Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 19-20. szám

Szent István éve Ez az év Szent István államalkotó géniuszát ünnepelte eddig és nem tagadhatja senki, hogy óriási erőtartalékot jelent ez keresztény es nemzeti irányzatunknak a súlyos jelen és bizonytalan jövő küzdelmei közepette. Az ezeréves ország újabb ezerévének a megalapozása csakis e jelben történlietik. Politikusaink többsége, bármely oldalon állva, meghajolnak első szent királyunk alkotó géniusza előtt és az ö szellemében tovább működve vélik legjobban biztosítani e sokat szenvedett és meggyötört nemzet jövő boldogulását. A hosszú évszázadokon és azok küzdelmein keresztül kialakult alkotmányosság ugyancsak egyik biztositéka ennek az útnak, nem lehet ezt a fejlődést akár magyar egyéni találmányú, akár idegenből ideimportált, rosszul lefordított eszmékkel megszakítani, sub rosa titulo: „megváltás". Nem kell megváltás, csak fejlődés, lassú, de biztos, küzdelmes, de nem megrázkódtató fejlődés. Tisztában kell lenni ma már azzal a tagadhatatlan ténnyel, hog ez a nép megváltotta belépőjét itt a Dunamedencében, innen ki nem űzhető, itt le nem igázható. Mily nagy naívságról és tudatlanságról tesznek azok bizonyságot, akik elfelejtve a történelmi fejlődés örök érvényű törvényeit, ma még attól is félnek, hogy ezt az országot, ezt a megcsonkítottat, más idegen hatalom meghódíthatja, hogy ez a nemzet elpusztulhat vagy eltűnhet a népek hatalmas tengerében. Nem tudják, hogy ez lehetetlen, mert azok a népek és nemzetek, amelyek ma sajátosságaikban, nemzeti és nyelvi önállóságukban e földön élnek, azok nem pusztulhatnak el holmi újabb tatárjárástól. Sőt ellenkezőleg, az utolsó pár évtized olyan, eddig elnyomott népnek adta vissza az önállóságát, akik alig-alig remélték ezt évszázadokon keresztül. Sőt úgy véljük, hogy belső ellenség sem tudja elpusztítani többé Szent István ezeréves országát, államiságát. Mégha olyan radikális, talán külföldről importált lelkiséggel és jelszavakkal induló és szervezkedő politikai áramlat törne is hatalomra, ideig-óráig sikert mutatna fel, de nem tudná kivetkeztetni ezt a népet sajátosságaiból, magyarságából. Meddő küzdelem volna számára és ha eltérne az igazi magyar nemzeti célkitűzésektől, akkor órákig sem élhetne ilyen mozgalom . . . A papir hatalma Addig volt közmondásszerüen is türelmes a papíros, amíg hatalomra került. Addig írtak és nyomtattak reája itt is, ott is világ és falrengetö dolgokat, amíg végül megunta és megmutatta, hogy tud ö is hatalmaskodni mindenek és mindenki felett. Ma már ottart, hogy nélküle nincs élet, nincs boldogulás. Hiába teremtette meg az Úr — talán a saját képmására — az embert, hiába van az ember vérből és húsból, hiába rendelkezik szellemi és egyéb kincsekkel, nem ember addig, amíg nincs papírja — okmánya. A multévi nyomtatványkiállitáson igen szellemesen ábrázolták az ember és a papír együttes viszonyát egy hatalmas körképen, ahol igyekeztek bemutatni, hogy mennyi és milyenféle papirosblanketta kíséri végig a legegyszerűbb kispolgárt is a születésétől a haláláig. Kar, hogy ezt a részét a kiállításnak nem hagyták meg mindmáig, mert akkor rájött volna a szellemes szerkesztője is, hogy mennyire tévedett. Hiába vette ö oda bele még a jégpályabérleti, vagy egyéb klubtagsági igazolványt, sokat kifelejtett belőle, ez mind kevés, ma már odakellene ragasztania az állampolgársági, illetőségi és az ezt megelőző számtalan sok-sok bizonyítvány szükségességét is. Vissza, fel, egész a nagy- és dédszülökig. Hát ez mind rendben van, még azon túl is, hogy ez az okmánybeszerzési kényszerűség rettenetes módon igénybeveszi az egész hivatali bürokráciát. Sőt azt sem vesszük figyelembe, hogy milyen melegágya lett ez a kényszerűség az apróbb panamáknak, nem éppen tiszta, konjunkturális kereseti lehetőségeknek. Ma már nagyszerű foglalkozási és kereseti lehetőség az okmánybeszerzés, hiszen azoknak, akiknek pénzük van, nincs idegük és idejük utánajárni, kijárni, bejárni, sorbaállni, harcolni, veszekedni a megváltó sorszámokért, referensekkel való ideges tárgyalásokra, azok szívesen fizetnek ezért a torturáéft. Rendben van, ilyesmi elkerülhetetlen, ezt nem is perhorreszkáljuk. Azonban félünk attól, hogy ledegradálják valahogyan az emberi élet és méltóság értékét ezzel a rettenetes sok okmány szerűséggel. Valahol hiba van itt a kréta körül, mert nem az a mértékadó, az a sok, vagy kevés szerencsés halandó, akinek ez nem probléma, mármint az okmányok előteremtése, vagy pénzzel való elintézése, hanem gondolnunk kell a többségre, milliókra, akiknek mindez nagy feladat. Gondolnunk kell arra a tényre, hogy ez végeredményben nem más, mint egy szabályos akadályverseny, amelynek nincs se vége, se hossza. Mert a cél, úgy érezzük, igen helyes, főleg abból a szempontból, hogy itt, ebben az országban csak magyar állampolgár boldogulhasson, de mégsem lehet egy törpe minoritásért a többség életét megnehezíteni. Mennyivel egyszerűbb lett volna dijat kitűzni azok számára, akik be tudnák bizonyítani valakiről, hogy az nem magyar állampolgár és ezután kirekeszteni azokból a jogokból, amelyeket bitorol. Most még csak azt kellene behozni, hogy ebben az országban csak annak lehet földbirtoka, aki bemutatja az állampolgársági bizonyítványát. Azon egyszerű, de legfontosabb elv alapján, hogy akié a föld, azé az ország . .. Kraft durch Freudé A német szociális átalakulás egyik igen sikeres intézménye lett a munkának örömmel való erősítése, vagy akár az olasz hasonló intézmény, mely utóbbi ugyan főleg kulturális irányzatú, mégis fordulatot jelent mindkét nemzet életében. Illetékeseink tanulmányozzák már régen és keresik a formát, amelyben nálunk is hasonló intézmény meghonosítható lenne. Ugyanilyen intézmény és az előbbi szociális alkotásokkal szoros összefüggésben áll a kormányzatilag irányított propaganda. Most nemsokára sor fog kerülni nálunk is mindezekből azoknak a megvalósítására, amelyek alkalmasak arra, hogy a mi saját nemzeti érdekünkből és egyéniségünkre szabott formában felépíthetők. Bármilyen hatás-téma is ez az igyekvés holmi kritikákra és erőszakos következtetések levonására, nem tartjuk helyesnek azok felfogását, akik 143