Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 31. szám

Pest, kedd Április 19. 1859. 31. szám. Első év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, n meghagyás kézbesítéséről Szinovioz György úrtól. — Legfőbb-törvényszéki döntvény. - Külföldi törvényhozás, Vegyesek. — Hivatalos tudnivalók. A biztosítási meghagyás kézbesítéséről. Pesti váltótörvényszéki tanácsos Szinovácz György úrtól. A váltóeljárás 26-ik §-nak az 1852-ki september 16kán kelt igazságügyi ministeri rendelet XVI. czikkével összehangzó abbeli intézkedése, miszerint ha a íénnidézett váltóeljárás fukarul kimért 27. §§-ai a váltóperre nézve, mint kellene, elégséges szabályokat nem tartalmaznának, a birói eljárást tárgyazó közönséges törvények váltóügyekben is megtartandók, vagyis a polgári perrendtartás szabályai követendők, a czélt, mellyel'a törvényhozó ezen intézkedésében tán egyszerűsítési reményekre támaszkodott, egyátalán nem közelité meg, s e körülmény a biztosnak nem kevésbbé mint gyorsnak lenni kellő váltóeljárásra nézve, annak igen jelentékeny horderejű következményeiben, nem épen épületes nyeremény, de mindenesetre zajos ébresztője azon óhajtásnak, vajha a köztörvényitől oly merőben eltérő váltóeljárást, az 1840-ki törvényhozás példájára, egészen külön utasítás szabályozná. Ezen állitásunk begyőzésére számtalan példát tudnánk felhozni, melyekre nézve csupán is egyedül azon erőszakos rokonság nyomán okultunk, mely sajátnemű váltóeljárásunkat a közjogi eljárás szabályaival — szerintünk czéltévesztetten, s mondhatnók, szükségtelenül igyekszik egy kalap alá szorítani. A számtalan példák közül ezúttal csak egyet vonván előtérbe, vitatárgykép azon kérdést tesszük: váljon a biztosítási meghagyás magának a panaszlott félnek kézbesitendő-e, s ha az a fél ügyvédének kézbesitetett, tartozik-e ez azt védencze terhére, az abból nem reá, hanem védenc zére háromló következmények terhe alatt elfogadni? A polgári perrendtartás 66-ik §-a szerint csak a keresetlevélre hozott első végzés szolgáltatandó saját kezéhez az alperesnek, vagy annak, ki az efféle végzések elfogadására különösen fel van hatalmazva, minden egyéb rendeletei a bírónak, míg valamely mellékpont feletti tárgyalás nyomán keletkezett első végzéseket sem véve ki, nemcsak az ügyvédnek, de még az illető fél háznépének is kézbesíthetők; ebből tehát az következik, s hogy midőn a váltóbiró a váltóeljárás 13. és 14. §§-ai eseteiben a per folyama alatt rendel a panaszlott ellen biztosítási meghagyást *), ez már nem levén a keresetlevélre hozott első végzés, hanem a bírónak a per folyama alatt felmerült mellékpont feletti határozata, jogérvényessége tekintetéből a sajátkézhezi szolgáltatást meg nem igényli. *) A váltóeljárás 13. és 14. §§-i eseteiben mondjuk, mert a váltótörvény 25—29-ik czikkei nyomán keletkezett hasonló meghagyás nem a váltóeljárásnak, hanem magának az anyagi törvénynek levén kifolyása, mint a beadmányra keletkezett minden esetre első végzés, kétségkívül magának a viszkereseti biztosítással tartozó váltókötelezettnek kézbesítendő. Értekező. Azonban habár nem tagadhatjuk, hogy midőn a váltóbiró igy jár el, csak a fönnebb érintett eljárási szabályt követvén, ha egészen törvényszerű ebbeli eljárása az igazság, és okszerű tűzpróbáját ki nem állja is, intézkedésében a törvény paizsa alatt jogosan meg nem támadható, mert azt tette, a mit a törvény rendel, s a törvény helyességét, vagy az ellenkezőt fejtegetni nem az ő köréhez tartozik. Ámde a gyakorlat levén azon ösvény, melyen a meghozott törvény illetékesen értelmező alakot ölt magára, a gyakorlat levén azon műhely, melyben a törvény alkalmazás alá kerülvén, arra — az alkalmazásban egészen más alakot öltöttre — lehető legjobban kiképezett elméleti tudomány mellett is, csak alig tudunk néha reá ismerni, a czél, mely eléretett, vagy tévesztetett, csak a gyakorlati téren igazolja magát ilyennek, vagy amolyannak; a gyakorlat azonban nem látszik a fönnebbi törvény czélszerűségét igazolni az eljárásban, mert az ügyvéd a félnek csak törvényes védelmét vállalván magára, védencze helyett biztosítást nem nyújthat, sem arra okszerűen nem köteleztethetik; — de különben is a váltóbirónak biztosítási meghagyást rendelő határozata, természetére nézve, minden esetre különbözik azon a per folyama alatt felmerülő kissebb nagyobb birói rendeletektől, vagy közbenszóló végzésektől, melyeknek kézbesítéséről a polgári perrendtartás 66-ik §-a intézkedik, ezeknek az illető fél nem saját kezéhez juttatása nem jár azon terhes következményekkel, mint minőt amaz von maga után, a váltóeljárás 16-ik §-ban kimondott szigornál fogva, s habár ezen birói határozat a per folyama alatt felmerülő, tehát nem első végzés is, következményeiben mégis egy a perfolyamtól elkülönzött önálló határozatnak veendő, mert abban a megilletett fél a törvény súlyával nem a perbeli végitélet nyomán, hanem egy egészen külön végrehajtással szemközt találkozik; már pedig méltányos-e, igazságos-e, hogy a fél oly bírói rendelet következtében szenvedje a váltó végrehajtás bármelyik, vagy tán épen mindkét nemét, mely határozatról, például, ha lakása a törvényszék helyétől távol van, mit sem tud, mit sem tudhat ; — valamint tehát mindezekből az következik, hogy a biztosítási meghagyás, mint a pertől külön álló saját következményű birói határozat, czéltévesztés nélkül csak az illető félnek kézbesíthető, s igy azt az ügyvéd, ha a kézbesítést elfogadni nem akarja, vagy annak elfogadására is külön felhatalmazva nincsen, a bíróságnak védencze saját kezéhez leendő szolgáltatás végett, visszanyújthatja; ugy más részről azon óhajtást, vajha a váltóeljárást egészen önálló külön utasítás szabályozná, már csak annálfogva is alaposnak igazolja magát, mert az alkalmazásban ily okadatolt kételyek merülvén fel, ez által a váltóeljárás szűkebb mezeje a polg. perrendtartásnak nem összeillő rokonságában sok helyütt nagyon is ingatagnak mutatkozik.