Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 9-10. szám - Nemzeti közvélemény

Nemzeti közvélemény Irta : ZANKÓ GÉZA dr. főkapitányhelyettes A sajtóközlemények szerint a kormány olyan intézmény felállítását tervezi, amelynek feladata lenne az egységes nemzeti közvélemény kialakításának előmozdítása. Az egyetemes nemzeti érdek szempontjából kedvezőnek kell tekinteni a kezdeményezést, mert olyan valaminek megteremtését célozza, amire az országnak a jövőben rá váró nagy nemzeti célok megvalósítása érdekében valóban szüksége van. Egy ország — bármilyen kicsi legyen az — el sem képzelhető erőteljes nemzeti öntudat s ennek folyományát képező közvélemény nélkül. Minden ország fennállásának és fejlődésének létfeltétele a nemzeti öntudat és a nemzet Ösztönös érdekeit és célkitűzéseit teljtartalommal magában foglaló közvélemény, amely tulajdonképen nem más, mini a nemzeti öntudat külső megjelenési formája. A nemzeti öntudat ugyanis a nemzet minden egyes tagjának lelkében élő az az eszmei valami, ami a nemzettagokat egy magasabb egységben összefogja, izeknek a haza önzetlen szolgálatába állított gondolat és lelkivilágát megtestesíti. A közvélemény viszont a nemzet lelkében életerősen buzogó ezen lelki folyamainak a nemzet életébe való erőteljes kivetítése, az a mozgató erő, amely ezt a lelki folyamatot felszínre hozza s a nemzet közkincsévé teszi. A közvéleménynek a nemzet életére való különös fontossága már a legrégibb időkben is általánosan elismert szükségesség volt. Megtaláljuk nyomait már a mózesi egyházállamban, bár ott a „kinyilatkoztatás" uralkodó elve mellett, tulajdonképeni jelentőségére természetszerűleg nem emelkedhetett. Az ókori klasszikus államokban — a görögöknél és rómaiaknál — az államéletnek magától értetődő leltétele és tarlóoszlopa. A közvéleménynek erős kidomborítottsága szinte jellege a két ókori államnak, és megszemélyesítőjét még népeinek vallási életében — az Olimpusz isteneinek birodalmában — is fellelhetjük. Mind a két államban kimondottan iskolái voltak a közvélemény képzésének s a „lórum" ahol a nemzet politikusai és államférfiai jeleskednek és egymással vetélkednek, a közéleti tevékenységek és a köziigvek intézésének arénáján kívül nem más, mint a közélet azon ..magasiskolája", ahol a közvélemény kialakul. Az ókori klasszikus állam vezetői a közvélemény felfogásához és akaratához igazodva kormányozzák azt. s a nép a közvélemény nevében küldi vesztőhelyre a tegnap még győztes hadvezért: A közvélemény nyomása ilt oly erős, hogy annak az állam leghatalmasabb embere is behódolni kényszerül. A középkor részben az Egyház praedomináló szerepe és helyzete, részben a középkori államok hűbéri és rendi szerve/ele, részben az „Isten kegyelméből való uralkodás" elve folytán, nem kedvez a közvélemény kialakulásának, mint ahogy az nincsen meg az abszolutisztikus, önkényuralmi és a palástolt önkényuralmi államokban sem. A közvélemény irányító szerepe évszázados szünetelés után, a parlamentáris államokban kezdődik ismét meg akkor, amidőn a nemzet — mint ilyen — a parlamentáris kormányzati rendszer útján az államélel vezetésébe beleszólást nyer. Sajátos alakulata a viszonyoknak, hogy az újkori parlamentáris államforma, amely egy évszázadon keresztül az egész müveit világ államaiban a népeknek általánosan elismert kormányzati rendszere, éppúgy nem nélkülözheti a közvélemény irányító szerepét, mint ahogy természetszerű velejárója volt az az ókori klasszikus állam szervezetének. És legújabban mit látunk? Látjuk azt, hogy a/ ú. n. totális államok — ahol a nemzet a „vezér" személyében nyer megtestesülést — szintén súlyt helyez egy bizonyos közvélemény meglétére, bár bevallhatjuk, a totális államok közvéleménye egészen elüt a parlamentáris államok közvéleményétől s attól lényeges eltérést mulat, ami a két államszerkezet közti különbségből (inként folyik. A parlamentáris államok között Anglia vezet az államélet egész komplexumára kiható nemzeti közvélemény kialakulása és irányító hálása leién. A parlamentáris kormányrendszer elméleti, államjogi és politikai követelményeit — köztudomás szerint a gyakorlati vonatkozásokban is Anglia valósítja meg a legpregnánsabban s ebből az, hogy ott az államgépezet működése minden más államénál inkább a közvélemény irányítása alatt áll, önként következik. S hogy ez Angliában így van, az nem pusztán a véletlen szüleménye, hanem egy hosszú — mondhatni évszázados — fejlődésnek eredménye. Anglia s általában az angolszász szellem jellemző sajátoságaihoz tartozik, hogy szervezeteit s az egyes korok uralkodó eszméin alapuló intézményeit mindig a legtökéletesebbre kifejeíeszteni törekedett s amint világkereskedelmét és a tengerek uralmát is évszázados, céltudatos munkával, mondhatni egyedülállóan megteremtette, úgy államéletében is az intézmények eszmei lényegének lehető legtökéletetesebb kialakítására törekedett. A multak nemes hagyományaihoz való tradicionális ragaszkodáson nyugvó konzervatizmusa folytán, jól kialakított intézményeit megbecsülte és állandósította, az idegenben, sőt esetleg otthonában is időnként felfel röppenő új eszmeáramlatokat felette tartózkodóan fogadta, s a különböző korok átütő hatású új eszméit is csak akkor fogadta be, ha azok nemzeti szellemének megfeleltek s ha meglévő intézményeit azok útján jobbá és tökélétesebbé tehette. Amely országban a nemzeti géniusz ilyen erős és kimagasló tulajdonságokkal bír. ott természetes, hogy az államélet céltudatos vezetéséhez oly nélkülözhetetlen nemzeti közvélemény az őt megillető helyet foglalja el s lejti ki benne rejlő, jótékony hatásait. Messze vezetne annak kimutatása, hogy a közvélemény ily praedomináló helyzete Angliában az idők folyamán miként és mily tényezők hatása alall alakult ki. Ezért röviden csak annyit, hogy ebben szerepet jálszoll az államélet berendezése, a faji jelleg; a nemzeti sajátságok, az ősi jogrendszerben rejlő sajátosságok, az angolszász vérmérséklet, a polgároknak ősöktől örökölt törvénytisztelete, a szabadságjó57