Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 25. szám - Hogyan oldjuk meg a zsidókérdést?

nunk a német zsidókérdésnél, illetve annak ilyen radikális megoldásánál, mert tudnunk kell azt is, hogy ott a zsidóüldözés az alapos munkával eljutott egész Jézusig, származván ő Dávid törzséből. A német nemzeti szocialista berendezkedés kikapcsolta teljesen a keresztényi etikát politikai felfogásából, nemcsak azért, mert Jézus zsidó volt, hanem a világnézeti felfogása egész más etikai alapra igyekszik helyezni a német népet, a faji öntudat és a testi erö kiemelésével tagadásba veszi Nitzsche útmutatása alapján a keresztényi felfogást. Ezt legjob ban úgy érthetjük meg, ha összehasonlítjuk Hitler következő mondatát („Mein Kampf"): „A marxizmus zsidó tanítása tagadja a természet arisztokratikus alapelvét és az erö, a keménység örök előjoga helyébe a sokaság tömegét, annak holt súlyát teszi..." Nietzsche leghíresebb művének, a Zarathrustrának következő mondásával: „..•Ne kiméld felebarátodat.-.. Őrizkedjél a jó embertől. . . Tudd meg, hogy semmi sem igaz s hogy mindent szabad, kivéve a gyöngeséget, akár bűn, akár erény legyen a neve ..." Ehhez természetesen ismernünk kell Nietzsche felfogását, hiszen ő már ötven évvel ezelőtt hirdethette Németországban, hogy Jézus nem más, mint egy dekadens zsidó és a kereszténység nem egyéb, mint egy satnyulási folyamat, amikor is Jézus evangéliumával egy óriási kórházzá változtatják a világot. így tehát egész természetes, hogy a német nemzeti szocialista mozgalom nélkülözheti a keresztényi alapot és az erő, a természet arisztokratikus alapelvére támaszkodik. Nem a mi hivatásunk dönteni afelől, hogy melyik felfogásnak van igaza, a látszat azt mutatja ma, hogy ezzel az új eikai alappal Hitler csodát tudott művelni és népét jelenleg hatalmassá tette, mint amilyen még sohasem volt egész története alatt. III. Az olasz zsidókérdés rendezésével igen könnyen tudunk végezni, mintahogy ők is hamar elkézültek vele. Hiszen ott az arányszám még kedvezőbb, csupán 0.0125 %, tehát számokban alig kifejezhető. Maga a szabályozás pedig megtartotta teljesen a keresztényi etikai alapot, mintahogy Mussolini Olaszországa hithű katolikus ország maradt az ő mozgalmával is. Sőt az ő érdeme a pápával való kibékülés is. Maga a szabályozás olyan, hogy az tulajdonképen csakis azokat a zsidókat érinti, akik 1918 után vándoroltak be Olaszországba. Továbbá azokat, akik sem a háborúban, sem pedig az abesszíniai hadjáratban nem vettek részt, valamint akik nem tagjai a pártnak 1923 óta. Hiszen már 1922-ben nem kaphatott senki alkalmazást, ha nem volt tagja a pártnak . . IV. A magyar nemzeti szocialista mozgalom teljesen a faji alapra helyezkedik és tisztán, világosan kimondja, hogy a zsidóság faj és így a németországi minta szerint akarják megoldani a zsidókérdést nálunk is. Százalékának arányszáma szerint engedi csak érvényesülni őket a magyar társadalomban. Mindezeken felül azt állítják, hogy a keresztényi etika alapján áll a mozgalom, amit jelvényében — a nyilaskeresztben — is jelképez. A mai kormányzat azonban még nem ment ilyen messzire, hanem valamivel magasabb arányszámot engedélyez, elismert bizonyos megkeresztelkedést is, 1919 előttről, és nem használja a faji megjelölést. Szóval valóban egyensúlyra törekszik. Az eddigi megoldásnál súlyos hibának tartjuk azt, hogy áttörte részben a keresztényi dogmát és az államvallással ellentétben a törvény mondja meg, hogy kit tart kereszténynek, a többit faji alapra helyezte, még azokat is, akik 1919 után nyertek kereszténységet. Valahogyan olyan felemás most a helyzet, nem elég őszinte, mert nem is lehet őszinte. Azt csak nem mondhatja ki keresztényi etika alapján állva, hogy a zsidóságot nem magyarnak, hanem külön fajnak tartja, még akkor is, ha közülük valaki már régebben keresztségét nyert. Viszont a németet, a tótot, a horvátot s a románt nem tartja külön fajnak, hanem az asszimilálódott magyarsághoz számítja még akkor is, ha nem beszéli a nyelvünket. Ha már fajról beszélünk, nem hagyhatjuk ki legrégibb és legismertebb antiszemita fajtuűósunknak megállapítását a magyar és zsidó faj közötti különbözőségről. Ö igen szépen írta le azt, hogy a magyarok a sárga orangoid fajból származnak, a zsidók pedig a fekete gorilloid-faj leszármazottai és ennek alapján leszűrte azt az igazságot, (hogy szavaival éljünk): „.. . a magyar közelebbi rokona az oraagutángoknak, mint a zsiaóknak, viszont a zsidó közelebbi rokona a gorillának, mint a magyarnak . •." Ebből csak azt láthatjuk, hogy Méhely profeszor tantétele messze áll a német „árja" tajelmélettöl és akármilyen humorosan is, de a majmokig vezeti vissza a magyarság és zsidóság rokonságát. Különben is azóta nem nagyon beszél faji kérdésről, amióta a németek az árja faji alapra helyezkedtek. Mindebből csak azt szűrhetjük le, hogy faji alapon nagyon nehéz eldönteni a kérdést, legfeljebb azt kell mondanunk, hogy antiszemiták vagyunk, de csak 1800ig, azontúl pedig az — özönvíz. Igen ám, de a kereszténység sokkalta távolabb tudja a „családfáját" visszavezetni és kétezeréves történetével hozzájárult az emberi kultúra fejlődéséhez, erkölcsi tételeivel pedig közelebb hozta az emberiséget az ember jelzőhöz. Ha pedig erről az alapról letérünk visszafelé, akárha a természet arisztokratikus erő jogán is, mindenesetre közelebb jutunk az orangutánghoz, mint az — emberhez. Nagyon nehéz feleletet adni tehát arra, hogy milyen megoldás volna a leghelyesebb, legigazságosabb magyar szempontból a zsidókérdésben, úgy, hogy ne kezdjük ki a keresztény etikai alapot. Azt hisszük, hogy ennek az országnak létkérdése éppen a mai súlyos időkben ragaszkodni a szentistváni szellemhagyományokhoz. Mert a német minta szerinti, tisztán faji alapra való helyezkedés azt jelentené, hogy mi is közeledünk egy újabb államerkölcsi alaphoz, nem használjuk a pogányság jelzőt, hanem a jobban hangzó „természeti magasabbrendűségét". Nem lehet vitás, hogy ez az alap nem összefogná, hanem széjjelbontaná heterogén nemzetünket és ezzel egy újabb Mohácshoz vezetne az útunk. A megoldás útja tehát csak egyféle lehet: olyan igazságos forma, amely nem érinti, nem kezdi ki a keresztényi hitnek és hagyományoknak sem dogmáit, sem erkölcsi alapzatait. Mert ezeknek az értékeknek kikezdését sokkalta veszélyesebbnek tartjuk, mint az állampolgársági jogegyenlőségnek olyan irányú csökkentését, 182