Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 88. szám

716 tására szolgáló közelebbi gyanúok következtethetnék; mert mint fentebb előadtam, a nyomozó szolgabirák a gyúrói hamisítványokról már martius 17-én 1856-ban tudomással birtak , s a Bicskén, mártius 20-án 185G-ban tartott vallatás alkalmával L* József és K* Ferenc által a vádlottak szájába adott kérdések folytán négy napi bántalmazás után bevallatták, hogy vádlott a pincében a sajtót szintén hajtotta, ezen vallomások után Z*nek máj. 4-én hasonlóan bebizonyított bántalmazások között kivett vallomása alkalmával a szolgabirák a vallomásban felmerülő elismerést könnyen rátolhatták, miután már a hamisitás körülményeit tudták , tehát vádlottnak saját észlelése, saját tapasztalata egy általában szükséges nem volt, s miután a hivatkozott 140. §. 1. pontja határozottan rendeli, hogy a közelebbi gyanúokot szülő körülménynek oly természetűnek kell lenni, mely csak a vallatott, mint bűntárs előtt lehet ismeretes: önként következik, hogy vádlottnak máj. 4-én 1856-ban Bicskén kivett vallomásában foglalt körülményekre a hivatkozott §. alkalmazással nem lehet: nem lehet pedig azért, mert az eljáró szolgabirák ugyanazon körülményeket vádlottra csak gondolták. Már tekintetes Törvényszék, ha ily vallomásból a fennforgó körülmények közt a bünt. prdt. 177. és 266, §§-ai ellenére jogbizonyitéku gyanúokot következtetni lehet, akkor az erőszak megszűnt erőszak lenni, s mindazt jogosnak kell ismerni, a mi törvényes személyek által haj tátik végre, történjék bár az eljárás a törvény korlátai közt, vagy azon kivül stb — Folytatjuk. — A titok. Bűntényi esemény. — Folytatás. — — Olvassa ön e szakaszt, monda, egy könyvet nyújtva felém ; Cuvier ezen helyét. Közönséges és bonctani leírása volt az a nagy orangoutángnak , mely a keletindiai szigettenger vidékén találtatik. Ezen állat óriási alakját, csodálatos erejét és ügyességét, vadságát és utánzási tehetségét mindenki ismeri. — Csak most látók be a tett borzasztóságába, mely a hatóságokra nézve mégmindig a titok fátyolát hordozá. — Mégis több egymás marad hátra, mi megfejtést igényelne és ön hypothesisét megdönthetné , mint p. o. a két szózat, melyeket világosan hallának a felső emeleten, midőn betörék az ajtót, és a mely szózatok egyike franciáé volt. — Nagyon helyesen , viszonzá D u p i n ; s Ön emlékszik ezen szózatnak legalább egyik felkiáltására , mire nézve a tanúk nem mondanak ellent egymásnak. — A „mon dieut1' gondolom, s ép e két szóra alapitom a talány tökéletes megfejtésének reményét. Meglehet, sőt valószínű, hogy valamely franciának tudomása volt e gyilkosságról ; de ép oly erősen megvagyok győződve, hogy ő legkevésbbé sem vőn részt a tettben. Meglehet, hogy orangoutangja elszökött tőle, sőt az is lehetséges, hogy gazdája a gyilkosság helyszinéig üldözte őt; de én azon nézetben vagyok,hogy ez, miután a vadállat dühe a legnagyobb fokra hágott, nem foghatá be azt újólag. Sőt hajlandó vagyok hinni, hogy az állat még most is szabadon barangol, azonban hagyjunk békét a gyanitá^oknak egyelőre , bármennyire szólhatna megállapításuk mellett a valószínűség. Ervényességök azonban rövid idő múlva bebizonyosodik; mert ha az orangoutang szabad még és gazdája nem volt részes a kettős gyilkosságban : a hirdetésnek, melyet tegnap este hazafelé jöttünk közben a „Le Monde" hivatalában olvastam, nemsokára hozzánk kell őt hoznia. íme a lap, mely a hirdetést tartalmazza : „A boulognei erdőben megfogatott reggel — egy roppant nagyságú orangoutang a Borneo szigetbeli fajtából. A tulajdonos, ki hírszerint, máltai hajónak matróza, kellő igazolás és a keletkezett költségek lefizetése után, visszakaphatja az állatot. Tudakozódhatni faubourgban, *— utca, *— szám alatt, harmadik emeleten." Az állítólagos elfogás keltezés azon napról volt, melyen a gyilkosság történt. — De hát hogyan lehet az, kérdezém , hogy Ön a tulajdonosban matrózra s ahhoz véve még máltai hajóhoz tartozóra ismert vala ? — Én nem ismertem rá mint olyanra, feleié Dupin, és még teljességgel nem vagyok bizonyos ügyem valóságában. Azonban itt van egy darabka szalag, ugyanazon fajtabeli, mint a melyet délnek matrózai arra használnak, hogy azzal vánkosaikat tekerjék körűi, s ennek piszkos kinézése gerjeszté bennem először azon gondolatot, hogy az arra használtatott. Nézze ön e csomót, ilyet nagyon kevés matróz tud kötni, sőt a máltaiakon kivül csaknem egészen ismeretlen az. E szalagdarabkát a mennykőfogó közeiében találtam. A megölettek egyikének sem lehetett az sajátja : el kell tehát fogadnom, hogy az orangoutang tulajdonosa, ki mindeddig üldözte vala a vadállatot, hordozta a szalagot; mert hiszen, ki is veszthette volna el azt különben, holott évek óta alig látogatták a há-