Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 28. szám

Pest, péntek Április 8. 1859. 28. szám. Első év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : A biróságok felelősége a legújabb 1859. mart. 12. nyilt parancs szerint. III. — Legfőbb-törvényszéki döntvény. - Törvénytár. A biróságok felelősége az 1859. mart. 12. cs. nyilt parancs szerint tekintettel az európai régibb s ujabb törvényhozások irány-elveire. III. A bírósági felelőségnek s ennek alapján a kártalanítás igénybe vételénél legfontosb, de egyszersmind — főkép az alkalmazásban, legnehezb kérdések közé tartozik az: a bíróságoknak mily cselekvényeire terjed ki e felelőség ; a kártérítés kötelességét csak a szándékosság vonhatja-e magára, vagy épen ugy a hibásság is. Rómában a birói felelőségnél a dolus és culpa között nem tétetett különbség, a honnan : quasi ex delicto való származtatása; csak az iránt levén különböző vélemények, váljon a culpa lata vagy 1 evis értetett-e alatta 1). Az iránt napjainkban átalános a meggyőződés; mikép a jogbiztosság szükségessé teszi a bíróságoknak hibás cselekvényeit épen ugy, mint a szándokosokat, a gonosz czélzatból eredőket, kártalanítási felelőség alá vonni. — Mert az ellenkező szabály, mely csak a szándokos sérelmek s hátrányokért rendelne kártalanítást, részint a szándokosság bizonyításának nehézségei, részint az által, hogy az eljárási károsításoknak legtöbb esete a vigyázatlanságból, gondatlanságból s más hibás tényekből veszi eredetét, számtalan visszaélésekre, vagyon-bántalmakra és jogsérelmekre vezetne, mivel a jogbiztosság össze nem egyeztethető. És a mellett, hogy a legtöbb károsítások hibásságból erednek, másrészt a törvény bűntető súlya alá rendesen épen csak azon esetek esnek, melyek szándokosságot, gonosz czélzatot foglalnak magokban. Ha tehát ezek még a kártalanítási tehertől is mentek lennének, épen semmi óvszer sem léteznék, mely a cselekvőket visszatartaná a gondatlanság s hanyagság visszaéléseitől. E mellett igen csekély ösztön fejlődhetne ki a gondos vigyázat s pontosság emelésére, s a törvénykezésben szükségelt ismeretek s ügyesség elsajátítására is, mi az igazságszolgáltatás tökéletesülésének is gátjául szolgálna. Ez az oka miért e nézeteket a törvényhozások is osztván a birói felelőséget átalában a vétkesség minden eseteire kiterjesztették. így a franczia (505. §.), porosz (II. 8.9. §.), szász codex-terv (779. §.) stb. Ez alapokon nyugszik új biró felelőségi szabályzatunk is, melynek egyik elvéül szolgál szinte: „hogy a bírósági személyek nemcsak a szándokos (gonosz czélzatu) hanema hibás cselekvényeik által okozozott k árért is felelősök." Hogy ez szabályul állitatott fel, következik nemcsak a polgári törvénynek kártérítésről szóló szabályaiból s különösen az 1294. §. rendeleteiből, melyeket a felelőségi ^KellerRöm. Civ. Proo. S. 369. Wetzell: Sys d. ord. Civ. Proo. 1858. II. S. 278. Osterloh: Bürg. Proc. I. 104. rendszabályzat alapjául fogadott el; hanem magából e szabályzatnak tartalmából is, mint nevezetesen annak cziméből s 1 §-ból, mely a felelőséget a vétkességre terjeszti ki, mely pedig a polg. törv. 1294. §. szerint magában foglalja mind a szándokosságot, mind a hibásságot; mint a 11. §-ból is, mely épen ugy szól a gonosz szándokról, mint a hibásságról. Abból pedig, hogy az új felelőségi szabályzat 4. §. értelmében a kártérítési kötelezettség megítélésére nézve a polg. törv. kártéritésitésről szóló (30. fejez.) szabályait alapjaiul vette fel, következik, mikép a bíróságok kárfelelőségi beszámítására nézve az imént kifejtett alapelv mellett további alárendelt szabályokul a következők szolgálandnak : Nevezetesen: hogy a kártalanítási felelőség nemcsak azon hátrányokra terjed ki, melyek a birói működés által a feleknek vagyonában okoztattak, hanem azokra is, melyek jogaikban vagy személyükben, tehát test épségükben, szabadságukban, becsületjökben s lételükben idéztettek elő; (polg. törv. 1293. §.) mi különösen a bűnvádi eljárás irányában nagy fontosságú biztositéka a polgári szabadságnak, melyet e részről fenyegetnek legjobb s legsúlyosb veszélyek. Ez nevezetes haladás a római jog irányában, mely kár alatt csupán a vagyonnak kevesbülését értette; továbbá hogy minden birói egyén felelős azon kárért, melyet hivatalos kötelessége által igényelt szorgalomban — és megkívántató szak — tehát nem közönséges ismeretek hiánya által okoz valakinek (1299. §.) miután a felelőségre vonható hibásság, részint vétkes tudatlanságban, részint a kellő figyelnm vagy szorgalom hiányában áll (1294. §.) „Si litem suam fecerit licet per imprudentiam — rendelé a római jog — in quantum de ea re aequum religioni judicantis videbitur poenam sustinere. (D. de extr. cogn; pr. J. de obiig, quae qu. ex del.) A nem közönséges kitétel itt csupán a nem hivatalnokok irányában aíkalmaztatik, a mennyiben t. i. a birói hivatalnoknál nem elégeltetnek azon ismeretek és szorgalom, melyek közönségesen minden embernél feltehetők, hanem ezeknél nagyobb, tehát nem közönséges, t. i. hivatali ismeretek is szükségeltetnek. Tehát itten is csak kellő, vagy is közönséges szorgalom s vigyázat igényeltetik , s nem a legfőbb, vagy kitűnő vigyázat, mi a legcsekélyebb hibázás felelőségével is járna, de a mi a polgári nyugalmat s szabadságot tönkre is tenné; különben polg. codexünk szellemében a culpa lata és levis megkülönböztetése helyet nem foglalván. Hogy azon kárért, melyet a károsult maga okozott hibássága által (1298. 1304. §§,) azon kárért, melyet a véletlen idézett elő (1311. §.) és azért, melyet a tettes önkénytelen cselekvénye által (1306. §.) létesített, maga a tettes feleletre nem vonható; habár ezen rendkívüli ese28