Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 98. szám - Előleges letartóztatás és vizsgálati fogság a büntetőjogi gyakorlatban. 6. r.

795 jogszerű bizonyíték. Beismerést nem csak perben, de szerződésekben is lehet tenni, s ezen beismerés mindig kötelezi az illetőt. Az ily szerződéseknél az nézendő mindig, a kötelezettség valótlansága nem bizonvittatik-e ? forma tekintetében van-e ellene alapos kifogás? Es ha ekként, az 1853. május előtt kötött szerződések. a régi magvar törvénvekben megszabott formákkal, a polg. törvénykönyv behozatala utániak . a polg. perrendtartásban emiitett kellékekkel, s a polg. törvénykönyvben a szerződésekről szóló elvekkel összhangzatban állanak, kimondani nem lehet, miként az ily szerződések bizonvitó erőt vesztettek lennének, már csak azért sem, mert ily szerződések alapján. a polgári bíróságok előtt számtalan keresetek indulván, egyhangú Ítéletek által kimondatott nemcsak az : hogy a szerződés alatti telkek a birtokrendezési nviltparanes 20. §. alá tartozván, e fölötti bíráskodásra az 1853. február 16-diki illetőségi törvény szerint egyedül a polgári biróságok hivatvák , hanem az is : hogy miután a szerződésben a szabad földesúri rendelkezési jog, a birtoknak ideiglenes szerződés alatti létele beismertetett, az 1848 előtti évekre visszatérni nem lehet, s azt vitatni fölösleges lenne. Ily szellemben hozott Ítéletek alapján. birtokbóli kimczdítások is történtek. egyszersmind ily telkek eladás tárgyául is szolgáltak, melyeket úrbér törvényszéki Ítéletek által fölforgatni nem lehet, mert akkor a törvény értelmezésében a polgári és úrbéri bírósági eljárásokbon összhangzat nem mutatkoznék. Véleményem tehát e tekintetben az. hogy ha már egyszer a polgári bíróság, 1848. év utáni szerződés alapján egy telekre azt, hogy a birtokrendezési nviltparanes 20. § alá tartozik , kimondotta, miután az úrbéri törvényszék . a polgári bíróság jogérvényes határozatát meg nem másíthatja, hasztalan foly a fölött a harc: vájjon az ily telek a k. pátens 19. §• alá sorozandó-a vagy nem. M. J. ügyvéd. Váltó elleni azon kifogás, hogy az födozetül adatott ki. Polg. tk. SS7. §-ához. Egy lejárt váltó alapján a kibocsátó váltóbirtokos által eszközlött fizetési meghagyás ellen a váltóadós részérói tett azon kifogás, hogy a váltó az ennek elfogadásakor létrejött szóbeli egyezmény értelmében nem adósságot képvisel, hanem csak bizonyos födözet gyanánt fogadtatott el, birói figyelembe nem vétethetik. Cs. kir. legfőbb törvényszéki Ítélet 1857. május 26. 4332. szám alatt. W. Z. váltóadós ellen a váltó birtokos W. E. fizetési meghagyást eszközölt 280 pfrtra. Az adós főleg azon kifogással élt. hogy a kereset alapjául szolgáló váltó bizonvos lábas jószág árának födözéseül bocsáttatott ki, mely 280 pfrtnyi vételár a váltó lejárata után sokkal később 1858. évvégévelt. i. a bérleti viszony megszűnésekor fizetendő , ha a jószág természetben visszabocsátható nem lenne, s a váltó addig kamatok fizetése mellett időnkint prolongálandónak jelöltetett. — Előrebocsátott tárgvalás folytán e kifogást az elsőbiróság elvetette, azon okon . mert a váltórendszer 23. §. alapján a váltó elfogadó köteles a lejáratkor a váltói összeget kifizetni, s azon állítás, hogy a váltó csak födozetül fogadtatott el annál kevésbbé hihető, mert alperes elismerése szerint is ő attól kamatokat fizetett, mi egyenesen arra mutat, hogy a váltó valóságos adósságot képviselt. Alperes fölebbezése folytán a főtörvényszék szintén elvetette az érintett kifogást, következő indokolással: Alperes beismeri a kereseti váltó elfogadását, hanem a fizetés ellen azon kifogást teszi, hogy ő ezen váltót egy bérlettel fundus instructuskép átvett nyolc darab marha födözéseül fogadta el, és hogv egy későbki szóbeli egvességgel abban állapodtak meg, miszerint 8°0 kamatolás mellett a váltó fizetése a bérleti idő lefolvtával 1858. év végén történjék. s igv a lejárati idő 1858 dec. utolsó napja. Azonban mindamellett, hogv a váltóviszonv a felperes mint saját rendeletre kibocsátó, s az alperes elfogadó közt forog fenn. a kifogásnak hely nem adandó, mert: az első kifogást illetőleg, hogy t. i. a kereseti válcó csak födözeti váltó, ha mindjárt a váltó elfogadásakor szóval megállapíttatott volna is ez, de a polg. tk. 887. §-nál fogva arra tekinteni nem lehet, a mennyiben olv állítólagos szóbeli egvezményre. mely az okirattal egyidejűnek állíttatik, hanem ezzel nem egyez, vagy új föltételeket tartalmaz . figyelembe nem vétethetik. A másik kifogás, miszerint későbbi egyezménv szerint fizetési határidőül 1858. dec. vége határoztatott. szintén nem állhat helyt. mert ezen egyezmény alperes állítása szerint is 8° 0 kamatolás kikötése mellett jött létre, következőleg a polg. tk. 698. és 897. $$. alapján, mint törvényellenes föltételt tartalmazó egyezmény semmisnek tekintendő, a mennviben mind fel- mind alperes kereskedő ugvan, de ezen kamatolás nem kereskedői ügyletre vonatkozik. —