Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 88. szám

716 tására szolgáló közelebbi gyanúok következtethet­nék; mert mint fentebb előadtam, a nyomozó szol­gabirák a gyúrói hamisítványokról már martius 17-én 1856-ban tudomással birtak , s a Bicskén, mártius 20-án 185G-ban tartott vallatás alkalmá­val L* József és K* Ferenc által a vádlottak szájába adott kérdések folytán négy napi bán­talmazás után bevallatták, hogy vádlott a pin­cében a sajtót szintén hajtotta, ezen vallomások után Z*nek máj. 4-én hasonlóan bebizonyított bántalmazások között kivett vallomása alkalmával a szolgabirák a vallomásban felmerülő elismerést könnyen rátolhatták, miután már a hamisitás kö­rülményeit tudták , tehát vádlottnak saját észlelé­se, saját tapasztalata egy általában szükséges nem volt, s miután a hivatkozott 140. §. 1. pontja hatá­rozottan rendeli, hogy a közelebbi gyanúokot szü­lő körülménynek oly természetűnek kell lenni, mely csak a vallatott, mint bűntárs előtt lehet is­meretes: önként következik, hogy vádlottnak máj. 4-én 1856-ban Bicskén kivett vallomásában foglalt körülményekre a hivatkozott §. alkalmazással nem lehet: nem lehet pedig azért, mert az eljáró szol­gabirák ugyanazon körülményeket vádlottra csak gondolták. Már tekintetes Törvényszék, ha ily vallomásból a fennforgó körülmények közt a bünt. prdt. 177. és 266, §§-ai ellenére jogbizonyitéku gyanúokot következtetni lehet, akkor az erőszak megszűnt erőszak lenni, s mindazt jogosnak kell ismerni, a mi törvényes személyek által haj tátik végre, történjék bár az eljárás a törvény korlátai közt, vagy azon kivül stb — Folytatjuk. — A titok. Bűntényi esemény. — Folytatás. — — Olvassa ön e szakaszt, monda, egy köny­vet nyújtva felém ; Cuvier ezen helyét. Közönséges és bonctani leírása volt az a nagy orangoutángnak , mely a keletindiai sziget­tenger vidékén találtatik. Ezen állat óriási alakját, csodálatos erejét és ügyességét, vadságát és után­zási tehetségét mindenki ismeri. — Csak most lá­tók be a tett borzasztóságába, mely a hatóságokra nézve mégmindig a titok fátyolát hordozá. — Mégis több egymás marad hátra, mi megfejtést igényelne és ön hypothesisét megdönt­hetné , mint p. o. a két szózat, melyeket világosan hallának a felső emeleten, midőn betörék az ajtót, és a mely szózatok egyike franciáé volt. — Nagyon helyesen , viszonzá D u p i n ; s Ön emlékszik ezen szózatnak legalább egyik fel­kiáltására , mire nézve a tanúk nem mondanak el­lent egymásnak. — A „mon dieut1' gondolom, s ép e két szóra alapitom a talány tökéletes megfej­tésének reményét. Meglehet, sőt valószínű, hogy valamely franciának tudomása volt e gyilkosság­ról ; de ép oly erősen megvagyok győződve, hogy ő legkevésbbé sem vőn részt a tettben. Meglehet, hogy orangoutangja elszökött tőle, sőt az is lehet­séges, hogy gazdája a gyilkosság helyszinéig ül­dözte őt; de én azon nézetben vagyok,hogy ez, mi­után a vadállat dühe a legnagyobb fokra hágott, nem foghatá be azt újólag. Sőt hajlandó vagyok hinni, hogy az állat még most is szabadon baran­gol, azonban hagyjunk békét a gyanitá^oknak egye­lőre , bármennyire szólhatna megállapításuk mel­lett a valószínűség. Ervényességök azonban rövid idő múlva bebizonyosodik; mert ha az orangou­tang szabad még és gazdája nem volt részes a kettős gyilkosságban : a hirdetésnek, melyet teg­nap este hazafelé jöttünk közben a „Le Monde" hivatalában olvastam, nemsokára hozzánk kell őt hoznia. íme a lap, mely a hirdetést tartalmazza : „A boulognei erdőben megfogatott reggel — egy roppant nagyságú orangoutang a Borneo szigetbeli fajtából. A tulajdonos, ki hírsze­rint, máltai hajónak matróza, kellő igazolás és a keletkezett költségek lefizetése után, visszakap­hatja az állatot. Tudakozódhatni faubourgban, *— utca, *— szám alatt, harmadik emeleten." Az állítólagos elfogás keltezés azon nap­ról volt, melyen a gyilkosság történt. — De hát hogyan lehet az, kérdezém , hogy Ön a tulajdonosban matrózra s ahhoz véve még máltai hajóhoz tartozóra ismert vala ? — Én nem ismertem rá mint olyanra, feleié Dupin, és még teljességgel nem vagyok bizo­nyos ügyem valóságában. Azonban itt van egy da­rabka szalag, ugyanazon fajtabeli, mint a melyet délnek matrózai arra használnak, hogy azzal vánko­saikat tekerjék körűi, s ennek piszkos kinézése gerjeszté bennem először azon gondolatot, hogy az arra használtatott. Nézze ön e csomót, ilyet na­gyon kevés matróz tud kötni, sőt a máltaiakon ki­vül csaknem egészen ismeretlen az. E szalagda­rabkát a mennykőfogó közeiében találtam. A meg­ölettek egyikének sem lehetett az sajátja : el kell tehát fogadnom, hogy az orangoutang tulajdonosa, ki mindeddig üldözte vala a vadállatot, hordozta a szalagot; mert hiszen, ki is veszthette volna el azt különben, holott évek óta alig látogatták a há-

Next

/
Oldalképek
Tartalom