Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 5. szám

Pest, kedd Jan. 18. 1859. 5. szám- EIsö év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : Arányos itás- és tagosítás a városi s nem úrbéres határokon. M és záros Kí roly tói. - Fő-tör vényszéki ítéletek; közölve dr. K. . . . ur által — Mocsonyi-féle végtárgyalás Pesten. — Jogirodalom. — Hivatalos tudnivalók. Arányosítás és tagositás a városi s nemúrbéres határokon*). L Hazai törvényhozásunkban, lehet mondani, az 1715: 69-ik törvényczikkben lerakott jogelvek képezik az első nemzetgazdászati mozzanatot. Mert ezen törvényezikk az, mely valamint a birtok- és tulajdonjogon, ugy a gyakorlaton alapult közös haszonvételek törvényes rendszerét is megállapította s teljesebb alakba öntötte. Az 183%: X. s XII. t. czikkek, ama törvénynek csak másodszülöttei gyanánt tűnnek föl; mivel, mint tudjuk, országgazdászati fejlődésünk vezetésében azon törvényt közvetlenül Mária Terézia ismeretes urbáriuma követte. Valamint azonban ezen urbárium, ugy az 183% iki törvények is messze eltértek az emiitettük mult századbeli 69-ik t. czikktől, mely egyedül s átalánosan, a közös haszonvételek szabályozására vonatkozott; mivel másrészt, az urbáriumban kijelölt jogelvek , s az ezek kiegészítésére hozott későbbi törvények csaknem kizárólag a hűbéri viszonyok tárgyalásával, rendezésével s megoldásával foglalkozván, az arányositás ügyét nemcsak teljesen másodrendű tényezővé tették, hanem az úrbéri rendbeszedéssel hozván kapcsolatba, ez által önleges jellemétől is megfoszták. így történt és van, hogy az arányosításról szóló eddigi törvények az úrbéri jogelvek kuszált szálai közt, részint kétértelmüekké, részint alkalmazhatlanokká, átalában pedig elégtelenekké váltak. Az arányositási törvények ezen elégtelensége azonban, sehol sem annyira szembetűnő és érezhető, mint különösen a városi és nem-urbéres határok rendezésénél, vagy mondjuk, tagosításánál. És én merem állítani, hogy daczára annak, miszerint a birtokrendezésre hozott eddigi törvényeknek alkalmazása a városi s nem-urbéres határokon sincs tilalmazva, — a legtöbb esetben ily határokon, azért nem bir népszerűségre emelkedni a tagosítás , mivel arányositási törvényeink hiányosak, s azon különféle jog- és birtokviszonyok , melyek főleg királyi vagy szabadalmazott városokban előfordulnak, az eddigi törvén) ékben megál*) Az úrbéri ügyek s azok elintézése jelenleg hazánk jogéletének legfontosb, legnagyobb jövőjű tárgyai közé tartozván ; szükségesnek tartjuk, hogy azoknak terjedelmes s állandó rovatot nyissunk Teendjük ezt részint ily gyakorlati, életből merített ténykérdésekre alapított értekezésekkel, minő az itt megkezdett czikksorozat Mészáros K. úrtól, kit mint az úrbéri bíráskodás gyakorlati terén is működött, s dús tapasztalattal felruházott jogtudóst e rovatban főmunkatársul megnyerni szerencsések voltunk. Teendjük azt másrészt úrbéri legfőbb Ítéletek s esetek közlésével, mire sikerült hiteles forrásokat nyithatnunk, melyekből rövid idő alatt megkezdjük közleményeinket. S z e r k. lapított kulcs szerint meg nem oldhatók. Ám vizsgáljuk közelebbről. Magyarországon igen nagy számmal léteznek városok, melyek vagy szabad kir. városok, vagy kiváltságos mezővárosok; s vannak továbbá oly közbirtokossági községek, hol semmi urbériség sem fordul elő, de melyekben a birtokjogi s tulajdoni viszonyok csaknem annyifélék, s oly különbözők, mint a milyenek a város kiváltságai, szabaditékai s határai. így például, ha tekintjük Debreczen városának birtokviszonyait, mely város N. Lajos király alatt még 1361-ben nyerte kiváltságait (Gr. Fejér: Codex Diplom. T. IX. 3. 248.), — s ha megint vesszük a Debreczen körül csoportosuló szabadalmas hajdu-városok birtokviszonyait, melyek Bocskay István fejedelem adománylevele szerint csak 1605-ben kezdtek ugyan alakulni, de azóta is számos változásokon mentek már keresztül; — kérdem: lehetne-e ezekben az 183% : XH-ik t. czikkben kijelölt arányositási kulcsokat alkalmazni? Mert tudtomra, mindezen városok birtokviszonyai, jóllehet úrbéri állományokkal nem kevervék, teljesen különböznek egymástól; sőt mint az őstulajdonosság, a szerzeményes birtokosság, a joggyakorlat stb. oly mozzanatokat tartalmazók, melyeket az idézett XITik t. cz. egyetlen pontja sem derithet föl. Valóban, a társadalmi állapotok belső fejlődése, Magyarországon túlrohanta a legislatió lassú lépteit, — sót nem csak; az irodalom mozgalmait is. S ilyenkor érezzük : mily nyomorú azon nemzet irodalmi műveltsége, mely a napi élményeken túl semmi fontos ügyben sem tudja magát tájékozni! Mert ha városaink jogalkotmányának stúdiumát az irodalom csak oly mértékben kiművelte volna is, mint a németeknél például Röszler, Bischoff, Kink, Chabert, Chlumecky s mások, — most, a városi birtokviszonyok fölismerése körül nem kellene vakon tapogatódznunk; — az irodalom mindenesetre tájékozna bennünket legalább a törvények s régi szokások mezején. Most pedig teljes sötétségben élvén, miután a törvények is hiányosak , természetes, hogy ha nem mozdulhatunk; vagy, hogy a legsürgetőbb korkérdések iránt is közönyösök maradunk. Mindemellett minduntalan zúgnak füleinkbe a következő kérdések; s mint Hajdu-Böszörmény tagosításánál is tapasztaljuk, alapos megoldásra várnak minden nem-urbéres s főleg városi határ rendezésénél : 1) Azon kérdés : alkalmazhatók-e és mennyiben a szabad városok közös haszonvételeinek arányosításánál az 183% : XH-ik t. czikkben ajánlott kulcsok? 2) Az arányositási kulcsok közöl, melyik volna legigazságosabb az ily városi határokon? 3) Vájjon a közös haszonvételek minden tárgyának arányosítás alá kell-e esni ily határokon? 4) Egyenlő mértékben, s illeti-e szükségkép minden arányosítandó közös haszonvétel valamely városi község 5