Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 3-4. szám - Kisebb mezőgazdasági termékeink és idegenforgalom

Kisebb mezőgazdasági termékeink és idegenforgalom Irta : Szabó Dezső, oki. közg. I. A mezőgazdasági termékek értékesítésének problémája nem zárható le a magyar idegenforgalom és mezőgazdaságunk viszonyának megvilágítása nélkül. Az idegenforgalom nemzetgazdasági jelentősége közismert, azt részletesen tárgyalni nem tartozik e tanulmánynak a keretébe. Itt csupán azt a gazdasági előnyt kívánom érinteni, amely a Magyarországot látogató idegenek ittartózkodásának költségeiben jut kifejezésre, amelyeknek egy hányada hazai mezőgazdasági termékekre esik. Amennyiben az idegenek magyarországi tartózkodása következtében a mezőgazdasági termékek behozatala növekszik, az így keletkező behozatali többlet kereskedelmi mérlegünk passzív oldalát növeli,' tehát magyar szempontból nem tekinthető nyereségnek. (Dr. Gundel Endre szerint a.7, a külföldi, aki nálunk az állandó lakhelyéről behozott arut fogyasztja, származási országának közgazdaságát hozza előnybe, amely a jószág árának csak a külföldi szállítás költségére és kereskedői nyereségére eső részét veszíti el.1) Ha azonban hazai mezőgazdasági termékeink fogyasztása a külföldiek iltartózkodása folytán fokozódik, ez gazdaságilag előnyt jelent. Magyarország, mint agrárállam, amely az élelmicikkek nagy részét maga termeli, a mezőgazdasági cikkekben behozatalra szoruló ipari állammal szemben e tekintetben helyzeti előnyben van, mert az idegenek itteni élelmezésére fordított kiadásokat jórészt magának tarthatja meg. Elméleti szempontból, ha a fizetési mérleg alakulását vesszük figyelembe, megfontolást érdemel az a körülmény, hogy a tőlünk külföldre irányuló idegenforgalom (passzív idegenforgalom)' a belföldi fogyasztók számában csökkenést idéz elő, tehát a hozzánk áramló idegenforgalom (aktív idegenforgalom) tulajdonképen csak kiegyenlíti a paszszív idegenforgalom által okozott veszteséget s csupán akkor jelent értéktöbbletet, ha az aktív idegenforgalom jelentősebb, mint a passzív. Gyakorlati szemszögből tekintve a kérdést, az újabban kibontakozó aktív idegenforgalom gazdasági előnyeit abszolút értelemben is feltétlenül értékgyarapodásnak" kell tartanunk, mert a passzív idegenforgalom régebbi keletű nálunk, mint az aktív s ha nem sikerült volna az utóbbi forgalmat a mai nívóra emelni, akkor a passzív idegenforgalom gazdasági hátrányaival csak kellene számolnunk, viszont az aktív előnyei elmaradtak volna. •" ^ i Ezzel a kérdéssel kapcsolatban az idegenforgalmi mérleg alapjául szolgáló számítások bizonytalansága érdemel említést. Az aktív idegenforgalmunk gazdasági előnyeinek értékelésére vonatkozó számítások ugyanis a magyarországi szállodákban és pensiókban megszállt idegenek napi költségét (az utazási költségek nélkül) átlag napi 28.80 pengőre becsülik, a külföldre utazó magyar közönség külföldi tartózkodásának költségeit viszont napi átlagban 7.— pengőre értékeli a Központi Statisztikai Hivatal. (Útiköltség nélkül.) Ha figyelembe vesszük, hogy a magánlakásokban megszállt külföldi vendégeink átlagos napi költsége — becslés szerint — csak 7.20 pengőt tesz ki (útiköltség nélkül), viszont a külföldre utazó magyarok nemcsupán a becslés alapjául szolgáló s a Nemzeti Bank által összegyűjtött ellenőrző lapokon bevallott összegeket költik el odakint, hanem magánúton is vásárolnak valutát. — tehát a P. 28.80 ezen a címen csökkentendő, a P. 7.— pedig növelendő —; még e változás beszámításával is fel1 Dr. Gundel Endre: Az idegenforgalom elmélete és gyakorlata. Idegenforgalmi Érdekeltségek Szövetsége, Budapest, 1937. tűnő eltérés mutatkozik a kél értékbecslés közölt. Ennélfogva vagy az aktív, vagy a passzív idegenforgalmi mérleg, vagy mindkettő irreális számításokon nyugszik. Visszatérve az aktív idegenforgalomból kifolyólag hazai mezőgazdasági termékeink fogyasztásában mutatkozó többletre, annak jelentőségét egyetlen adattal is eléggé megvilágíthatjuk: 1936-ban a budapesti szállodákba és pensiókba összesen 167.195 idegen érkezett — ebben a számban ';em foglaltatik benn a magánlakásokban megszállt külföldiek s.záma —, akik összesen 028.209 éjszakát, tehát átlagban 3.7 napol töltöttek Budapesten. Ha ehhez még hozzávesszük az egyebütt megszállt idegenek szárnál — amelyre nézve nincs megbízható adatunk — és tartózkodási idejét, úgy a fent közölt napi átlagköltségek figyelembevétele alapján tájékozást nyerhetünk arra nézve," hogy idegenforgalmunk a szóbanforgó mezőgazdasági termékek fogyasztásában milyen figyelemreméltó emelkedést idéz elő. Sajnos arról, hogy az idegenek ittartózkodásuk során összegszerűleg mennyit költenek itthon termelt mezőgazdasági cikkekre, nem állanak adatok rendelkezésre. Ez a tétel, az ilyen irányú egyéni vásárlásokon kívül — melyek az üzletek forgalmának emelkedésében mutatkoznak — főleg a szállodák, pensiók, vendéglők és éttermek hazai mezőgazdasági termékekben való szükségletének fokozódásában jut kifejezésre. Még kevésbé van adatunk arról, hogy e fogyasztásnak milyen hányada jut a jelen tanulmányban tárgyalt növényi és állati eredetű elelmicikkek és élvezeti cikkek vásárlására. Bizonyos azonban, hogy az e cikkekre eső összeg jelentős értéket képvisel. Az idegenforgalom és a mezőgazdaság viszonyának, illetve kölcsönhatásának megvilágítására szolgál még az a gyakran jelentkező körülmény, hogy a külföldre utazó magyar közönség valutaszükségletét sokszor csupán mezőgazdasági termékeink kivitele biztosítja. 1934-ben pl. a tátrai téli üdülök valutaszükségletének kiegyenlítése céljából külön magyar-cseh kereskedelmi megállapodás vált szükségessé, amely magyar agrártermékek kivitele útján oldotta meg a kérdést. Legutóbb a párisi világkiállításra készülő magyar közönség kiutazása vált bizonytalanná, mert Eranciaországba irányuló borkivitelünk akadályokba ütközött. Sőt újabban Ausztriába irányuló idegenforgalmunk ügye is összefügg a magyar sertéskivitehe vonatkozó tárgyalásokkal. Ez a sok közül kiragadott néhány példa is világosan igazolja, hogy mezőgazdaságunk és idegenforgalmunk szoros kapcsolatban van egymással, amelynek törvényeit, irányelveit és megnyilvánulási formáit tudományos vizsgálat tárgyává tenni és annak eredményeit gyakorlatilag felhasználni feltéllenül kívánatos volna. II. Ezúttal idegenforgalmunkat abból a szempontból leszem vizsgálat tárgyává, hogy milyen propagandalehetőséget nyújt a tárgyalt mezőgazdasági termékek számára. Ezzel a kérdéssel nálunk ezideig tudományosan nem foglalkoztak. De gyakorlatban sem alakult még ki olyan akció, amely az idegenforgalmat ilyen vonatkozásban mezőgazdaságunk szolgálatába állította volna. Ennek oka főleg abban rejlik, hogy sem az idegenforgalmi szervek, sem a közvetlenül érdekeltek nem ismerték fel, hogy az idegenforgalom ebben a vonatkozásban is hasznosítható. Öntudatlanul és szórványosan történtek már kísérletek, sőt eredménye is volt az egyes próbálkozásoknak. Tudatossá ez a törekvés azonban nem fejlődött ki és tervszerű, céltudatos akcióról mindezideig nem lehet beszélni. Pedig tény az, hogy évről évre fejlődő idegenforgalmunk révén — melyre nézve az alábbi néhány adat nyújt tájékoztatást — nagyszerű alkalom nyílik agrártermékeink propagálására, ha erre a feladatra alaposan felkészülünk. Budapest idegenforgalma (a szállodákban és pensiókban megszállt idegenek és az általuk eltöltött éjszakák száma): idegenek eltöltölt éjszakák s z á rn a 1930. 116.219 363.701 1932 93.763 298.097 1933. 101.936 344.623 1934. 110.457 384.938 1935. 133.089 507.159 1936. 167.195 628.209 25