Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 3-4. szám - A földmívelésügyi minisztérium és a lóversenyek ügye [2. r.]

Egy üzemigazgató furcsa ügye g \J A várospolitikában eddig szinte ismeretlen esemény történt az utóbbi betekben. Egyik üzem igazgatója fellázadt a városatyák ellen, libben nem is volna semmi különös akkor, ha történetesen az illető lázadónak nem lettek volna egyéb sebezhető és kifogásolható pontjai. Dje az egész ügyből nagy tanulságot tudunk levonni, mégpedig azt, hogy ime, mi lesz a vége annak, ha az üzemekhez beválasztott városatyák érvényesíteni akarják befolyásukat minden tekintetben és az egész vonalon. Őszintén szólva, nem találtuk az üzemigazgató beadványát olyan nagyon sértőnek, meg tudjuk érteni mindazt, amit mondani akart ebben a beadványban, csak valahogyan szerencsétlenül fogalmazta meg és elkövette azt a bihetetlen ügyetlenséget is egyúttal, bogy nem gondoskodott „megfelelő sajtóról" ezzel a beadvánnyal egyidejűleg. Mert mennyivel más lett volna a helyzet például, ha ö nem egy ilyen hangú beadvánnyal fordul a polgármesterhez, hanem előbb barátokat szerezve a sajtó köréből és ott keres magának és mondanivalóinak eget, akkor ezen az égen talán mégsem az ő csillagjai buktak volna le, hanem egészen más lett volna az eredmény. Ismételjük, mi nem vesszük védelmünkbe azt a bizonyos üzemi igazgatót, miután már régen és sokat hallottunk korábbi ügyeiről, szép egymagában az, bogy eddig is tudta magát tartani ebben a jó állásban, sőt anyagilag is „megerősödött" ez idő alatt, azonban nincs minden igazság nélkül mindaz, amit ö említett abban az ominózus beadványában. Csak nem találta el a módot és bangót. Végűi pedig ő hasonlatos volt ahhoz a rigóhoz, amelyik vígan fütyült, pedig tudhatta volna, hogy a vércse lecsap reája. Tehát amikor valamelyik üzem igazgatója megunja már azt, hogy akár más oldalról, akár pedig a városatyák részéről agyon lesz támogatva és ez ellen fel akar lázadni, akkor először is tisztában kell lennie a/zal az aranyszabállyal, hogy neki magának ne legyenek semmiféle támadható gyenge pontjai és ő se támadjon ajtóstul neki a városatyáknak. Hanem próbálja meg azt a receptet, amit fentebb említettünk: csinálja meg a sajtóját előbb. Ha tudja. Mert ez nem mindenkinek és mindig sikerül. Mwm\'tm*w« ni ii—iiwiww MIHIIIIIIMIIIIIIIMIIIIHII (Olvasóink figyelmébe! Január végével külön közgazdasági, közigazgatási és igazságügyi kőnyomatos hírszolgálatot létesítettünk előfizetőink számára, hogy hivatásunkhoz hűen szolgáljuk őket olyan értesülésekkel és hírekkel, melyeknek egyébként lapunk hasábjain helyet nem adhatunk, miután azok csak tiszavirágéletű aktuális hírek, de amelyekből egyes olvasónk olyasmikről is értesülhet, ami érdeklődési körét érinti. E különleges hírszolgálatunk a szükséges és közlésre érdemesnek tartott anyag szerint hetenként, vagy többször fog megjelenni, megjegyezvén egyben azt is, hogy e kőnyomatos példányok nem kaphatók sehol, az kizárólag előfizetőink rendelkezésére áll csak, valamint az országgyűlés ama tagjainak díjmentesen, akik erre igényt tartanak, ha még nem előfizetők. — A Szerkesztőség.) ' . r A foSdrriívelésügyi miniszlé- v rium és a lóversenyek ügye Odescalchi Béla herceg a lótenyésztés élén Mégis megindul egy átszervezés? — Nem szabad megvalósulni a „táv-totalizatőr"-nek! Generális átszervezésre van szükség II. Legutóbbi cikkünk óta lényeges fordulópontjához érkezett a magyar lósport-ügy, amennyiben Plósz államtitkár nyugalomba vonult és helyette Odescalchi Béla herceg került a magyar lótenyésztés vezetőjeként a földmívelésügyi minisztériumba. Egyöntetű a vélemény abban a tekintetben, hogy az új főfelügyelő személye garancia minden tekinti, úgy a szaktudásban, mint eddigi működése után, hgoy jó kezekbe keiül az egész magyarországi lótenyésztés problémája. Valamint ennek keretein belül a magyar lovas-sport. Meg vagyunk győződve arról, bogy Odescalchi herceg, mint aki valamikor elnöke is volt a Magyar Lovaregyletnek, magáévá fogja tenni úgy a mult cikkünkben felhozott aggodalmainknak, valamint az alább következőknek létjogosultságát és erélyesen belenyúl a ma már tarthatatlan helyzetbe. Amidőn első cikkünk megjelent, felkeresett bennünket több olvasónk és megerősítették azt az állításunkat, hogy a Magyar Lovaregylet mai vezetésében, jelenlegi szokásaiban egyáltalában nem előmozdítója, hanem éppen ellenkezőleg, egyik akadálya annak, hogy a lóverseny-intézmény olyan irányt vegyen, amely tulajdonképeni hivatása volna és amiért sok évtizeddel ezelőtt életrehívták. Nem lehet a klubszerű exkluzivitást a mai modern időkben összeegyeztetni a lósport fejlesztésével és főleg tarthatatlan tovább az a belyzet, hogy a Magyar Lovaregyletnek olyan tagjai is legyenek, akik nem futtatók, az egyik oldalon, a másikon pedig, hogy nem tagjai az összes istállótulajdonosok. Ennek meg kell szűnni rövidesen és a magyar lóverseny-etika fejlesztése érdekében, a megfelelő fegyelem megszervezése miatt sürgősen át kell szervezni a Magyar Lovaregylet jelenlegi konstrukcióját, vágyba ennek tagjai részéről akadálya lenne, akkor a földmívelésügyi minisztérium fennhatósága alatt egy új egyesület megalkotása szükséges, amely egyesület átvenné mindazokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyekkel jelenleg a Magyar Lovaregylet rendelkezik. Utóvégre a Magyar Lovaregylet megmaradhat továbbra is mint az exkluzív aranypatkós urak előkelőségi csimborasszója, de csak mint távoli, semmiféle befolyást nem gyakorló magánegyesülés. 20