Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 88. szám

712 világosan' kitétessék, mert a fóldmívelés, mezei, paraszt munkáktól az izraelita idegenkedett s a legszegényebb zsidó is a jobbágyi terhek viselésével saját életmódját el nem cserélte volna, természeti hajlama s neveltetési irányánál fogva inkább a kereskedés és nyerészkedési üzlet, mint a földmívelési egyszerű életmódhoz hajolván ; s igy oly eset magát nem adván elő, hogy izraelita kivánt volna jobbágy lenni, de ily esetet senki fel sem tévén akkor: törvényt hozni az iránt felesleges volt volna, mint ,.non ens"ről. De különben ezen 1836. IV. 6. §-ból épen nem lehet azon következtetést húzni, hogy a viszonyok változtával a fölszabadult jobbágyi állomány-birtoknak Örökös birtokát megszerezhesse az izraelita, azon okból, hogy 1836-ban el nem tiltatott világosan és egyenesen, a jobbágy telekbe tett költségek és javításoknak a jobbágyi állomány haszonvételével együtti megvehetésétől, — de ha világosan megengedtetett volna is az érintett Törv. cikkben — ez által, még az esetben is sem több sem kevesebb jogosítványt nem nvertek volna az izraeliták, mint : szabad lett volna a jobbágyi úrbéri terheket viselniök (ha ugyan őket az illető földes urak elfogadták volna). A földes úr meg nem egyezése pedig önkényes és igazságtalan ellenzés lett volnae, ha izraelitát jobbágynak el nem fogad , s húzhatott volna-e büntetést maga után? ezt tagadom, mert az izraeliták 1836. valamint azután is az újabb időkig csak türettek a birodalomban, és polgári jogokkal teljességgel nem biró felekezet voltak. Ez okon kivül vallásának elütő szertartásai, száma nélküli innepei is alkalmas okúi szolgáltak volna a földes úrnak ellenzése okadatolására, — a kivel legtöbbször csak ön körülményeivel összeütköző időben parancsolhatott volna. De igen messzi, és igen merész okoskodás ezen 183% Törv. cikk 6. §-ából a hol az izraelitáknak hírök sem említtetik, azt következtetni akarni, hogy épen azért, mert ők ott nincsenek megemlítve : ennélfogva Magyarországban mindenütt szabadon szerezhetnek örökjoggal volt úrbéri birtokot. Volt úrbéri fekvősé:rnek birtoklása s szerzési joga már csak azért is nem ruháztathatik izraelitákra, mert miután 1848. év előtt olyakat tulajdonul nem bírtak s nem bírhattak, ezen 1853. év. oct. 2-iki cs. rendelet által, melynek célja koránsem a jogok kiterjesztése volt, — több jogositottság reájok nem ruháztatott, mint melylyel 1848. évet megelőzőleg bírtak. Magyarországban régibb törvények szerint a terrénum kizárólagos birtoklását a nemesség tartotta fel magának, s kirekesztett abból minden idegent, nemtelent, izraelitát sat. — Mikép osztott ki bizonyos mennyiségű földeket mívelés végett azok között, kikből a jobágyság fejlett ki, ide e tárgyra fejtegetni nem tartozván, elég legven ezekből azon állításomat, hogy honunkban magyar földbirtoknak azaz ingatlannak birtoklására csupán magyar nemes birt képességgel. A nemtelenek pedig (non nobiles) mely általános nevezet alatt benne értendők mindenesetre az izraeliták is, mindaddig fekvő vagyon birlalására képtelenek voltak, míg az 1840. XXIX. Törv. cikk 5. §. által ugyan az izraelitáknak — törvényszerűig megengedve lön polgári telkeknek szerezhetése — oly városokban, hol addig annak — elnézésből gyakorlatában voltak. — Az 1844. IV. Törv. cikk által pedig a nemtelenek (de csak a 4. bevett vallásúak) ajándékoztattak meg nemesi javak birtokolhatási jogával. Ezekből kitetszőleg tehát izraelita az 1848 év előtti időkben nemesi jószágot nem bírhatott, ennek nemesi természeténél fogva ; úrbéri birtokot nem bírhatott,