Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 83. szám - Szemeriai id. Szász Károly nagy-enyedi jogtanár és magyar tudós társasági rendes tag. 1853. october 25. Életrajz. 1. r.

680 tása mindig kétséges. A sértett fél jelenleg eszmé­letét visszanyerte és látszólagosan veszélyen kivűl van , bár emlékezete még gyenge és zavart, azt azonban , váj jon, és mikor fog tökéletesen felgyó­gyulni ? meghatározni nem lehet; mert a fejbajok oly veszélyesek , hogy sokszor hosszasb idő után is rögtöni halált idézhetnek elő. T. vagy G\ György hullájának megvizsgálása alkalmával a fejtetőn egy S1^ vijjnyi beható , zúzott sebet, az orrt be­horpadva s az állon egy ujjnyi zúzott sebet tapasz­talt. Boncoláskor kitűnt, hogy a fejtetőn a kopo­nya ott, hol a keresztvarrások egyesülnek, beütve, a koponya egyik halántéktól a másikig keresztben, és másfelől a nyakszirtig elrepedve, s az agyhár­tya közt nagy mennyiségű vérömlény, az agy ma­ga pedig vértelen volt. Az orrcsont, ugy szintén a felső és alsó állkapocs is, több darabokra ugy össze volt zúzva, hogy azokat a fogakkal együtt kilehe­tett szedni. Véleménye oda járult, hogy az orr­csont eltörésén kivűl, mindegyike az észlelt sebek­nek már magábanvéve föltétlenül halálos és a ha­lálnak rögtön be kellé következnie. V". L. zala-apáti orvos, mint szakértő, ugyan­ezen véleményt nyilvánitá, és mint T. vagy G.Já­nos gyógyító orvosa még hozzá teszi, hogy neve­zett egyén 17 napig tökéletesen eszméletnélküli állapotban volt, nejét gyermekét nem ismerte, ké­sőbb , midőn magához kezdett térni, mit sem akart tudni az események felől, és csak a tárgyalás kez­dete előtti néhány nappal nyerte vissza eszének használatát. N. B. T. vagy G. György özvegye előadá, hogy férj énéi, midőn a vásárra indult, 700 vft volt egy nagy tárcában, melyet a nyakában vászon ta­risznyában viselt; volt nála azonkivűl 2 pft költ­ségre, ez egy kis erszényben volt. A bűnjelek közt férjének tárcáját nem látja, ellenben vászon ta­risznyáját fölismeri. J. T. A. vagy G. János neje előadja, hogy férje mindössze 352 vftot vitt magával, melyet tárcában nyakába akasztott zacskóban tartott, aprópénze egy kis erszényben volt A bűnjelek közt férjének tárcáját megismerte. Megjegyeztetik, hogy ezen tárca az eljáró vizsgáló biró utasítása folytán, az esztergályi előjáróság által utólagosan a bárándi út melletti gabonákban találtatott föl. Június 10-kén az eljárás folytattatván : M. S. cs. kir. kapitány úr előadá, hogy f. é. május 16-kán éjjel 1 órakor a bárándi úton nyargalván, egy embert talált, kit megvizsgálván, tökéletesen holtnak talált, miről a zala apáti kerü­leti jegyzőnél azonnal jelentést tett. Vádlott 0 vagy G. József 18 éves szolga, esztergályi lakos, ki még soha büntetve vagy vizs­gálat alatt nem volt, a tényt körülményesen be­vallja, mentségéül azonban felhozza, hogy H. J., midőn a két kereskedő eltávozott, őt először arra hivta föl, hogy menjen vele a berekbe a marhák­hoz , s csak midőn a berekbe érvén a két kereske­dőt részegen dalolva ballagni látták : akkor mon­da neki H. J., hogy utánok kell menni s pénzöket elvenni. 0 eleinte vonakodott, de H. J. őt kezénél megfogván, magával húzta. Ut-közben H. J. két karót vett föl, s egyiket neki adván, azt mondá, hogy a kereskedőket agyon kell verni, másként a dolog kitudódik. Midőn a bárándi pusztához értek, ők egyszerre megtámadták a két vándort, egyikét ő ütötte kétszer főbe, mire az leesvén, a nyaká­ban levő tarisznyából tárcáját kivette, mert a korcs­mában látta volt, hol tartotta a pénzét. H. J. az­alatt a másikat szintén főbe ütvén , midőn ele­sett, azt pénzétől szintén megfosztotta, s minthogy az még élet-jeleket mutatott, még néhányat ütött rá. Midőn mind kettőt holtnak hitték, elmentek. Útközben H. J. tőle a tárcát elvette, a pénzt belőle kivévén, neki odaadta, a tárcát azonban a gabonába hajitotta. Haza érvén, ő a pénzt gazdájának pajtá­jában a kőlábba elrejtette, azután pedig a korcs­mába ment, hol bátyja O. vagy G. János őt már kerestette — és H. J.-vel együtt éjfélig mulatott. A bűnjelek közt azon tárcát, melyet ő elvett s melyet H. J. a gabonába hajított, — fölismeri és kitűnt, hogy az azon tárca, melyet T. vagy G. János életben maradt sértett fél és neje tulajdoná­nak fölismert. A karók, melyekkel a tényt elkövet­ték, szintén behozatván, ő azokra is ráismer, s hozzáteszi, hogy az ő kezében, a közepén eltört ka­ró volt, az ugyanis mindjárt a második ütésre el­tört kezében, azért ő többet nem is üthetett. H. vagy G. vagy Sz. János 23 éves, szent­péterúri születésű, nőtlen szolga, kitolvajlás bűn­tetteért már vizsgálat alatt, de büntetve még nem volt, a tényt körülményesen beismeri, s 0. vagy G. József vallomásától csak annyiban tér el, hogy azt mondja bűnszerzőnek, állítván, hogy midőn a sü­megh-mihályfai két ember gyalog elindult, az őt kihívta a pitvarba és mondá, hogy „menjünk utá­nok : sok szép pénzök van, vegyük el tőlök." Ő elő­ször ellenezte, később azonban ráállott, mire mind­ketten a bereknek menvén, azon két ember után siettek. Útközben 0. vagy G. József hozta elő, hogy azon két embert agyon kell verni, hogy a tény ki ne tudódjék, de ő azt mondta, hogy ne tegyék. Mégis ő egy karót vett föl az út mellől, és

Next

/
Oldalképek
Tartalom