Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 3-4. szám - Kisebb mezőgazdasági termékeink és idegenforgalom

lözködési kultúrigényüket, ami — tudjuk jól — a legnagy°bb tételt teszi egy-egy tisztviselői családban, a másik oldalon azonban tagadhatatlanul elég magas árakat is szedett ezért, mi ugyancsak természetes — ha már nem is keresztényi — és bevezetett szokás általában a részletüzletnél. Az így előálló és cikkenként 15—25 százalékos marzs az áraknál, nyújtott neki fedezetet az esetleges hitelezési rizikókért, de oly bőségesen, hogy emellett nem jelentéktelen haszonnal zárta minden egyes üzletévét. Ma már óriási forgalmat bonyolít le, forgalma megközelíti összegszerüleg egy-egy nagy áruház forgalmát, azzal a különbséggel, hogy sokkal nagyobb haszonkulccsal dolgozik. Ezzel arányban természetesen erősen megnövelte rezsijét is és száz és száz alkalmazottat vett fel üzletébe. Jellemző, hogy például csak a behajtási osztálya 25—30 emberrel dolgozik. Mint ahogy az óriási adminisztrációt kívánó részletüzlet, sok-sok ezer folyószámlának vezetése igen nagy és drága apparátust igényel, amit végeredményben mégis csak a szegény emberek fizetnek meg. Csodákat mégsem lehet művelni és ez a drága üzletvezetés egyrészt az áru minőségében, valamint annak magas árában kell, hogy mutatkozzék. Ilyen rezsitéleleket és hitelezési rizikót máskép nem lehet behozni, mint a magas árakban. Hiszen nemrég kifogásolták azt a bevezetett rendszerét, hogy annak, aki egy-egy ruhára való összes anyagot nála veszi meg, annak pénzt is ad a szabószámla átvállalásával. Ő maga szerény egyéniség és nagv munkájának eredményeit nem is nagyon élvezi, miután igen bőkezűen támogat minden keresztény politikai mozgalmat, egyik fő istápolója volt a kékkereszt mozgalomnak, bőkezű támogatója a Baross Szövetségnek és mindezeken felül ő volt az első, aki az önállósítási Alaphoz is hozzájárult 25.000 pengővel, társadalmilag is elért mindent, amit elérhetett. Igaz, hogy bőkezűsége mellett még arra is jutott pénze, hoqy házakat vegyen magának, mint legutóbb is két ház vételére adott ki közel félmillió pengőt. Mindez csak azt bizonyítja, hogy jó üzlei a szegény tisztviselői tábornak részletre árut eladni. Szerény véleményünk azonban ebben az egész üzleti rendszerben eltér az övétől. Ugyanis akkor, amikor ilyen óriási haszna mutatkozik évente, amikor azokon az óriási üzleti rezsiken felül még ilyen hatalmas nyereséges összegek felett is rendelkezik,akkor azt tartanák igazi keresztényi cselekedetnek, hogy visszatérítést eszközölne folyószámlavevöinek, akiknek a kicsiny fizetéséből telik ennyi mindenre. Mindenesetre az ö pályafutása például szolgálhatna annak a keresztény társadalomnak, melynek politikai mozgalmait nagy részben finanszírozni szokta, hogy lépjenek a kereskedői pályára. Mert ő maga szerb származású ugvan, abból a szívós fajtából, amelyet Jókai Mór oly szépen festett meg egyik regénvében s amely fajta a zsidókkal együtt megalapozója volt a magvar kereskedelemnek. Olvan apró kis jelenségekre pedig nem kell figvelemmel lenni, hogy egy olyan szövetségnek az oszlopos tagja, amely harcol az áruházak ellen. Hozzá vagyunk szokva az ilyesmikhez, erre mondotta néhai jó Csontos bácsi: ,.A politika, az politika." A 40 éves Hangya és a párizsi fiók Most ünnepli a Hangya Szövetkezet 10 éves fennállásának a jubileumát és ebből az alkalomból néhány megjegyzést kell tennünk a mostani vezérigazgató úrnak, Wünscher Frigyesnek kétéves működésére. Nem szégyeljük bevallani, hogy nem szimpatizáltunk eddig sem az ö szövetkezeti működésével és most sem tartjuk az eszme érdekében állónak az ö vezérigazgatói működését. Igaz, hogy nem lehet megtagadni az ö személyétől a nagy képzettséget és a még nagyobb agilitást, valamint az üzleti találékonyságot, azonban az elmúlt 40 év alatt talán ő az első olyan vezére a Hangyának, aki rövid két év alatt annyira eltért a szövetkezeti gondolat és hivatás igazi művelésétől és kizárólag a szokásosan bevett és bármely más nagy tőkével dolgozó vállalat kommereiális gesztióit igyekezett e kétéves uralma alatt a Hangyánál is meghonosítani. Lehet, hogy neki igaza van abból a szempontból, hogy utóvégre haladni kell a korral és ebből a vállalkozásból is először par excellent jövedelmező üzletet kell csinálni, minden rendelkezésre álló előnyt kihasználva, kizárólag a jövedelmezőséget kell emelni és szem előtt tartani. Ez talán sikerült is neki. s egyelőre nem merjük ennél alkalmazni azt a régi hasonlatot az operációval és a beteggel, ami a szövetkezeti eszmét illeti, vagyis hogy az operáció sikerült, de a beteg meghalt, mert meg kell várnunk a végleges eredményeket. Csak egy kicsit elmeditálunk most a 40 éves évforduló alkalmával, hogy mit szólna hozzá Károlyi Sándor gróf, ha látná, hogy müve hova fejődön csak az utolsó két év alatt, amikor améla exportüzleteket bonyolít le nagyban, szindikátusi alapon, bankintézetekkel, áruházat állít fel a Rákóczi úton és fiókot nyit Párizsban. Lehet, hogy mi konzervatívok és tanulatlanok vagyunk a Hangya Szövetkezet hivatását illetően, de félünk ettől az irányú fejlődéstől. Ismételjük, lehet, hogy így kell ennek lenni, talán Wünscher Frigyes vezérigazgató, úrnak van igaza, mi azonban nem így örököltük és tanultuk ezt. Mi még emlékszünk a legutóbbi 11.6 milliós állami szanálás keserű jelenetére a képviselőházban és félünk attól, hogy néhány év múlva a nagy terjeszkedés és a sok-sok nyereséggel teljes mérlegek ugyancsák a t. Ház plénumához fognak vezetni. Nem kívánjuk ezt. sőt ellenkezőleg. Csak azt kívánjuk, hogy ne nyisson több külföldi fiókot a Hangya és áruházat se létesí t s t-n itt benn az országban, a többiről még majd beszélünk későhb. Egy újabb kéz a kereskedelemben : nyitott és csukott kéz Egyik munkatársunk közli velünk, hogy Ilovszky .lános. a Baross Szövetség országos vezére, amikor az újév alkalmából hódolói és munkatársai üdvözölték, akkor nagy beszédben válaszolt erre és említést telt többek között bizonyos áldozatkészségről is, s azt mondotta, hogy akcióinak támogatására jönnek a Baross Szövetség hívei hozzá „nyitott kézzel és csukott kézzel", örömmel lát mindenkit és nem kell tudni a nagy közvéleménynek, hogy ki mennyit ad az ö akcióikra, általában nem kell tudni mindenkinek a Baross Szövetség anyagi forrásairól, mert a cél a fontos. Ezt aztán igazán elhisszük neki és örömmel látjuk, hogy csoportosulnak köréje hívei különféle formájú és gesztusú kezekkel. Nem is bánjuk mi azt, ha ez a szövetség küzd és dolgozik, csak egyet kifogásolunk: hogy Baross Gábor nevét használják. Ezt vegyék le arról a cégtábláról, ahol nyitott és csukott kezekről beszélnek!... 28