Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 9-10. szám - A zsidójavaslat - A sajtó a deresen

Á zsidójavaslat Bethlen István gróf felszólalásával kapcsolatosan reá kell mutatnunk egy nagyon fontos ténykörülményre, amelynek ugyan főleg több tudományos alapja non, mint politikai, azonban ebből let/jobban kiviláglik az az alap, amiért ma „zsidójavaslat" került a Ház ele, bizonyos „egyensúly" helyreállítása véyett. Abban igaza van teljesen Bethlen István grófnak, hogy 6 az ipart megteremtette Csonka-Magyarországon és hoyy ez az ipar egyoldalú agrár jelleg mellett képes volt nagyszámú paraszti tömegeket is foglalkoztatás szempontjából felszívnia. Werner Sombari, a híres nétnei güzdaságtudós, több ízben szegezte le azt a: állaspontját, hog y ahol a zsidók letelepednek, ott kivirágzik a kapitalizmus. Egyik ilyen híres müve után az ugyancsak híres német szociológus, Eranz Opp_cnhcimer ezzel ellentétben más elméletet állított fel, mondván, hogy a kapitalizmusnak a megszületése közvetlen kapcsolatban áll a földmonopólium okozta zárlatnak, amikor a lakosság nagy részét a természetes szaporodás után a föld zárlat kilöki magából és ez a tény okozza aztán, hoyy azokban az országokban erős lendületbe jön a kapitalista termelés az iparosodás révén. Mert hát élni csak kell és mindazok a munkáskezék, ,amelyck a földzárlat révén a mezőgazdáságban foglalkoztatáshoz nem juthatnak, önként kínálkoznak és alkalmasak a gyáripari termelésre. Ez valóban így áll, mert hiszen éppen Bethlen István gróf tíz éves miniszterelnöksége alatt épült fel a magyar gyáripar az autonóm vámtarifa segítségével és tényleg sok munkáskéznek adott kenyeret. Azonban egy bizonyos idő után — és most éljük ezl az időt — az ipari fejlőlés is elér egy fokra, (üiol mar nem tud lépést tartani felszívóképességével azzal a folyamattal, amelyet a földzárlat változatlanul okoz a természetes népszaporodás útján. A földzárlatot csak igen kis mértékben egyhiti az ugyancsak kormányzati bölcs előrelátással megindított telepítési akció, melynek főleg tökehiány akadályai vannak. Ebben a periódusban erősebben nőnek meg problémáink és így egész természetes, hogy az ipari és kereskedelmi mobil tőke ellen irányul először is a nyomás a levegő utáni vágyakozásban és ez a tőke pedig tagadhatatlanul túlzottan zsidó kézben van. Jólehet, hogy nemzeti vagyonúnkban aránylagosn nem foglal egy nagy számot a zsidó mobil töke a keresztény immobil tökével szemben, azonban maga a mobilitás dupla előnyt jelent éppen ezekben az időkben, amikor szó sem lehel komolyabb külföldi tőkeimportról, amelyre főleg éppen a mezőgazdaságnak volna nagy szüksége, hosszú pénz alakjában, vagyis amortizációs ugrárköle.tönök formájában. Erre a célra nincs elég belső) mobil tőkénk, hiszen a kereskedelemben és gyáriparban doigozó mobil töke sokkal, jobb kamatozást ér el a különféle behozatali tilalmak, ügyesen megkonstruált kariéi- és áruivá egyezmények által, hitelfeltételei is sokkal kedvezőbbek a mezőgazdaságéinál. Hogy aztán mennyiben és miképen képes például a most tárgyalás <úatt álló ú. n. zsidójavaslat segíteni mindezeken a problémákon, az valóban — problematikus. Szörény véleményünk szerint sehogyan sem, miután mindezzel még nem tudjuk fokozni azt a felszívóképe<scytt, amelyre szükség lenne éppen a nagg és felszaporodott agrárius tömegek miatt. Ha azonban ebben az esetben a zsidóságra most az a szere/) vár, hogy akár a tömeghangulat miatt, akár politikai taktikai okokból, akár valóban fájó problémáink megoldásában segítséget jelent, az. hogy őket polgári cggenjogosultságuktól megfosszuk, mindeneseire meg kell hozniok ezt az áldozatot, mert hátha ők csak a híd lesznek egy olyan, az egész ország minden lakósát érintő szociális átalakulás felé, ami talán mégis meghozza az általános jólétet. Elhisszük, hogg fáj nekik, hiszen nekünk is fáj áttörve látni olyan, az alkotmányukba beágyazott jogelveket, mint amilyenek éppen a polgári jogeggenlöség, vagy a fajt hovatartozandóság teljes negációja, azonban úgy véljük, hogg mindez — a zsidók felálodzása is — csak egy dinamikai segédeszköz a szebb és jobb cél derese szempontjából. Mi, akik a történelmi magyar alkotmány alapján állunk, fájdalommal látjuk mindezt, de a nemzeti érdek mindenek előtt ludad. Azonban ezzel egyidejűleg — és itt látjuk a nagg hiányt a javaslatban — organikus rendelkezések hozandók, amelyek megszüntetik a liberális ortodox ügyi politikát is nálunk, mert csakis ezen az úton érjük el azt, hogy az egyensúly indában helyreálljon. Hiszen, ha csak részben veszünk is mintát más államokból, így pl. a Harmadik Birodalomból, akkor legkönnyebb lenne leutánozni az ottani „Wirtschaftswunder"-t, vagy a híres „Schacht-Zug"-ot, amelyek nemcsak a dinamikai, hanem valóban reális alapjaivá vállak az ottani nagg és erős szociális átalakulásnak. Olt nincs probléma, hogy van-e valamire fedezet, mert van mindenre pénz, amire kell. Ott nincs pénzügygazdasági fikció, ott relitások vannak. Ezt kell még beleszőni a zsidójavaslatba és akkor bátrabban néznénk annak sikere elé, sőt meg vagyunk győződve, hogg csakis ez az út, amelg sikerhez vezethetne nálunk is. Mindaddig ez a javaslat, még törvénnyé válása után is, csak kétféle pszihológiai hatást vált ki, egyik örömtől duzzadó, a másik pusztító gazdasági szabotázs. Az előbbi politikai f'ata morgana, az utóbbi szomorú valóság . . . A sajtd a deresen Nem szemrehányóként jegyezzük ezl itt fel, de kár, hogg ezt a zsidójavaslattal együtt találták fel. Deresre húzták a sajtót is és huszonötöt vernek rá, illetve húznak le róla. Ugyanis éppen most huszonötévé annak, hogy megindult az 1914. évi XIV. törvénycikknek az előkészítése és beiktatása a magyar törvénykönyvbe és amely törvény annakidején igen erős ellenzés! váltott ki az ellenzéki oldalakról, mondván, hogy Tisza István eme javaslala túlságosan reakciós, maradi. Lám, egy negyedszázad elég volt ahoz, hogy kisüljön róla éppen az ellenkező, vagyis az. hogy túl69