Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)
1858 / 102. szám
828 az ily végrehajtási folyamodások feletti határozat hozatalra a telekkönyvi tanács van hivatva — A cs. kir. orsz. főtörvénvszék 1858. évi július hó 9. 8804. sz. a. leérkezett rendeletében az elsőbiróság végzésének megmásitásával a végrehajtási zálogjog bekeblezését elrendelendőnek s a p—i telekkönyvi tanácsot odautasitandónak találta, hogy az esetben ha a végrehajtás oly ingatlan vagyonra kéretik, melynek telekkönyve a p—i telekkönyvi tanácsnál létezik, a végrehajtási folyamodvány nem az eljáró törvényszék igtató könyvébe, — hanem ha ez utóbbi egyúttal telekkönyvi hatóság is — a telekkönyvi beadványokról vezetett külön igtatókönyvbe vezetendő be, s hogy az ily folyamodványok fölött a telekkönyvi tanács üléseiben hozandó határozat. — Ezen főtörvényszéki rendelmény a felülfolyamodásban hivatkozott magas igazságügyminiszteri rendelettel indokoltatik, mint a melynek rendelménye által a pprdt 500. §-a érvényen kivuthdveztetijk..^ Miután pedig azon pesti cs. k. tszéki elnöki figyelmeztetés, mely e kérdésben az ügyvédi karhoz intéztetett, e lapok közelebb egyik számában egész kiterjedésben közöltetett, mi még megjegyzendőnek tartjuk, hogy az ezen figyelmeztetésben érintett folyamodások a fennebbi rendeletek értelmében az esetben is a pesti cs. kir. orsz. törvényszék telekkönyvi tanácsánál nyújtandók be, ha a végrehajtás egy váltótörvényszéki fizetési meghagyás, vagy váltótörvényszéki Ítélet alapján kéretik. M. A. kiszolgáltatása megszüntessek s ismét az ő javára utaltassék, minek azonban a gyámhatóság helyt nem adván, a járásbírósághoz folyamodott, itt azt is előadván, hogy mostoha leánya keresetképes. Tárgyalás alkalmával a gyám azon kifogást teve, hogy a leánynak még szüksége van a gyámolitásra (mi azonban nem igazoltatott) de kivált, hogy az özvegy önként ajánlotta meg a nyugdíj hatodot valamely idő kikötése nélkül, s egyoldalulag azt viszsza nem veheti. A járásbíróság nem állott el gyámbírósági határozatától, hanem határozat végett az ügyet a főtörvényszék elé terjeszté, s ez a nyugdijhatod kiszolgáltatását megszüntette mert: az árvát csak a teljeskor eléréséig illeti nyugdíjbani részesülés s így X. Máriának, mint teljeskort értnek részére az özvegytől az nem Követeltethetik, mennyiben ez azt tovább kiszolgáltatni nem kívánja. A gyámi felfolyamodás folytán a cs. k. legfőbb tszék a főtszék határozatát — a gyám részére a törvényes keresetűt fenhagyása mellett — megerősítette, mert: a gyám részéről első alkalommal a leánynak nyugdíjbani részesittetése a nyugdíj szabályok alapján követeltetett, s az özvegynek erre következett abeli nyilatkozatát, hogy ő kész a leánynak az őt törvényszerint is illette nyugdijhatodot kiadni — nem lehet akép értelmezni, hogy a gyámolt a nyugdíjrészt még akkor is húzhassa, midőn már a nyugdijszabályok szerint nyugdíj húzására átalánfogva sem lehet jogigénye. — sz. — Nyugdíj megosztása az özvegy és gyermekek között. — Legfőbb cs. k. tszéki határozat. 1858. mart. 9. 2976. — X cs. k. hivatalnok 1853-ban történt halála után, özvegye az illető nyugdíjbanrészesittetett. Az elhunytnak első nejétől származott három kiskorú gyermekének gyámja a gyámhatósághoz az iránt folyamodván, hogy a nyugdíj fele a három árva részére utalványoztassék,az ezen folyamodványra rendelt tárgyalás alkalmával az özvegy ellenszegült azon okból mert a gyermekek közöl kettőről gondoskodva van, a legkisebbet Máriát pedig csak egy hatodrész, azaz a fél nyugdíj harmadrésze illeti, mit ő kész is neki kiszolgáltatni. Ezen nyilatkozattal a gyámhatóság az ügyet befejezettnek tekintette, s a gyámot megnem elégedés esetében törvényes útra utasitotta. Később a leány teljeskort érvén az özvegy folyamodott a gyámhatósághoz, hogv a nyugdíj-hatod Gyermekgyilkosági eset, a bt. 193. §-hoz. B. Margit a p—i törvényszék előtt gyermekgyilkossági bűntény miatt vádolva bevallá. miszerint házasságon kivül szült gyermekét mindjárt a szülés után nyöszörögni hallván, azon félelemből hogy a szomszédszobában alvó édes anyja ezt észre vehetné, fejét elveszté, és a gyermeket az ablakon a mellékutcára kidobta. A hulla gondos megvizsgálása után a törvényszéki orvosok oda nyilatkoztak, hogy a gyermek éretlen volt, hogy a legnagyobb valószinüség szerént élettelenül jött a világra, de életképességgel az ellenkező esetben sem birt; a vádlott nyilatkozatában fekvő ellenmondást pedig akép kívánják megfejteni, hogy a vádlott nyilatkozata, mely szerint a gyermek nvöszörgését hallotta — akusztikai csalódáson alapul. A p—i egyetemnél véleményezésre fölhívott bizottmány abban állapodott meg, hogy a gyermek életrevalótlanságára s a halvaszületés valószínűségére nézve eléjeterj esztett orvosi véleményt