Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 43. szám

1 73 gásait kellő időben benyújtotta, s a k. váltó rendszabály 78. czikkével védekezett, mely szerint az előzők elleni viszkereset 3 hó alatt elévül. Az első bíróság azonban a fizetési meghagyás fentartása mellett D. S. hátirót a keresetben elmarasztalá, s ítéletét a k. váltó rendszabály 51. s 79. czikkeire alapitá, — mely utóbbi szerint a hátiró ellen az elévülési határidő, ha elébb fizetett, mintsem ellene váltókereset inditatott, a fizetés napjától számitandó, — következőleg W. H. nov. 8-án indított keresete a sept. 23-án történt fizetés tekintetbe vételével el nem évült. Ezen ítéletet a főtörvényszék D. S. felebbezése folytán megváltoztatá, s a fizetési meghagyás föloldása mellett fölperest keresetével elutasitá. Indokai lényegileg következőkben pontosultak. A váltójogi viszkereset természeténél fogva hátirt váltóknál az előzők az illető váltótulajdonos irányában feleletteherrel tartoznak, ha lejáratkor a fizetés elmulasztatott, vagy ha valamely hátiró a váltót beváltani kénytelen vala; kvrsz.50. s 51. cz. azonban mindkét esetben a viszkeresetnek az átalános elévülési határidő leforgása előtt kell megtörténnie. A fenforgó esetben W. H. az 1858. évi febr. 10-én óvatolt váltót a takarékpénztártól azon évi sept. 23-án, tehát oly időben váltotta magához, midőn a takarékpénztárnak az előzők elleni viszkereseti joga a k. v. rendszaoály 78. czikke szerint már elévült, — következőleg viszkeresetét a 79. czikk értelmében semlehete megállapítani, mert ezen czikk is azon föltétel alatt rendeli a viszkereset határidejét a fizetés napjától számitatni, ha ezen fizetés a fizető elleni viszkereset határidejének lefolyása előtt történt, különben a váltókötelezett tetszésétől függene előzőinek felelősségüket az elvileg meghatárzott viszkereseti záridőn tul az átalános váltói vagy épen a köztörvényi elévülés határáig terjeszteni. A cs, kir. 1 egf ő b b törvényszék fül peres felülvizsgálati kérelme következtében a főtörvényszéki ítéletet találta helybenhagyandónak, — következő Indokokból: Fölperesnek a kibocsátó s egyéb előzők elleni viszkereseti joga elvileg nem tagadtatván, csupán azon kéréds elemezendő, váljon ezen viszkereset elévült-e vagy sem. A k. v. rendszabály 78. czikke szerint a tulajdonos elleni elévülés az ovatolás napjától, — a hátiró ellen pedig a 79. czikk szerint — ha elébb fizetett mintsem ellene váltókereset inditatott, a fizetés napjától, — különben az idézvény kézbesítésétől számitatik. Ezen világos s szabatos rendelkezéssel a főtörvényszékétől eltérő értelmezés össze nem fér; mert miután az eperjesi takarékpénztár viszkereseti joga felperes által teljesített fizetés napján az k. v. rendszabály 78. czikkelyeként már elévülve vala, — semmi kétséget nem szenved, hogy felperes viszkeresete is a 79. czikk szerint elévült, minthogy a fizetést 7 hónappal az óvástétel után kereset, s idézés nélkül teljesítette. (1859. év máj. 4. 2469. sz. a. kelt döntvény.) Közli B. J. némely eszmék a törvénykezés elvei körül, tekintettel a magyar jog történelmi főbb mozzanataira. Szopori Nagy Elek úrtól, hg Pálffy urad. főügyészétől. III. Státusok valamint egyesek már sokat nyertek, mihelyt élénken érzik s megismerik, mire van szükségük és nem megvetendő annak érdeme, ki ez eszmét közvetve vagy közvetlenül elterjeszti. E tekintetből kell megítélnünk Verbőczy érdemeit. Habár tripartituma sem országgyűléstől sem királytól ünnepélyesen meg nem erősíttetett, egész Magyarországban zsinórmértékül szolgált. A magyar törvénytudósok csak e munka megjelenése után láták törvénykönyvünk hiányosságát, alkalmul szolgált több férfiakat megbizni egy törvénykönyv kidolgozásával, melyet azután áz országos rendek fogtak volna megvizsgálni. Ezen eszme újra föléledt 1548-ban. A munka minden jót igért, de a bécsi státustanács bizonyos követelései ellenében megbukott az úgynevezett négyeskönyv. Később II. Mátyás alatt egy uj választmány neveztetett ki, de munkájának semmi nyoma. S az igazságszolgáltatás ismét a birák és ügyvédek fogásainak engedtetik át. — Már II. Ulászló alatt törvénynyé lőn a bejelentett pörös ügyeket a törvényszéki könybe iktatni és sorjában felvenni. Ferdinánd alatt e törvény megerősittetett. De e zavaros időkben, az örökös jogsérelmek felül s alulról áradozó árjában, hozzá járulván a törvényszékek lassúsága s a becsúsztatott perorvoslatok használata kevés idő múlva oly roppant tömegre halmaztattak a pörök, hogy a rendek kénytelenek voltak nevezetesb ügyeknek soron kivüli előadását megengedni, mi rés vala számtalan viszszaéléseknek és jogtapodásoknak. A főbb nemesek kényelmesbnek és rövidebbnek találták saját erejökkel magoknak igazságot szolgáltatni, sőt Ferdinánd alatt egy országgyűlés alkalmával a felső tábla nem átallotta azon óhajtását kifejezni, hogy az ököljog törvényesen határoztassék meg. Ferdinánd akkori fellépése lélekteljes volt. Ez időbe esik egyszersmind az alnádori s a hétszemélyi tábla alapítása is. A megyék alsó bíróságaitól a per a megyei törvényszékhez ment, s innen a királyi táblához. Ez elébe mint elsőbiróság elébe tartoztak kizárólag az ingatlan javak birása, a kihalt családok jószágbeli, ősi igények, záloglevelek és szabadalmak kérdései; ezenkívül bíráskodott a felség-hazaárulási, erőszak, betörési valamint nemes urak megsértését illető esetekben. A feljebbvitel a hétszemélyi táblához történt, melynek Ítélete eldöntő volt. Az e korban felállított rövid folyamu perek sem eszközölhették mindazon hasznokat, melyeket azokról remélettek, mert a törvényesség és jogszerűség iránti erkölcsi érzelem nem volt elég erős. Mert a végrehajtás volt kudarcza az ítéletnek, miután a király és országgyűlés kivetkőzött volt erejéből, meggyöngülve imételt parancsai is e részben az ébredező olygarchákat ellenállásaikban meg nem rémíthették. A törvényes ellenállás ekkor kezdődött lábra kapni. Minden a mi gyakorlatba jővén eltüretett, lassankint törvényessé vált, mert a királyság mindig csak önfentartásáról gondoskodott, az úgynevezett nép pedig ezen zürzavatos állapotban holmi hasznokat nézett ki, mikért tűrte és halasztotta a javításokat, s így fejlődött ki az ellenállástól egy monstrosus eljárás, az uj per, s pedig nem törvényekből, nem meggyőződésből, hanem az akkori politicus viszonyokból. Egyesek istápolására felhasználtatván, mivel ezen egyesek hatalmasok voltak, elnézetett nekik, s később az ügyvédek kaptak az alkalmon, s azt minden más esetekben is használni igyekeztek. S igynem a késő századok, hanem a XVII. század aljasitá el törvénykezésünket.