Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 7-8. szám - Államosítani kell a hadiipart

gazdasági életbe es éreztetni fogják éi\ á termeiéi minden ágazatában. Természetesen ennél az egésznél nagyon fontos annak a'' belső, bék'és, nyugalmas atmoszférának is megteremtése, melyről oly felemelő módon emlékezett meg Imrédy Béla komoly szavaiban és amelynek a nyamán csakis a békés és megtermékenyítő haladás fog érvényrejutni. Ez lesz egyik legfőbb erősség;' aztán annak, hogy országunk külpolitikai aspirációi is helyes útra terelődjenek és menjenek a megvalósulás felé. Több termelés, egészséges szociálpolitika, békés munka az egész' vonalon, csak ez viheti előbbre a magyarság szent ügyét. ]\imdez a kormányzat bölcs irányításától függ. Államosítani kell a hadiipari A képviselőház egyik ülésén hangzott el nemrég ez az óhajtás és meg kell állapítani, hogy minden oldaláról a Háziak helyeslésben részesült. Most röviden le akarjuk szegezni álláspontunkat ebben a kérdésben és előre kell bocsátanunk, hogy teljes mértékben hívei vagyunk ennek a felfogásnak, mert különleges időkben különhges eszközökre van szükség, de mindezeken felül több olyan vonatkozása van ennek a problémának, amelyek komoly megfontolásra kell, hogy késztessék az illetékeseket is. A hadiiparnak az államosítása alatt nem azt értjük, amit rendes körülmények között közgazdaságilag az állami beavatkozás fogalmával jelezni és érteni szoktak. Vagyis nem állami beavatkozásról van szó ebben az esetben, hanem inkább állami szervezési feladatról. Attól eltekintve, hogy komoly időkben, mint aminek mi most nézünk elébe, nemcsak arra kell felkészülnünk, hogy gazdasági életünk teljes precizitással feleljen meg a reábízott hivatásának, hanem fokozottabb mértékben kell arra ügyelni, hogy bizonyos, ilyenkor felmerülni szokott visszaéléseknek már ab ovo gátat vessünk. Nem arról van szó, hogy az üzleti életet megbénítsák merev állami beavatkozással, hanem úgy képzeljük el, hogy ezekben a különleges időkben, amikor nemzetünk helyzete annak minden polgárától fokozottabb teljesítményt vár úgy anyagilag, mint erkölcsileg, hogy akkor a gazdasági életnek az a része, amely a hadiiparral kapcsolatos, hatályosabb állami ellenőrzés és szervezés alatt álljon. Ezt így kívánja meg a kitűzött cél minél rációnálisiabb elérése, valamint olyan jelenségeknek a kiküszöbölése, amely tápot adhatna a régi jó és szervezetlen időkben olyan sokszor és szinte fogalommá vált visszaéléseknek. Ezek a visszaélések jelentkezhetnek először is az indokolatlan nyersanyagdrágításbán• a magasabb nyereség elérésében, a szállított anyagok és készítmények minőségi szabálytalanságában. Továbbá másik oldalon a munkafolyamat épségben tartása szempontjából erős felügyeletre van szükség, először is a munkabér és a többi munkaszolgálati vonatkozásokban. Amidőn Franciaországban Blum első kormánya keresztülvitte a hadiipar államosítását, erre legfőkép az adott impulzust, hogy gátat vessenek a munkás szervezetek akármilyen irányú befolyásának a rmtnkafolyamatba a munkásság útján. Egész természeles, hogy komoly időkben a Jelentősebb hadiipari központokban semmiféle politikai, vigy egyéb pártbefolyás a munkásságnál nem érvényesülhet, ezek nem lehetnek tagjai ilyen rendszernek és már most, a megfelelő munkálatok megindításánál, teljes mértékben katonai felügyelet alá helyezendők. Mint\ahogy sürgősen fel kellene állítani a honvédelmi minisztérium kere'ében a had'ip-xri központot, megfelelő szakemberek, úgy katonai, mint polgári vonatkozásokban összeállított szervezetben, ákik ellenőriznék és irányítanák ennek az egész gazdasági folyamatát. Itt a most elkövetkező időkben nem lehetnek magángazdasági érdekek, itL mindenekfelett a köz érdeke kell, hogy teljes rigorozitással keresztülvitessék. Itt nem ismétlődhetik meg újra a háború alatti szégyenteljes versenyfutás a hadseregszállításoknál, a spekuláció és panamák sorozata, itt már jóelőre mindenre fel kell készülve lenni és ezt csak kitartó, körültekintő és hatalmas szervezéssel lehet elkerülni. Itt nem következhetik el ismét az az idő, amikor az ú. n. hadimilliomosok szedték sarcaikat a szervezetlen állami adminisztráció Ifelett. Most már jóelőre ki kell ennek még a halvány lehetőségét is küszöbölni és mindez csak úgy érhető el, ha sürgősen militarizálják a gazdasági életnek ezt a részét. Követeljük az összes magángazdasági érdekek háttérbeszorítását ennél a kérdésnél, miként a légvédelem megszervezésénél mód nyújtatott arra, hogy irányító közegeink vegyék kezükbe az egész szervezést, ennek ma már törvényes .alapja van, úgy ennek a törvénynek az alapján állítandó fel sürgősen a hadiipar hatályos és teljes ellenőrzése, annak összes vonatkozásaiban. A milliárdos kölcsönből egyetlen fillér sem juthat jogosulatlan és konjunkturális, meg nem indokolt haszonhoz senkit sem, követeljük, hogy minden melléktekintetek nélkül az állam és a nemzet érdekei domináljanak mindenek felett, itt nem lehetnek indokolatlan nyersanyagdrágítások és szállítási hasznok. — Mindenki megkapja munkája után vagy teljesítménye után a rendes, tisztességes polgári hasznot, de kell, hogy erezze is mindenki, akár gyáros, akár kereskedő, akár iparos, akár munkás, hogy ettől a naptól kezdve ő nemcsak magánember, hanem katona is, aki hazáját szolgálja azon a helyen, ahol áll és dolgozik. Ezt követeljük a legsürgősebben keresztülvinni, törvényes intézkedésekkel és ezért a kormányzat már most kérje meg ezekre vonatkozólag a különleges felhatalmazást a képviselőháztól,. Az antiszemitizmust az antiklrekalizmushoz hasonlította Leroy-Beaulieu egyik, 1893-ban megjelent müvében, mondván, hogy ezek az áramlatok ugyanegy nyelven beszélnek, azonos formulákat használnak és egyenlő következtetésre jutnak a zsidóság és a Vatikán ellenségei, csak a nevük más. Mindkettőt azzal vádolják, hogy államot alkotnak az államban. Csak a vádoló személyek mások, sőt Oroszországban, ahol Rómát sem szeretik jobban, mint Siont, még a személyek is ugyanazok. Sok igazság volt ebben a megállapításban akkor, 1893-ban. De mit szólna a maihoz, ez a francia író? 56