Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 9-10. szám - Politikai katolicizmus

Politikai katolicizmus Érdekes, hogy az a vatikáni rádiószózat, amely az osztrák események alkalmával hangzott el, nálunk nem keltett különösebb emóciókat, holott egy olyan társadalomban, mini a magyar, beleértve a 67%-os katolikus arányszámot, több figyelemre lett volna méltó ez a megnyilatkozás. Mert amit a Szentszék ezzel a hivők tudtára akart adni, az akkor leltetett lokális értékű, aktuális híradás, azonban végső fokon érthető ez az egész világ katolikus társadalmára. Ha jobban a mélyére nézünk ennek a világgá kürtölt szózatnak, különösen annak tiszta, félre nem érthető meghatározásainak, akkor mégis csak gondolkoznunk kell kissé felette. Tudajdönképen ennek a kinyilatkoztatásnak nemcsak az osztrák helyzetre volt politikai vonatkozása, hanem mindenütt a világon, ahol a poitikai katolicizmus nem üti meg azt a mértéket, amelyet a ,,Megváltó és Teremtő Elveinek" félre nem érthető belső törvényszerűségei kétségen felül megkívánnak mindenütt a világon, ahol a katolicizmus él, dolgozik és virágzik. Így tehát ez alól nem lehet kivétel Szent István országa, Maggarország sem, ahol a katolicizmus nem csak államvallás, Hanem államalapító vallás volt már ezer évvel ezelőtt és amely vallás kell, hogy még ma is fontos erkölcsi alapja legyen ennek a társadalomnak. Ennek érvényesítésére pedig a „politikai katolicizmus hivatott és nem mondunk újat, nem mondunk értnetetlen dolgot ,ha leszögezzük éppen az utóbbi hetek politikai eseményeiből azt, Hogy ebben az országban is fellelhető az a „hamis politikai katolicizmus", amely ellen a Szentszék rádiószózata kiadatott. Nálunk is fájdalmas nyomait észlelhetjük annak a „várható eseményekhez való alkalmazkodás"-nak, amely egyik legfőbb ismérve a hamis poitikai katolicizmusnak. Még annak az árán is, hogy olyan hitelveket, dogmákat hagynak áttörni, amelyeknek az áttörésére semmi más indok és alap nincs és nem is lehet, mint az emberek közötti állati gyűlölség, tehát nem államrezón, nem erkölcsi kívánalom, csupán a nyers, pogány ösztön felébredése. S nálunk is keresztültör a katolikus társadalom hivatott vezetőinek érthetetlen passzivitása folytán ez a nyers pogány fefogás politikai áramlatinkban és ennek következményeként legújabb törvényjavasatunkban is. A faji kérdésnek bármilyen okból, bármilyen módon való becsúszása Szent István országának törvénytárába, meglazítja azokat az alapokai, amelyen ez a katolikus állam ezer év előtt felépüli. Nemcsak a Wlegváltó és Teremtő örökérvényű elvein üt rést — noha ez egymaga elég lehetne egészséges politikai katolicizmus esetében a legélesebb ellentállásra — hanem nyúlgátat helyez olyan veszélyes helyre, amelyen keresztül mindent elseprő árvíz zúdulhat erre a Dunamedencére. 30 évvel ezelőtt írták ezt a sajtóról „A magyar sajtóban a termelés teljes anarchiája dühöng. A magyar állapotok teljes züllöttsége és a magyír viszonyok teljes ziláltsága okozza, hogy Budapesten sokkal több lap van, mint amennyi az előfizetőiből megélhet. A szegénység oktalan költekezése ez, az ország szegénységének esztelen, rémült, kapkodó pazarlása. Hogy itt buzgóbban szaglász elhallgatandó panamák után egyik-másik újság, annak ez a szomorú szegénység az oka. A termelésnek ez a sajtóbeli anarchiája óriási krach-hal fog végződni. Elhull a férgese és akik megmaradnak, azok nem fognak bankdirektorokhoz menni, hogy hallgattassák el őket. Hanem — megvárják, míg a bankdirektorok mennek el hozzájuk . . ." i * „Az újság kapitalista vállalat. A tőke minden elhelyezkedésében mozgékony és finom szimatú. Az újságvállalatban elhelyezett tökének ez a finom szimat a legfontosabb tulajdonsága. Ez a finom szimat tehát csodákat müvei. Ha a közönségnek vér kell, a közönség vért kap. És ami kell neki, azt kap. Hazafiasság kell? Az legnagyobb mértékben kap. Minden vasárnap egy hazaárulás főj jön a fazékban? Fő. Lincselésre való bíztatás kell? Megkapja. Uszítás aa néger, a japán, az oláh, a zsidó ellen? Tessék parancsolni. Az ujságvállalat csodálatos flairrel érzi meg, milyen ösztönök, milyen gyűlöletek kívánják magukat felkeltetni és lángralobbantani. Azok felkeltetnek és lángralobbantatnak . . ." * „A sajtó állapota, helyzete, hangja, nívója annak nak a társadalomnak a képét tükrözi, amelyben ez a sajtó dolgozik, tanít, rikácsol, virágzik és revolverez..." * „Egy magas nívójú, egy igazán magas nívójú lap, egy igazán becsületes újság, ha megindulna: a halál bélyege volna az arcán születésekor. Az a lap, amelyik jót tételez fel a közönségről, amelyik az úgynevezett nívót emelni akarja: az meghal. A közönségnek nem a józaságra, az okosságra, az ízlésére kell számítani, hanem az elfogultságaira, a gyűlöleteire, az ízléstelenségeire. Az újságolvasó kényúr, ügyvéd vagy szatócs, vagy földbirtokos, vagy honvédszázados, 71