Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 32. szám

Pest, péntek Április 22. 1859. 32. szám. Első év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM: Legfőbb-törvényszéki döntvény. Közölve Tóth Lőrincz ügyvéd úrtól. — Külföldi törvényhozás. Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. Közölve Tóth Lőrincz ügyvéd ur által. T. Tamás 1800. évi dec. 6-kán kelt s hiteles helyen bevallott ürökadás-vevési szerződés szerint, eladtaN. helység egy harmadrészét 20 ezer rh. forintért Gr. Mihály s Imre testvéreknek, és ezeknek csupán fiágon levő maradékaiknak. A vevő testvérek Gr. Mihály és Imre ezen vett jószágot magok közt egyenlő részekre elosztva bírták. G. Mihály egyik szerző testvér 1809-ben meghalván, S. Anna nejétől két fiút és két leányt hagyott maga után. A fiuk Mihály és László még gyermek korukban elhaltak 1810-ben S. A n n a özvegyi joggal, egész 1842. történt haláláig, férje összes jószágainak birtokában maradt, 1842. pedig elhalván, fenmaradt leányai s illetőleg azoknak képviselői atyjuk javaiban megosztoztak, s a T. Tamástól szerzett N. egyhatod részt R. D-nő, szül. Gr. Zsuzsámra s illetőleg ennek és gyermekeinek akkori gyámja S. József vette birtokába, s azt minden jogczim nélkül birták. Gr. Imre, a másik közszerző, 1804. elhalván, Miklós fiát hagyta maga után örökösül, ki Gr. Mihály fiainak kora halála óta az N.-féle részt megszerzett Gr. ágon egyedüli fimaradék. Miután az 1852-ik évi nov. 29-ki legfelsőbb nyiltparancs megengedte, hogy azok, kiknek a nyiltparancs 9-ik §-a szerint el nem évült öröklési igényei vannak, ezen igényeiket perrel érvényesíthessék, s egyszersmind meghagyta, hogy ezen pereket 1854-ik évi május l-ig megkezdjék. Gr. Miklós mint egyedüli fimaradék, a másik szerző fivér Gr. Mihály utódjai s különösen özvegy R. Dénesnő szül. Gr. Zsuzsánna, gondnok ellen oldal öröködési jogczimen az érintett N.-féle jószágnak, melyet az birtokában tartott, járulékaival való kiadatása végett pert indított az illető törvényszék előtt. Felperes szerint ezen keresete el nem évült, mi kitetszik az 1852. nov. 29-ki cs. nyiltparancs helyes értelmezéséből, melynek határozó német szövege igy szól: „Erbansprüche, welche vor der Wirksamkeit des alig. bürg. Gresetzbuches entstanden sind, können nur dann durch einen Erbfolg-Process geltend gemacht werden, wenn seit der Zeit des Entstehens solcher Ansprüche bis zur Wirksamkeit des alig. bürg. Gresetzbuches noch nicht 32 Jahre verflossen sind" stb. A törvény tehát nem szól örökségről, örök j o gr ó 1 (Erbschaft, Erbrecht), hanem szól örökségi igényről vagy keresetről (Anspruch) tehát azon időről, midőn az örökséget keresni lehetett, a mi csak a birtokban volt özvegy halálával volt lehetséges. Az örökség megnyílt ugyan Gr. Mihály fiainak 1810ben történt halálával, de az öröklési igény, azaz a kereshetőség lehetősége csak a törvényes birtokos özv. özvegyi jogának elenyésztével 1840-ben lépett életbe; ezen időtől kezdve pedig 1854-ig csak 14 év mult el. Ezt támogatja Verbőczy I. 78. czime s több hétszemélyes főtörvényszéki ítélet, s igy az ezen kérdés elhatározásánál döntő erővel biró régi magyar törvény s törvényes gyakorlat. De a bécsi cs. kir. legfőbb törvényszék is 1855. évi sept. 5. 7042. sz. a. azon elvet mondotta ki, hogy „die Frist, binnen welcher das Erbrecht geltend gemacht werden kann, von dem erfolgten Tode d er W i 11 w e zu rechnen se i." — Ezen fentidézett sz. a. kelt magas legfőbb törvényszéki döntvény következőleg szól: A m. bíróság előtt 1851-ben B. Anna született F. mint felperesnek E.János mint alperes ellen a felperesnő nagy apja F. Ferdinánd hagyatékának kiadatása végett indított perében, melyben a p. országos törvényszék (1855. jan. 4. 2392.) felperesnőt az érintett jogügy folytathatása végetti kérelmével elutasitotta, ellenben a főtörvényszék (1855. máj. 14. 2435. sz. a.) a keresetnek helyt adott, s a pert folytathatónak nyilvánította, a legfelsőbb törvényszék az idő közben elhunyt alperes özvegye fölülvizsgálati kérelmének az alább következő indokokból hely t nem adott, s a főtörvényszéki határozatot megerősítette. És ezen itt idézett legfels. törvszéki határozatnak i ndokai következőkben álltak. A főtörvszéki határozat helybenhagyandó volt, mert noha F. Ferd. még 1792-ben elhalt, azon határidő, mely alatt az után a keletkezett örökjog érvényesíthető volt, özvegyének 1856. évben bekövetkezett halálától számítandó; és minthogy ezen per az első keresetnek a m— bírósághoz 1851. máj. 31. történt benyújtásától fogva mindig folyamatban volt (1855. sept. 5. 7042. sz. a.). A mi már a per lényegét s érdemét illeti, felperes kifejtette, mikép ő jelen keresetét azon ismert és a magyar jogéletben soha kétségbe nem vont elvre alapította, hogy: „miután a vételi oklevélben mind a két szerző testvér közösen és két oldalulag, az örökösödést csupán a fiágon levő maradékra szabályozta: ezen szerzeményi két oldalú szabályozás értelmében, és a szerző testvérek közt fenforgó jogisvérségi közösségnél fogva, az egyik szerző testvér fiágának kihalta után az örökösödés amásik szerző testvér élő fiágát illeti, — mely elv szerint tehát Gr. Mihály leánya az alperes, a T. Tamástól atyja által közösen szerzett N. jószágrészt minden törvényes jogczim nélkül, csupán tettleg birja, és azért azt felperesnek mint törvényes és szerződés szerinti örökösnek, kibocsátani köteles. — Ebben a felperes Verbőczy I. Rész 47. czim 2-ik s 3-ik §-a, I. R. 48. s 50-ik czim, s több főtörvényszéki döntvénynél fogva nem vélt kételkedni. Hogy pedig azon Verbőczynél világosan felállított jogelv, miszerint az együtt szerző, már megosztozott testvérek is, és azok ágai egymásnak viszonos öröklését, s a leányág, még ha a szerző levélben benne is van, csak a két szerző testvér fiágának kihal32