Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)
1859 / 2. szám
6 megszilárdítása és biztosifása; azon elemnek fentartása, mely az anyagi kifejlődésben, a vagyonosodásban, a polgárisodás emelkedésében lényeges s főszerepet játszik; melynek haladásunknak, közműveltségünknek legtöbb művét kell köszönnünk. Midőn eziránt korunkban átalános lőn a meggyőződés; egyszersmind elismertetett az is, hogy a hitelnek szilárdabb megalapítása szigorúbb kényszerítő eszközök nélkül legkevésbé sem várható. Ily személyi kényszerítés biztositéka nélkül a váltóknak, melyek a forgalomnak főrugóit képezik, semmi hitelük, tehát semmi keletük sem lenne. Az összes hitelezés a zálogadás által nyújtott biztosítékban keresne menedéket. Kézi zálog nélkül még az sem találhatna kölcsönt, ki elegendő vagyonnal bír. Mert nélküle mindig fenmaradna az adós makacssága, ravaszsága, s roszlelküsége által közbejöhető kijátszás, mi ellen a személy letartóztatása által nem lehetne biztosítást nyerni. Tehát igy a forgalom nemcsak pangásba jönne, hanem tökéletesen meg is semmisitetnék. Ezen fontos érdekek okozzák, mikép Angliában és Francziaországban ujabb időkben is sokszor indít, ványoztatott és sürgettetett a személyi végrehajtásnak megszüntetése, de ez tekintetbe nem vétetett, és semmi sikerre sem vezetett. Szükséges ezen alapérdeket, melyen a kérdéses intézet alapszik, szem előtt tartanunk, mert csak igy képesítethetünk a polg. perrend. 548. §-nak alapos értelmezésére. E §-ban különbféle kivételek s különösen a házastársakra nézve alapítattak meg a személyi végrehajtás alkalmazhatásától. Innen fontos kérdésül merült fel, hogy ezen kivételek, nevezetesen a házastársakra nézve, miben álljanak s meddig terjedjenek; ez iránt különbféle kétségek merülvén fel. A legfelsőbb törvényszék eziránt már több izben kimondá nézetét s határozatát. Minthogy azonban ez törvényi, tehát kötelező erővel nem birhat, igyekezni fogunk a fentérintett érdekek s elvek alapján azon nézetet megalapítani, mely itt czélszerüen egyedül alkalmazható. Főíörvény§zéki itéleíeJc Közölve dr. J—i ur által. I. Gr. Sz. egy 2,000 pfrt ösz'vegű 1857. máj. 13. Pesten kelt váltót 1857. jun. 13-ki lejárattal elfogadván, miután e lejárati napon a váltófizetést s beváltást teljesíteni elmulasztotta, váltóhitelező E. K. által a pesti kereskedelmi törvényszéknél (1858. apr. 4.) bepöröltetett azon kérelemmel, hogv neki a 2,000 pforint váltóöszvegnek, 6% kamatainak és 31 frt 51 kr. költség- s díjaknak 3 nap alatti kifizetése, különbeni váltótörvényi végrehajtás terhe mellett meghagyassák. — A kereskedelmi törvényszék, mely a fentebbi költségjegyzéket 12 írt 51 krra szállította le, a 3 nap alatti fizetést (185-. apr. 6.) elrendelvén, ez ellen váltóadós gr. Sz. a pesti fötörvényszékhez fölebbezést adott be. Ennek következtében a váltóhitelező a fentkített öszvegek s ujabban azokhoz járult 22 frt 40 kr. költség erejéig a váltóadós ellen 3 nap alatt, teljesítendő biztosítást kérté elrendeltetni. És pedig minthogy a gyakorlatban azon szokás fejlődött ki, miszerint e biztosítás kész pénzben követeltetett és teljesítetett is , ennek alapján jelen E. K. hitelező is kész pénzben kérte a biztositást elrendeltetni és teljesítetni. — A kereskedelmi törvényszék 1858. aug. 31. 34,192. sz. a. végzésében a biztositást a váltóöszveg, kamatok, előbbi 36 frt 36 kr., s most újonnan 12 frtban megalapított költség erejéig elrendelte, és pedig ugy. hogy „ezen biztosítás 3 nap alatt, különbeni váltótörvényi végrehajtás terhe m e 11 e 11 a váltótörvény 25. §-n a k a n a 1 o g i á j a szerint kész pénzben teljesiten d ő." Alperes Sz. ezen végzés ellen a pesti ÍŐtörvényszékhez folyamodott, azon pontja végett, mely a biztositást kész pénzben rendelé teljesítetni. Ezen folyamodás általa következőkkel támogattatott. 1. A váltórend 14. §-a mely a szóban forgó biztosítás esetéről rendelkezik, nem parancsolja, hogy azon esetben, ha fizetési meghagyás elleni lölebbezés következtében biztosítás teljesítendő, az kész pénzben teljesítessék, hanem csak azt mondja, hogy ily esetben a panaszos fél biztositást követelhet; tehát következik, hogy e biztosítás más ingóságok által is teljesítethetik. 2. A törvényszék által idézett és a gyakorlat által is bár ily esetekben hibásan alkalmazott s követett v. t. 25. §. a jelen fenforgó s hasonnemü esetekre nem alkalmazható, Mert ez az ily biztosítás eseteit világosan elősorolván, azt rendeli, hogy csak azon esetben, ha a felek a biztosítás teljesítésének módja és azon hely iránt, hol a biztosítékul szolgáló tárgy őrizet alatt tartandó lenne, meg nem egyeznének, csak ezen esetben, kell a biztosítandó öszveget a bíróság kezeibe letenni — tehát kész pénzbeni biztositást adni. Ezek alapjár; alperes, ingóságai által kéri a biztositást eszközöltetni. Ezekből láthatni, hogy itt azon kérdés merült fel s vált kétségessé, vájjon azon biztositás, rnelv a v. t. 14. §. értelmében pendente apellatione etrevisione a váltóhitelező által követelhető, kész pénzben teljesitendő-e, vagy más érték által is nyujtathatik-e ? A cs. kir. főtörvényszék ezen kérdést 1858. októberben kelt Ítélete által következőleg dönti tte el: „Tekintetbe véve azt, hogy az 1850. jan. 25-ki váltójogi miniszteri rendeletnek 14. §. értelmében, azon esetben , ha a panaszlott fél a kötelezettség teljesítését elrendelő Ítélet ellen fulébbezéssel él , a panaszos fél fel van jogosítva annak bírói elrendelését, kérni, hogv az adós által követelése erejéig különbeni végrehajtás terhe mellett 3 nap alatt biztositás nyujtassék, e részben a kereskedelmi törvényszéknek (fentemlített) ítélete helybenhagyandó; az azonban azon pontjában, mely az elleniéi kihallgatása nélkül azonnal a biztositást kész pénzben rendelé a vált. t. 25. §-nak analógiája szerint teljesítetni, megmásítandó volt, miután az idézett 25. cz. jelen esetre nem alkalmazható , és pedig annál is kevesebbé, minthogy az említett törv. czikk mindig föltételezi a léleknek megelőző kihallgatását. (Főtörv. ítélet 1858. okt. 18. 11656. sz.) II. Egy más jogesetben. Özvegy Sz—né 3,500 pfrt erejéig H. Sándor, mint hitelező részére váltóbeli tartozásban állván, miután ebbeli kötelezettségének a lejárat után eleget tenni elmulasztotta, a hitelező által a p—i kereskedelmi törvényszék előtt bepereltetett és azon váltóösszegben s járulékaiban elmarasztaltatott (1858. fébr. 5. 4555. sz."alatt). Ezután folytatólag felperes H. Sándor alperes ingóságaira vezetendő végrehajtási zálogolásért, becslésért folyamodott, mi el is rendeltetett (1858. mart. 2), minek foly-