Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 15-18. szám - Zemplén vármegye

Bornemisza Miklós alispán Zemplénvárrnegye azon legősibb vármegyéik közé tartozik, amelyeket Szent István alapított. A „Zemplén" szó szláv eredetű és szabad fordításban földsikságot jelent, megjelölése tehát annak a királlyi honvédelmi és gazdasági területi egységnek, amelynek 'közepén ezt a nevet viselő régi földvár állott. Ezen vidéknek legrégibb ismert lakói Kr. e. a IV században a kelták voltak, kik után germán törzsek, a IV. században pedig avarok lakták. Már az avarok uralmát megelőzően kezdtek szlávok mind sűrűbben beszivárogni, akik azután többé-kevésbbé függetlenítették magukat. A szlávok az itt talált vársáincokat és avargyürűket tovább építették és ennek a védelmi rendszernek gócpontja volt az a földvár, amelyet Szent István az általa alapított Zemplén királyi vármegyének középpontjává tett. A körülötte elterülő királyi várföld sugara mintegy 25 km-nyi távolságra terjed és alább csatlakozott hozzá Sárospatak vára, később pedig Szerencs vidéke is. Az ősi vármegye legészakibb pontja a Gálszécs vidékére eső Őrmező volt és Ung, Szabolcs, Borsod és Heves ősi vármegyék határolták. Abauj és Sáros vármegye a későbbi századokban alakult ki és épúgy a későbbi századokban terjeszkedik ki Zemplén vármegye az először lakatlan északi erdőségek azon részére, amelyek a Beszkideken keresztül Galíciáig terülnek el. így lesz területre Zemplén vármegye az ötödik legnagyobb vármegye, amelyben a Tapoly, Ondava, Laborc, Bodrog, Tisza, Hernád és Sajó folyóvizek termékeny sík területeit a Beszkidek, az Eperjes-tokaji hegylánc s a Vihorláit erdős bércei övezik. A folyók menti hordalék földekből és a szőlőtermő hegyek alján óriási kérődzők csontmaradványai és az ősember nyomai, a síkságokon a bükki kultúra maradványai, különösen pedig a Bodrogközön honfoglaláskori leletek jelzik a mult emlékeit, a királyi vármegye megszervezéséig. Anonymus szerint a honfoglalás idejében e földterületen lis Zalán fejedelem uralkodott és őseink 895. év végén a Sajóig nyomulva meghódították a bolgár uralom alatt levő szláv népeket. Őseink útja a vármegye területén általában a folyók mentén történt és több folyó neve a honfoglaló csapatvezérek nevét őrzi. A vármegye legősibb birtokosai kun, helyesen kabar törzsek, akiknek legelőkelőbb ága az Aba-nemzetség, mégpedig e nemzetségnek Prügyi és Bodrogkeresztúri ágazata. Azonban a Zempléni-vár által védett területi egységnek csak kisebb része volt szállásbirtok és sokkal nagyobb területet képezett a szent király által a vár kötelékébe rendelt és a gyepükön túlfekvő lakatlan vagy csak igen gyéren lakott királyi birtok. Ezeket a birtokokat áirpádházi királyaink mind sűrűbben eladományozzák és így lesznek birtokosok a Tolcsva-, Rátót-, a Bodrogközön a Baksa-, Szerencs vidékén és a gyepün túl a Bogath-, Radvannemzetség, később pedig a Gut-Keled-, a Hermán-, a Kolcs-, a Szenthe-Mágocs- és a Kaplony-nemzetség is. Ezen nemzetségekből kirajzott családok jeles tagjai viszik a főszerepet a vármegye történetében. A vármegye az ifjabb király uralma alatt áll, ami sietteti a várbirtokok eladományozását. Különösen Sárospatak az Árpádok szeretett tartózkodási helye. Az árpáldhá'zi királyok a nagy csapások vérveszteségeit nemsokára elmagyarosodott vallon, német és olasz telepesekkel pótolják. Az olasz telepesek mint királyi vincellérek emelik magasra a TokajHegyalja szőlőkultúráját és vetik meg későbbi világhírének az alapját. Az Anjouk alatt Koroatovics Tódor vezetésével ruthének telepednek főleg az erdős vidékek völgyeibe. A királyi váirendszer felbomlásával kialakul a nemzeti autonóm vármegyét megteremtő magánbirtokos nemesi osztály, amelynek birtokai különösen Varranótól Sátoraljaújhelyig (erűinek el, a szintén magánbirtokként megosztott száilás avagy adománybirtokok között. Aba Amadé nádor fiainak lázadása az Aba-birtokokra halálos csapást mér, azokat a homoniiai Drugethek és Rozgonyiak kapják, akik országos vezetőszerephez jutnak. A birtokos nemesség az oligarchák ellen Hunyadi Mátyás oldalán áll és a vármegyei életben már kifejezést ad ama lelkiségének, amely később a nemzeti szabadság és egység védelmébe, különösen nagy nemzetmentő történelmi jelentőségre emelkedik. Ez a lelkiség akkor domborodik ki teljesen, midőn a Mohácsi vész után a vármegye teljes autonóm jogait kivívja és a magyar nemzeti védő, fenntartó és dacoló szellemnek fő bástyájává lesz. Zemplén vármegye a Mohácsi vész után a nemzeti ellenállásnak és alkotmányvédelemnek valóságos klasszikus földje lesz és főzászlóvivője az egyúton haladó felsőmagyarországi vármegyék között azon nagy történelmi mozgalmaknak, amelyeknek kezdetét Perényi Péter jelzi és amelyeket Homonnay Bálint és Bocskay István magasra-emelve, Bethlen Gábor s a dicső Rákócziak örökemlékü történelmi szereplésükkel betetéznek. Ezen küzdelmes mozgalmak célja a magyar szabadság és egység megmentése a német és török császári hatalmaknak nemzetünket elnyeléssel fenyegető törekvéseivel szemben a mindenkori világpolitikai lehetőségekhez is alkalmazkodva, sokszor megalkudva, de az eszmét a jövőre megmentve. Ennek az irányzatnak legdicsőbb alakja a vármegye legnagyobb szülöttje: II. Rákóczi Ferenc, a nagy fejedelem. De itt született a magyar nemzeti függetlenség és politikai újjáalakulás újabbkori lá.nglelkü vezére Kossuth Lajos is. Zemplén vármegye a szellemi élet terén is kiváló szerepet tölt be: a sárospataki főiskola a tudományok gócpontja, a nagy nyelvújító Kazinczy Perenc a vármegye nagyemlékű munkása. Zemplén vármegye törhetetlen nemzeti szelleme oly magasra emeli e vármegye múltját, hogy méltán elmondhatjuk, e vármegye egyik bástyája volt annak, hogy nemzetünk fennmaradt és máma, — ha megcsonkítva is, —• de mint független öncélú nemzeti állam fennáiH. Zemplén vármegye e nemzeti szellemtől a legmeszebbmenő önfeláldozásig áthatott főnemesi, nemesi és közrendű honfiaknak klasszikus földje volt, akiknek ősi szelleme örökségképen szállt át a mostani nemzedékekre, akik legjobban érzik a trianoni kereszt súlyát, mert Zemplén vármegye területének és gazdagságának kétharmad részét vesztette el. 131