Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 7-8. szám - A sajtókamara és az újságírói etika

ugyancsak az autonómia elvén fe'épült, bíráskodással legjobban szabályozható. Mert akkor, ha egyes újságírók tevékenysége íebtt saját sorstársai mondanak ítéletet és gyakorolnak ellenőrzést, sokkal hatályosabb és igazságosabb is. Amit az 1914. évi XIV. t.-c. statuált a nyomdák fokozatos felelőssége tekintetében, az most kiterjeszthető lenne abban az irányban, hogy ezentúl egyik nyomda sem állíthat elő olyan sajtóterméket, amelyen felelős kiadóként nem a sajtókamara valamelyik tagja szerepel. Ezzel egyöntetűen természetesen a törvényes rendezés az újságírói foglalkozásnak kritériumává teszi a kamarai tagságot. Ez azért fontos, mert növeli a felelősség érzetét, ami mégis a legfontosabb az egész sajtókérdésben. Ha majd a felállított kamara fegyelmi bírósága mond ítéletet valamelyik tollnok működése felett, akkor máskép alakulna a helyzet. Mintahogy egész természetes, csakis kamarai tagot alkalmazhatnának az összes lapok is munkatársakul. Külön szabályozás alá kerülhetne ezzel kapcsolatban az újságírásnak az üzleti része, Vagyis a szigorúan vett újságkiadás kérdése is. Ez szintén nagyon fontos és lényegbevágó probléma, habár abban a pillanatban, amikör a munkatársak, a sajtó munkásainak a helyzete és viszonyai kamerális rendszerben kerülnek rendezés alá, akkor jótékony változás állania be azonnal ezen a ponton is. Most még egy Lg*en érdekes jelenségre akarunk kitérni ezzel a kérdéssel kapcsolatban, ami a legjobban igazolja annak a szükségességét, hogy az újságírói kamara minél előbb felállíttassák. A változott idők alatt, amikor az újságírói foglalkozás nagyobb teret kapott, amikor rohamosan növekedett az e pályára tódulok száma, akkor az idők folyamán olyan tűrt rendszer honosodott meg, amely ellen a legélesebben kell harcolni és amelyet egy kamarai rendszer meg sem tűrhetne az újságírói társadalomban. Lehet, hogy ennek előidézője a konjuktúrális idő felforgatott gazdasági rendszere volt az oka, de tagadhatatlan, hogy amire annakidején Kenedi Géza célzott egyik értekezésében, az njságírói foglalkozásnak az u. n. elkapitálizálódása, már jóval á háború előtt megkezdődött. Tudjuk, hogy ebben nagy része van magának a kapitálizmusnak az erős fejlődésében és térhódításában, tény az, hogy egy ujságvállalkozás már évek óta ugyancsak rendes kapitálista vállalkozás. Arról nem akarunk beszélni e cikk keretében, hogy a régmúlt időkben, vagy akár a maiban is, miiven befolyása van a nagytőkének az újságkiadói vállalkozásokban a nagy jutta'ása'v^l, mintahogy hiábavaló lenne erről a befolyásról most beszélni, miután ennek sokkal messzebb ágazó politikai vonatkozásai is vannak. Tény az, hogy a kormányzatok feladata közé tartozik azoknak a problémáknak a helyes megoldása,amelyek mellett talán éppen emiatt a befolyás miatt nem alakulhat ki az egységes, vagy talán egyáltalán semmilyen közvélemény. Ennek a ferde helyzetnek egyetlen ellenőrző szerve ma már csak a parlament szóláscsarnoka, ahol itt-ott el is hangzik ebben az irányban sok igaz megállapítás és ha ez nem is kerül intenzívebben a közvélemény elé a sajtón keresztül, arról nem tehetnek a képviselők. Azért kormányzati feladat ez. Ebbe bele kell törődnünk és mi sem vagyunk hívei az osztályharcok kielesítésének, amire valóban jó kormányzati irányzat tevékenysége mellett nincs is szükség és lehetőség. Azonban ettől függetlenül az újságkiadói csendes kartelek mellett az utóbbi években olyan sz-ibadonftutó újságírói kartelalakulások jöttek létre, sz'ndikátusi köntösbén, ami ellen már mjst a hg Usebbt n Helléné harcolni és amelyet csakis egy kan.arai rendszer tudna kiküszöbölni. Akik ismerik a mai ujságírótársadalom belső helyzetét, azok tudják, hogy egész furcsa helyzet állott elő az ilyen »szindikátusi* alakulatok folytán. Kezdve a politikai hírlapíróknak parlamenti tömörülésén — itt kétféle tagozódás van: tudósítói és rovatvezetői, — végig a szellemi és kulturális élet összes válfajain .a legkülönbözőbb karteleket alakították meg az újságírók, mint a közgazdasági, színi-kritikai mozikritikai, sporttudósítói, idegenforgalmi, fővárosi tudósítói stb. karteleket, amely egyesüléseken belül minden politikai világnézeten felül harmonikusan egyesültek a hasonló irányú szakírók a saját erkölcsi, de főleg anyagi helyzetüknek a szabályozására, feljavítására. Mindez talán még nem is tett volna baj, ha ezek az egyesülések kizárólag az etikai fejlesztést tűzték volna ki célul, hiszen egy kamarai alakulatnak sem lehet más fő célja, de sajnos, ezek meghonosították az anyagi érdekeknek is az előtérbe jutását, amelyének korumpáló hatása tagadhatatlan. A pénzbeli juttatásoknak olyan rendszerét teremtették nteg ezek az újságírói alakulatok, \ami minden kétségen felül erős ellentétbe került laz újságírói etikával. Ott kerültek ezek ellentétbe, ahol tulajdonképpeni hivatásuknak kellene élniök: a közvélemény helyes formálása a szabad szellem segítségével. Hogy ezek az alakulások milyen automatikus melegágyai lettek a közvetett visszaéléseknek, arról csak egy közelfekvő példát kell felhoznunk. A purifikációs folyamat egészséges meghonosítására természetesen' a sajtó hivatott, a sajtónak kell őrködnie afelett, hogy visszaélések mingyárt a közvélemény ítélőszéke elé kerüljenek tárgyilagos, pontos, minden tendencia nélküli beállításban, ami az egyetlen megakadályozása az ilyen folyamatnak. Ennek ellenében azt láthattuk pl. az Ügeegylet esetében, hogy ott éveken keresztül folyhattak a visszaélések. Ped;jg akik ismerik a jólértesült újságírókat, azok tudják, hogy nincs titok előttük, ha akarják. S nem került volna ez a sajtóba, ha arra maga az igazgatóság külön fel nem kérte volna őket egy leadott nyilatkozatában. Ebben és sok más hasonló esetben a legfőbb akadályozói a független szellemi megnyilvánulásoknak és igazi purifikációs folyamatoknak ezek a különleges újságírói kartelek, ahol egész természetessé telték a pénzbeli juttatások elfogadását. A mai újságírói egyesülések, a most fennálló magánszervezeteknek ez a laisser fairc, laisser passer elve a tagjaik anyagi boldogulása terén, ahol megtűri, hogy ilyen különleges, alkalmi szindikátusokat alakítsanak tagjaik, szintén csak megéretté teszik a helyzetet arra, hogy törvényes érdekképviseleti szerv lépjen a helyükbe és ez elsősorban is a hírlapírással foglalkozó szellemi munkások anyagi fellé leiéinek haiá50