Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 32. szám

130 tárgy körül B a j o r o r 3 z ágb a n nyilvánulnak. Itt legélénkebben nyilvánult ujolag mind a szakértők műveiben, mind a törvényhozás kebelében azon régi rendszernek rosszallása, mely ott zárt ajtók mellett egészen az Írásbeli törvénykezésre van alapítva. Felnyitatott ismét azon rendkivül káros határ, melyet az az igazságszolgálgáltatás főczéljainak valósithatására gyakorol, különösen a jog valósithatásának, eljárási költségek tetemes emelkedésének, s a perlekedés nagy késedelmességének tekintetéből. Adatok hozattak fel a törvényhozó testület üléseiben aziránt, hogy Bajorországban igen csekély öszvegecskékért, 10—20 forintért egy évig is eltart a legegyszerűbb adósági per; és hogy a taksák két-háromszor is többre mennek, mint maga a kereseti öszveg. A felek akár egyik,^akár másik legyen is győztes, a per kimenete által semmit sem nyernek; és igy az igazságszolgáltatás czélja s hivatása eltévesztetik. A bűnvádi ügyekben bevitt nyilvánosság és szóbeliség igen hasznosnak és jótékonynak mutatkozván, mindenkiben azon nézet fejlődik ki és szilárdul meg, hogy annak a polgárjogi téren is csak legüdvösb kifolyásai lehetnének. Innen az átalános vágy, hogy a polgárjogi törvénykezés is ily elvekre alapitassék; annál inkább minthogy a birósági rendnek javítgatása, mitől a kormány oly sok jót ígért, legkevesbbé sem igazolta magát. Igen tanuságosak azon fejtegetések, melyek a bajor kamara mart. 10-ki ülésében nyilvánultak, s különösen dr. Lauktól Némethon egyik legkitűnőbb juristájától. Igen könnyen felfogható — mondá e jeles szónok — hogy az új törvényhatósági rendszabály mint foltozga ás kivánt sikerre nem vezethetett, épen ugy, mint hasztalanoknak kellett lenni azon angol lord törekvéseinek is, ki pamut harisnyáit az által akarta selymekké alakitani, hogy azokat selyemmel foltoztatá ki. A perlekedési rendben mindinkább elterjedő formalitások oda vezettek, mintha nem a per nem lenne a jog kiszolgáltatásért, hanem a jog lenne a per végett. Ez eljárás reformjának szüksége rögtöni segélyt igényel. A törvénykezés legnagyobb részében nem képez többé becsületes fegyverekkel való küzdelmet a sértett jogok helyreállításáért ; hanem az a hazugság s tagadás valódi rendszerévé alakult által. Ez egy részt igen meghosszabbítja a perlekedést, s más részt számos peres viszályok keletkeztére is vezet, minthogy sokan csak azért kezdenek pert, vagy nyújtanak arra alkalmat, mert azon reményben vannak, hogyaperlekedési formalitások ügyes használata által magokat az anyagi jognak, azigazságnakköveteléseialól hosszabb időre k i v o n h a t j á k. Innen van, hogy saját 16 évi gyakorlati tapasztalata szerint a legfelsőbb törvényszél az ítélet alá került perek két harmadánál az ügy eldöntése csak a perlekedés szabályai s kérdései körül forog, mig csak egy harmadánál van szó az anyagi jogra vonatkozó kérdések eldöntéséről. Ez az oka azután , hogy a bíróságok, főkép a felsőbbek hasonlithatlanul több teendőkkel vannak elhalmozva , mint azon államokban, hol a törvénykezési szabályok s nézetek jobbak ; mint p. o. a rajnai vidéken, hol egy év alatt a föllebbviteli szék nem hoz több Ítéletet, mint Bajorországban magára egy feltörvényszéki ülnökre esik. És ennek pénzügyi tekintetből is káros kifolyásai szinte szembetünőek. E bajok ellen nagy segély rejlik a közjegyzőség intézetében is, mely arra hat, hogy vagy nem keletkeznek perek, vagy ha keletkeznek gyorsan elintéztethetnek. De a 1 eg b i z t o s b gyógyszer a szóbeliségben s nyilvánosságban fekszik, miért az mindenekfelett behozandó lenne." És ez jóformán közvéleménynek tekinthető Bajorországban is, mert tanúsította a gyakorlat itten is azt, hogy azon jogbiztossági, s eljárást illető gyorsasági előnyök , melyek a szóbeliség s nyilvánosság által nyújtatnak, semmi más rendszer s intézkedések által ki nem pótolhatók. Erről Bajorországban maga a kormány is meggyőzve látszatik lenni, minthogy az illető minister az érintett tárgyalások alatt nyilvánította, (mart, 21. ,hogy a polgári perrendtartás terve a kormány részéről munkálatban van , és pedig akkép, hogy az a nyilvánosság és szóbeliség elveire leend alapítva.' — Mindenesetre igen kedvező biztosítás, feltéve, hogy azon elvek valósággá s nem irott malasztá fognak ottan is válni. Ezen átalánosabb érdekű ügyek mellett, még megemlitendők a következők. Szinte Bajorországban a keresetek elévülésének szabályzatáról tárgyaltatott egy törvényjavaslat, mely az országgyűlés által el is fogadtatott (mart 21.) Egy másik javaslat a ki nem fizetett pénz vagy hagyomány kifogására vonatkozott, mi szinte elfogadtatott. Hannovérábana törvényhozás elébe került azon januári szemlénkben érintett törvényjavaslat, mely a birósági s ügyvédi rend módosításait illeté. Az eredmény a hosszas s fáradságos viták után nem sok. A két ház megegyezett abban, hogy az egyes bíróságoknak illetősége 100 tallérról csak 150-re s ne 300-ra emeltessék. Az illetőségi összeütközések iránti viszályok a bels igazságügyi ministeriumok által különösen, egyetértőleg fognak elintéztetni; mit a második kamarában a kormány s rendek együtti működésének kívántak fentartatni. — Tárgyaltatott a nem csekély fontosságú ügyvédi kamarák iránti kormány javaslat is. A kormány azon nézetből indult ki, hogy az eddigi törvény az ügyvédi karnak oly jogosítványokat adott, melyek túlságosak, melyek egy államban sem találhatók fel; min annál inkább szükségessé vált segíteni, minthogy a kamarai intézet ott nem fejlődhetett ki ugy, mint váratott, s mint az máshol mutatkozik; egy részt az idéztettek nem tanúsítottak iránta oly részvétet, mint szükséges leendett; s más részt az kellő tekintélyre sem emelkedhetett. Azért hatáskörének, befolyásának összébbszoritása s tetemes korlátolása inditványoztatott. Ennek kivitelére javaltatott, hogy a kamrák száma kevesbitessék; hogy ne legyen ezentúl joguk új törvényeket vagy létezőknek módositását indítványozni, vagy az igazságszolgáltatás hiányait szóba hozni; hogy a fegyelmi eljárás a bűn per csekélyebb vétségek körüli szabályaira alapitassék; és hogy a keresetek beadása az államügyész s nem külön kamarai syndicus körébe tartozzék. Hosszas viták után elfogadtatott : hogy a ministerium jelölje ki a kamrák állomásait s körületét; hogy csak ott létezzenek, hol esküdtszékkel ellátott főbiróságok vannak, ennek folytán az eddigi 14 helyett csak 7 leend; hogy ezentúl az érintett törvény inditványozási joguk megszűnjék; és hogy ezentúl hatáskörük teendői legyenek: a ministerium által kivánt véleményadások; tagjaik feletti fegyelem kezelése; azok közti tévedések kiegyenlítése ; szegényi ügyvédek kijelelése; s az ügyvédi dij kiszabása iránti véleményezések; azonkívül az is, hogy az intézet számára pénzgyüjtéseket tehessenek, rendszabályokat hozhassanak ; és hogy az igazsági ministeriumot az ügyvédi osztály szükségeiről értesíthessék s kifejlősédésére kellő eszközöket ajánlhassanak. — Ezen műről Mittermeier következőkép nyilatkozott. (Archív fűr die Civil Proc. 1858. 3. Heft S. 442.). „Der Gesammteindruck des vorliegenden Entwurfs ist der, dass die Regierung ein Mistrauen gegen den Stand der Anwalte ausspricht, und dadurch die Wirksamkeit derselben gefahrdet. Wir erlauban uns nur auf zwei Erfahrungen aufmerksam zu maciién. Die Beobachtung des Ganges der Advocaten in Frankreich lehrt, dass überall, wo entweder in schlimmen Zeiten die Regierung dem Advocatenstande Mistrauen zeigte, oder wo bei einem Gerichte die Mitglieder derselben, oder insbesondere die Staatsanwaltschaft mit Mistrauen die Advocaten verfolgt, die Advocaten kammer schlecht wirkte, weil die Advocaten durch ein bitteres Gefühl über den Mangel des Vertrauens und insbesondere über die Obervormundschaft des Staatsanwalts die Lust verlieren, an d. nicht freien Berathungen der Kammer eineu lebhaften Antheil zu nehmen. Eine zweite Erfahrung betrifft den Antheil, den die Advocaten an d. Gutachten über den Gang der Justiz nehmen sollen. Die Erfahrung lehrt, dass Advocaten weit mehr als Richter im Standé sind über Mángel der Gesetze über ihre gute oder schlechte Wirksamkeit auf den Grund ihrer Beobachtung und ihres Verkehrs mit den Rechtsuchenden Gutachten zu gebén, daher eine weise Gesetzgebung diese kostbaren Mittheilungen nicht beschranken, vielmehr auf jede Art begünstigen muss." Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Pesten, 1859. Nyomatott B eim el J. és Kozma Vazulnál.