Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 3-4. szám - A mi diplomáciánk - Goga és kisebbségek - Állampolgárságok revíziója

A mi diplomáciánk A most lezajlott budapesti hármas találkozó, a római paktum három államának külügyminiszteri találkozója nem hozott semmi új szenzációt, kifelé való megnyilakotzás csupa ismert közhelyekből állott, s azok a pontozatok, amélyekei a közösen kiadott kommüniké sorol fel, nem mond semmi újat. Az a tény, hogy mi nem csatlakoztunk a három nagyhatalomnak, Németországnak, Olaszországnak és Japánnak ú.n. antibolsevista egyezményéhez, nem jelent sokat, illetve nem jelentene annyit, ha megtennök, mint amennyit jelent most, hogy nem tettük meg eddigelé. Mit keresnénk, kis államocska, a nagyhatalmak ilyen egyezményéhen, de ha ott lennénk, sorra uszítanánk magunkra azokat, akikkel aránylagos békességben akarunk élni, relatíve jóban akarunk lenni, mert helyzetünk ezt így kívánja meg. A mi diplomáciánk óvatos, reális és főleg: várakozó. Mert nem kell sietni. Vannak olyan törvények, amelyek minden frázison, minden óhajtáson felül is végül győzedelmeskedni fognak, s amelyekéi talán ma még nem is hitünk, sokan nem értenek meg, azonban ha világosan állana előttünk, akkor olyan természetes lenne, mint Columbus-tojása. De még nem tartunk ott. Egyet azonban már elértünk: nélkülünk megoldhatatlan a Duna-medence problémája. A nagy, édtalános külpolitikában pedig ne áltassuk magunkat reményekkel és álmokkal, mert minden úgy fog történni, ahogy azt Anglia akarja, hiszen ennek a világbirodalomnak már sokszáz éve mindig igaza volt és a jelek szerint még egy-két évszázadig igaza is lesz. Ha ezt nézzük, akkor sok mindent máskép látunk. Ne feledjük el a világháborút és annak következményeit, ahol szintén Anglia maradt a győztes, mert neki maradt az utolsó arany a zsebében, miként azt akkori miniszterelnöke már a háború elején kijelentette. S ez a helyzet ma is. Anglia még nem dolgozott ki négy- vagy ötéves gazdasági tervet, legfeljebb páréves fegyverkezési programmot, s eddig nem volt szüksége arra, hogy hulladékgyűjtést szervezzen meg a nyolcszázmilliós nyelvközösségben. Neki eddig még nincs szüksége arra, hogy a kávé-üledéket bizonyos értékes anyagok kivonatolása céljából zár alá vegye, ellenben éli azt a sokat szidott és kárhoztatott liberális-demokrata éleiét és vagyonilag jobban áll, mint a világ bármely másik nagyhatalma. Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik ellene vannak ennek a liberalizmusnak, de viszont Angliában erről egyelőre nem vesznek tudomást. Lehet, hogy a totalitéisos kormányzati rendszer fog győzedelmeskedni mindenek felett, mármint ott, ahol ez eddig megszületett, azonban Anglia még nem nyúlt ehhez a fegyverhez. Ellenben lázas tempóban fegyverkezik és gyűjti az aranyat és vár. Vár, szinte vértforraló flegmával, sokszor látszólag presztízsét tépázó türelemmel, de vár. S úgy érezzük, hogy neki van igaza, mert már régen tudjuk azt. hogy a türelem rozséit terem .. . Goga és kisebbségek Nem jelentéktelen Goga kormányrajutása abból a szempontból, hogy most már ö a másodikolyan miniszterelnök szomszédéágunkban, aki magyar kultúrán növekedett fel. Nem szólva arról, hogy az utolsó két évtizedben fontos szerepet töltöttek be mindazok a román politikusok, akik a héiború előtt magyar állampolgárok voltak, kezdve Maniutól Vajda-Vojvodéiig, vagy végül Goga Oktáviánig. Mégsem lehetett olyan rettenetes nemzetiségi elnyomatéis nálunk a háború előtt Nagy-Magyarországon, ha ilyen kitűnő politikusokat neveltünk fel Romániának, vagy Csehszlovákiának Hodzsa személyében. Nem érdemként hozzuk ezt itt fel. nem dicsekvésként, csak szeretnénk, ha ezek az urak ma már máskép gondolkoznának arról a Nagy-Magyarorszétgról, melyben születtek, éltek és nevelkedtek. S aztán visszaemlékeznének küzdelmes politikai múltjukra és megértőbbek lennének a most uralmuk alá tartozó magyar kisebbségekkel szemben, csak addig a határig, ameddig annakidején az ajándékozó nagyhatalmakkal szemben szerződésileg vállaltak. Mert hiszen ezek a nagyhatalmak vissza is tudják venni ezeket az ajándékokat. Egyébként Goga kormányzati iránya és célkitűzései nem ébresztenek fel bennünk nagy rokonszenvet, annak ellenére, hogy most ott is halljuk hangoztatni mindazt, ami nádunk már két évtized óta szinte megvalósult, a keresztény és nemzeti kormányzati világszemlélet, nempedig azért, mert máskép ismerjük a régi Roméinia kulturális, gazdasétgi és közigazgatási berendezettségét, mentalitásul, néprétegeződését. Valljuk be őszintén, hogy annakidején az európai Törökországot ismertük úqy, mint a baksis hazáját, ahol a törvények és azok betartéisa több-kevésbbé az egyes „vezetők" zsebkérdése volt, s ahol legendaszerűen érvényesült az egész vonalon a pénztárca. A korrupció Romániában sem ismeretlen valami és ez a tény egymaga elég ahhoz, hogy nagy kételkedéssel nézzünk az új kormányzati irány jelszavai és kivitelezése elé. A vezető állásokba gyorsan kinevezett új „hetmarí'-ok ellentállóképessége, valamint felszívóereje ismeretlen előttünk, ami nem volna baj, hiszen nekünk semmi közünk sincs ehhez, csak valahogyan sajnáljuk azokat, akik ott élnek és ugyanezek a gondok gyötrik. Mármint, hogy mibe fog nekik kerülni ez a most következő új irányzat... Állampolgárságok revíziója Ez egészen új divat és most métr kialakul errevonatkozólag is a gyakorlat. Azonban valahol egy kis hiba csúszott be a dologba és nemsokára kiderül, hogy mennyi felesleges izgalmat és munkatöbbletet jelent egy-egy édlami adminisztrációnak, minden különösebb eredmény nélkül. Mert nem arról van szó, hogy azok az idegenek, akik valamely országba beszivárogtak, mint külföldi állam17