Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 91. szám - Nézetek az ügyvéd felelőségét illetőleg az átvett okiratokra nézve

741 megsemmisítéséből, vagy elrejtéséből közelebbi gyanúok a bűntársaságra még akkor sem következnék, ha azok a kétségtelen tettes által rejtetének el, vagy semmisitetének meg; mert a positiv törvények betűszerint értelmezendők és semminemű kiterjesztést nem szenvednek; már pedig a kérdéses márvány köveknek bűnjelek vagy bűnnyomokkái keresztelése a bprdt. 138. §-nak 11. pontja nyilvános túlterjesztése mellett állhatna csak meg, ily túlterjesztést ellenben a büntető igazság szolgáltatással a fönálló törvények szerint megegyeztetni nem lehet; s igy miután kimutatva van, hogy sem egyik sem másik márványkő a hamisítványok készítéséhez nem tartozott, miután továbbá a kútkimeritéséhez kötött azon gyanúsító körülmény, mintha Zs* János a kimerítésnél mindaddig jelen lett volna, még a kérdéses márványtábla és vasdarabok ki nem merittettek, K* és G* hit alatti vallomásai által megcáfoltatott, végre midőn azon körülmény , hogy a vádlott a kimerítést a kőtábla és vasdarabok kimerítése után azonnal félbeszakította, a munka természetes rendje és folyama által földerítve van: megvagyok győződve, miszerint senkinek eszébe nem juthat a fenforgó körülmények közt közelebbi gyanúokot következtetni, mely gyanúok az előterjesztettek szerint a törvényből igazolhatatlan. Ezen gyanúok támogatására fölhozatik az államügyészség részéről K* János, G* István és K* István, továbbá B* András bizonyítványa, vádlott saját vallomása s a bírói szemle fölötti jegyzőkönyv ; azonban tekintve ezen támogató bizonylatokat : a végtárgyalás eredménye igazolja, hogy e bizonyítékok, sem a közelebbi gyanúokra, sem magára a bűntársaságra nem igazolnak semmit; mert tekintve K* és G* vallomásaikat, ezek vallják, hogy Zs* János rendeletére a kutat kitisztogatták, s hogy ez alkalommal egy sárga márványtáblát és vasdarabokat is vettek ki, s hogy a márványtáblát Zs* összetörte, miután azonban a tanúk azt vallják, hogy a kutat kitisztogatták, mit a vasdarabok és márványtábla már különben is igazolnak, mert mint fentebb megjegyeztem, a physicai törvények ellenére a vasdarabok, a kőtábla a vizszinéről kimerithetők nem voltak, s igy a dolog természeténél fogva azt kell föltenni, hogy a munka már befejeztetett volt; másrészről a vizgálat természeténél lógva nem csak a bűnösség, de a bűntelenség kérdésének kiderítése és feladata levén a vizsgálatának azon körülmény, vájjon a márványdarabok és vasrészek kimentésekor már a kúttisztogatás befejezéséhez ért-e ? közelebbi meghatározásának a vizsgálat által elmulasztása akkor, midőn a dolog természete vádlott mellett szól, ellene nem értelmeztethetik ; miután továbbá ezen tanúk egyértelműleg vallották azt is, hogy vádlott csak a munka végére ért oda, továbbá, hogy azon két darabra tört sárgás márványtáblán semmi metszés nem találtatott : valóban felfogni nem lehet, hogy az államügyészség minő alapok nyomán tud itten gyamisitó körülményt kiaknázni, midőn az, hogy a kőhamisitványhoz nem tartózhatott, ugyanazon tanúk vallomása által bizonyítva van. A kútból kivett vasdarabokra nézve szintén a íenforgó körülmények közt tagadnom kell, hogy azok a hamisítás eszközeihez tartozó részek lehettek volna, mert ugy a tanúvallomásokból, mint a vizsgálati adatokból ellenkező tűnik ki. Igaz hogy K* János, L* József volt bérese a jelenlevő hengerek megtekintése után azon vasakat, melyek a kútból kivétettek, a henger vasrészeihez hasonlóknak vélte; de hivatkozom tek. törvényszék ezen tanú viseletére, mely szerint külsejéből, különösen arckifejezéséből közöröm volt észrevehető, míg más részről azt, hogy M* Istvánt L* 6-ik szomszédját és bíró viselt embert ismerte volna, tagadta, mi másfél évi szolgálat után egy kis helységben, mint Gyúró lehetlen, a tanúról tehát okvetlen föl kell tennem,hogy vallomása való nem lehet, nem lehetett pedig azért, mert e vallomás egyéb vizsgálati körülményekkel is ellentétben áll, ellentétben áll nevezetesen K* Ferenc egyik vádlott vallomásával, mint szintén G* István tanú hit alatt tett tanúzásaival. Ugyanis K* Ferenc vallomásának 17. és 35-ik pontjai alatt az V. formájú prés alkat részeire saz acéllemezre nézve határozottan vallja, miszerint H* befogatása előtt mintegy 5 nappal azon kijelentéssel , hogy neki alkalma nincs, megsemmisítés végett zsákban hozzá hozván, ő a prést elégette a hengereket a gyúrói csatornába dobta, a prés vasrészeit pedig szőlőtörő gépeihez felhasználta, míg a lemezt a réten ásta el, miután pedig K* Ferenc e vallomását később sem vonta vissza: e vallomás a prés alkatrészeire nézve constatirozott ténynek tekintendő, már pedig egy és ugyanazon alkatrészek két helyen nem lehettek, s igy természetes , hogy a kútból kivett vasdarabok sem a jelenlevő henger vasrészeihez hasonlók nem lehettek, sem a gyúrói prés alkatrészeit nem képezhették ; ehhez járúl, hogy G* István, ki azon részeket a kútból kiásta, kezébe vette és a vederbe betette, a jelenlevő henger vasai megvizsgálása után, mire a tek. törvényszék által különösen figyelmeztetve