugyanazon egy megyében és községi határban létező földek s parcellák minőségére is, holdról-holdra, s darabról-darabra, kellő gond s kiszámitás fordíttatott volna. Ebből az következett, hogy a régi földesurak átalában, — nem mondom, hogy saját jobbágyaik szándékos megrontásának czélzatából, hanem inkább : — hogy öszszes birtokaik hitelét, az akkoron mintegy nemzeti bankokat képező kincstári és alapítványi pénzalapoknál a kölcsönözhetésre nézve annálinkább biztosithassák : — oly községi határt is első vagy második osztályba tétettek, mely különben alig érdemelné a 3-ik vagy 4-ik osztályt. Ezen eljárásnak következménye pedig most is mint akkoron, az: hogy a legroszabb határon is, ha az első osztályba van téve, csak 1,100 ölével kaphatja ki a jobbágy a maga illetőségét, holott, ha az osztályozás már kezdetben igazságosabb lett volna, most méltán követelhetné 1,400 ölével kiadatni a maga járulmányát. Sőt nemcsak; hanem holdankintés vékánkinti osztályozást is sürgethetne, a mi most, miután az új törvény is elfogadta s arányul jelölte ki a régi úrbéri osztályozást, megengedve nincs. Ezekből látható, hogy miután az úrbéri törvényszék és nyiltparancsok kérlelhetetlen szigorral álliták föl zsinórmértékül minden úrbéres határra nézve a régi úrbéri osztályozást: ezen határok ki vannak téve azon osztályozás minden hátrányainak. Nem igy ellenben a városi és nem-urbéres batárok. Mert már ezekre nézve nincs kényszeritőleg parancsolva, sőt a birtokok allodialis természeténél fogva, alkalmazhatlan is lenne az úrbéri osztályozás. Következéskép : a városi és nem-urbéres határok tagosításában föltűnő előnyök vannak engedve, mivel ezen határok és birtokok tagosításában, a gazdászati osztályzat minden fokát lehet alkalmazni, s az érdeklettek önkényére van hagyva, hogy a hely viszonyok természete szerint, hányféle osztályt állítsanak föl. Ugyanezen kedvezmény, meg van adva a nemesi közbirtokosoknak is. A mit a mondottakbői következtetni s különösen figyelembe ajánlani akarok, mármost önként következik; nevezetesen : az oly városi s közbirtokossági határokon, tagosítások alkalmával, az úrbéri osztályozás helyett egyedül a gazdászati osztályozás alkalmazható; a tagosításnak bármelyik formája s módja érvényesíthető; s az arányositás is, például a legelőkre nézve, a választott tagositási formához alkalmazható. Miért is, elég legyen 8