Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 97. szám - Előleges letartóztatás és vizsgálati fogság a büntetőjogi gyakorlatban. 5. r.

788 jogorvoslattal , minek folytán a cs. kir. semmisítő legfőbb ítélőszék a főtörvényszéki határozat helyben hagyásával f. évi sept. 9-én 9498. szám alatt lebocsátott magas határozatában kimondá, hogy olv özvegy ellen,kinek ellátatlan gyermekei vannak a személyi váltófogság minden esetre elrendelhető s végrehajtható. Indok o k : Tekintve azt, hogy a polg. pr. 548. §-nak zárpontja kivételes törvényt képez, s mint ilyen minden esetre szorosan értelmezendő, abban pedig oly esetről van szó, hol mindkét házastárs, illetőleg mindkét szülőéi, s ellátatlan gyermekek vaunak, és a kivétel csupán arra szorítkozik, hogy a személyi fogság mindkét házastárs ellen ugyanazon időben nem rendeltethetik meg, de semmi esetre sem mondatik, hogy a személyi fogság az egyik házastárs és különösen a házastársak valamelyike ellen épen nem rendelhető meg, —a fenforgó eset pedig, miszerint a szülők közöl csak az egyik van életben, ki ellen a végrehajtás intéztetett — az idézett §ban érintve nincs, ezen §. ide nem alkalmazhatónak találtatott. —sz— Kamatláb 1853-ik év előtti jelzálogilag biztosított kölcsönöknél. Polg. tk. 994. §-a. Ha az új polgári törvénykönyv behozatala előtt betáblázással biztosított kölcsöntől 6°0 kamat volt a betáblázott kötelezvény szerint szerződésileg kikötve: ezen betáblázás erejével nyert zálogjognak az új telekkönyvbe eszközlött átkeblezése alkalmával a kikötött 6% kamat a kölcsönnek zálogjogi biztositása mellett is jogérvényes marad, s a telekkönyvbe átkeblezendő. Soproni főtörvényszéki határozat nov. 5. 1857. 7687. szám alatt. Oly kölcsönöktől, melyekért az által, polg. törvénykönyv behozatala előtt akár zálog lekötés mellett, akár a nélkül, hat száztóli kamat köteleztetett, ezen mérték szerinti kamat a polg. tk. 5. §. értelmében jövőre is követelhető, s a bíróságok által megítélendő. Igazságügyminiszteri kibocsátvány 1858. május 5. F. Antal Kaposváron 1846. év június 16-án 1000 pfrtról kiadott kötelezvényben ezen adósságtól hat száztóli kamat fizetésére kötelezte magát. A kötelezvény 1846. június 21. az adós minden ingatlan vagyonára bctábláztatván, a hitelező a végett, hogy ezen betáblázással nyert elsőségi jogát fentartotta az 1855. dec. 15-ki miniszteri rendelet 3. és 39. SS alapján a sopronyi cs. kir. orsz. törvényszékhez zálogjogi átkeblezésért folyamodott. A törvényszék mint telekkönyvi hatóság 1857. sept. 12. 6064. sz. a. kelt határozatával a zálogjogi átkeblezést megadta ugyan, de csak 5% kamatkövetelhetés jogával; m e r t az általános polg. tk. 994. S' szerint záloggal biztosított kölcsönöknél száz forinttól'csak öt forint kamatot szabad követelni. — Ezen határozat ellen a hitelező fölfolyamodással élvén, ezt következőkkel indokolta: A kötelezvény első betábláztatása által a hitelezőnek azon joga, hogy hat száztóli kamatot követelhessen, jelzálogilag is biztosíttatott; a polg. tk. 994. S-a pedig a fenforgó esetre nem alkalmazható: mert a polgári tkönyvet kihirdető rendelet XII. cikke, s maga a polg. tk. 5. S-a szerint a törvények visszaható erővel nem birnak és az új polg. tkönyvnek semmi befolyás sem tulajdonittathatik az 1858. máj. 1-ét megelőzte cselekvényekre, sem a régibb törvények alapján végrehajtott jogi ügyletekre, s az ezek által nyert jogokra. A kérdéses tőke még 1853. máj. 1. előtt tábláztatván be , a hitelező még akkor jogot nyert hat száztóli kamatot követelhetni. Az 1840.-XXI. t. cikk alapján betáblázott ily követelésnek átkeblezése pedig nem tekintkető a polg. tk. 1376. S-a szerinti jogújitásnak , mert a fenforgó esetben egy régi kötelezettségnek új kötelezettséggé való átváltozásáról szó sem lehet, hanem a már nyert elsőségi jog a telekkönyvbe átvezettetik, s azért az érintett miniszteri rendelet 3. S-'iak végpontjában ez mondatik : „hogy a már nyert elsőségi jogok fen tartassanak" ; a 43. §. pedig a régi s új terheket világosan megkülönbözteti, mely különböztetés egészen felesleges volna, ha a régi terhek régi természetöket meg nem tartanák. —Ezen fölfolyamodás, és az abban elsorolt okok alapján, a cs. kir. soproni főtörvényszék 1857. nov. 5. 7687. sz. a. kelt határozatával rendelte, hogy a fennebbi kötelezvény az adós ingatlan vagyonára hat száztóli kamatteherrel kebleztessék át. Ezen kérdésre vonatkozólag több egymással ellenkező birósági határozat merült föl, mig végre a kérdés a fennebbi birói határozvány által elfogadott irányban szabályoztatott, és a folyó évi május 2-án kelt legmagasb parancs folytán az igazságügyminiszterium 1858. május 5-ki kibocsátványában kimondatik, hogy: Magyarországban, HorvátTótországban . Erdélyben s a temesi bánságban