Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 7. szám

Pesí, kedd Jan. 25. 1859. 7. szám- Első év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM . Arányosítás és tagosítás a városi s nem úrbéres határokon. III. Mészáros Károlytól. — Főtörvényszéki határzatok Sopronból közölve. — Jogirodalom. Die Strafrechtspílege in Deutscliland; Zeitschrift für das gesammte Handelsrecht; der Gerichtssaal ; Arehiv fúr prenssisclies Strafreclit ; Oesterr. Vierteljalirsohrift i Blátter für gericlitliohe Antropologie; Revue liistorique de droit franeais ; Revue critique de Legislation. — Törvénytár. A közjegyzőségi rend behozatala. — Hivatalos tudnivalók. Arányosítás és tagosítás a városi s nemurnéres határokonIII. Vájjon a közüs haszonvételek minden tárgyának arányositás alá kell-e esni? S különösen mily tárgyaknak? Mi különbség van a közös haszonvétel és használat között? E kérdések valamint a régibb, ugy az ujabb törvényekben , csak homályosan érintetnek. Hogy kellőleg felelhessünk az elsőbbekre, magyarázzuk meg először is az utóbbikat. A régibb törvény (1715 : 69, 3.) a közös haszonvételek czime alatt — communium utilitatum — a közös tulajdon vagy birtokból nyert jövedelmeket értette, az az: a gyümölcsöző dolognak vagy természetben, vagy pénzértékben szedett jutalékát, jövedelmet (proventum); a használat alatt pedig, a tettleges joggyakorlatot (usum). Mindezeknek tárgyait azonban nem számlálta elő. — Az ujabb törvény (183 2^6 : XII, 1.), szintén mivel sem nyújt világosabb fogalmat; mivel itt az ,,uti litas" és ,,usus", a „beneficium" kifejezéssel adatik elő, s hogy mit kelljen mindezek alatt értenünk , csak a gyakorlati élet magyarázza meg azon tények által, midőn az arányosítás tárgyaiul fölvesszük a közös legelőket; a közös bormérést; az összekevert s vegyesen birt földbirtokokat; a közös erdőségeket stb. Nagyon természetes, hogy, ha mindezek közös tulajdont, közös haszonvételi forrásokat, s közös jövedelmi tárgyakat képeznek, tárgyai egyszersmind az arányosításnak is ; mert különben , ha a tulajdonosoknak valami hasznot nem hajtanak és biztositnak; ha legalább hasznaik arányosan meg nem oszthatók : — nem is közös haszonvételi tárgyak. No de, alkalmazzuk már most ezen kértléseket concret esetekre. Van, példának okáért egy városnak közös erdője és közös legelője; közös nádasa és ligetje. Kérdés: vájjon ezen közös javadalmakban a puszta joggyakorlat (usus), ép ugy tárgyáva válik-e az arányosításnak, mint a közös jövedelem (proventus), vagy mondjuk, haszonvétel? Szoros logicai és törvényes megkülönböztetés szerint, azt mondjuk: nem. Mert igaz ugyan, hogy a dolog természetében fekszik, miszerint a közbirtokosok az eltilalmozott erdőkben s cserjékben is vadászhassanak; de másrészről az is bizonyos, hogy ezen kivételes joggyakorlat, az arányosításnak ép a dolog természeténél fogva tárgya nem lehet. így a k<">zös erdei haszonvételeknél, a faizás egyéni, vagyis számszerinti haszonélvezete. S miért? Azért: mivel például a vadászati joghasználat mértékét és arányát, törvényesen meghatározni nem is lehet; de továbbá; mivel ezen joghasználat. — valamint a régi, ugy az 1852. december hó 15-ről kelt vadászati törvény által is, mely önállólag ugyan nem, hanem az 1858. január l-jén hatályba lépett erdőtörvény által, a birodalom egyéb tartományain kívül már Magyarországon is érvénynyel kezd bírni, — más, közrendőrségi szabályok tárgyává vált. A mi pedig az erdei haszonélvezetek arányosítását illeti, épen a most idézett új erdőtörvény 21, s az 1853. mart. 2-ki cs. kir. nyiltparancs 13-ik §-sa értelmében a közüs erdőket, az arányosítás oly műtétele alá vonni, mely azokra nézve a természetbeni kiosztást s arányos szétdarabolást eredményezné, — nem szabad. S ez mindenesetre egy igen lényeges fordulat arányositási ügyeinkben; mert e most idézett törvények által, főleg a városi és nem úrbéres határokon, a mondott tárgyak csaknem teljesen kizárvák azon tetszésszerinti arányosításból, melyet a régi törvények megengedtek. Mondom, hogy különösen a városi és nem úrbéres határokon eszközlendő arányosításoknál főkérdés ez ; mert oly úrbéres határokon, hol a jobbágyok faizásáról, legeléséről s makkoltatásáról volt szó, már az 1801 : 21, s az 183% : XH-ik t. czikk (17. §.) rendelkezett s tett is megszorításokat; de a városiakra és nemes közbirtokosokra nézve, nem. Nem csekélyebb megszorításokat tett továbbá az arányosítás tárgyaira vonatkozólag , az új bányatörvény is, melynek szabályait főleg a városi és nem úrbéres határokon eszközlendő arányosításoknál figyelembe venni annál inkább szükséges, mivel a bányahaszonvételeknek itt előfordulható viszonyai, a jogtartók csak nem kiszámíthatatlan igényeiknél fogva, sokkal bonyolódottabbak, mint egyebekben. Bővebb fejtegetést érdemelne még azon körülmény vizsgálata is, hogy miután a királyi kisebb haszonvételek több tárgyai, u. m. a korcsmáitatás; húsvágás; vámszedés stb. az ujabb időkben életbe lépett törvények, rendőri, közigazgatási s pénzügyi rendeletek folytán szintén tetemes változásokon mentek keresztül, miképen kelljen mindezeket a még most is érvényben álló s fogyatkozásokkal teljes arányositási törvénynyel öszhangzásba hozni, s minden érdeknek megfelelőleg megoldani ? Minthogy azonban, jelen alkalommal csak a bonyolultabb s átalában előfordulható jogviszonyokat kívántam jelezni, elég leg) en a megérintetteket figyelembe ajáulanom. Azon kérdést illetőleg : hogy vájjon a községi lakosok közé számítandó minden compossessort s minden haszonvételből. illet-e arányosítás? — a dolgot így különböztetem meg, s következő viszonyokat tartok tisztába hozandóknak : vájjon egyik, vagy másik compossessor törvényes, vagyis jogszerű közbirtokos-e? Vájjon örökösödés, bevallás, vagy vétel folytán lett-e közbirtokos? Vajjou továbbá, nemesi udvartelket (mert városokban is találtatnak ilyenek), jobbágyi avagy polgári telket birnak-e ? Végre, ha királyi adomány utján lettek birtokosokká, vájjon, mily joggyakorlat mellett nyerték a bormérés és húsvágás szabadalmát? Tisztába hozatván mindezen jogviszonyok, azt mondom: eszközöltessék bár akár városokban, akár más közbirtokosságokban az arányosi7