Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 15-18. szám - Komárom - Esztergom k. e. e. vármegyék

X KomáromEsztergom k. e. e. vármegyék Frey Vilmos alispán Komárom és Esztergom vármegyék földje már a legrégebbi időkben is lakott hely volt. A tatabányai Széltm és a bajóti Jankovich-barlang leletei az ősember megtelepülésének kétségtelen bizonyítékai. A paleolith- és neolith-, valamint a réz- és bronzkorszak emlékei is sűrűn kerültek napvilágra. A vármegyék területén már korán megjelennek a kelták (sárisápi azal siilfcő, környei lelet stb.). A rámái uralom emléket is szép számmal őrzik múzeumaink. A mai Szörny (Öszöny) község helyén terült el Brigetio, rniely város fontos szerepet játszott a római fennhatóság alá került Pannónia életében. Itt halt meg Valtntinianus icsászár. Fontos és jól megépített út kötötte össze Brigetiót Aquincummal, melynek jelentős állomása volt a mai Nyergesújfalu község helyén állott Crumerum nevű római erődítmény. A hun, germán és avar népek pusztító hadjáratai után szlávok és germánok lakták e földet. A honfoglaló magyarok a mai Bánhidánál arattak fényes győzelmet Svatopluk morvaszláv seregei felett. Géza fejedelem és Szent István király Esztergomot téve meg székihelyéül, Esztergom és kis vármegyéje játsza a kereszténnyé lett Magyarországban a vezető szerepet. Itt született és itt koronázták meg első szent királyunkat. Királyi székhely is maradt Esztergom Imréig, amikor ö a várat Jót) érseknek adományozta. Esztergom vármegye területe egész a tatárjárásig nagyabb volt a későbbinél, mert hozzátartozott Pilis vármegye. Szent István korának emlékét viseli Tata község is, mely nevét a szent király keresztatyja Deodát gróf népies neve után kapta, aki itt a Szent Péterről nevezett bencés apátságot alapította. Az Arpádházi királyok alatt Dömös községben királyi kastély volt, melyben a trónszék összeomlása ölte meg I. Béla királyt. Almos herceg itt alapította meg Szent Margitról nevezett prépostságot. A vármegyék politikai és hadi szervezete Szent István vázszerkezetén épült fel, melynek helyébe lépett a XIV. században a vármegye. A tatárdúlástól ment maradt Esztergom és Komárom vára, melyeket a pusztító hordák megvívni nem tudtak. A községeket és városokat azonban elpusztították. A tatárjárás utáni évszázadukban a vármegyék, különösen Esztergom vármegye sorsa szorosan összeforr várának történetével. A sok áldatlan küzdelem, mely a vár birtokáért folyt, elszegényítetté a vármegye lakosságát. A Komárom-vármegyei Tata fénykora a vegyesházbeli királyok korára esik. Zsigmond várat épített itt s állandó tartózkodási helyéül is választotta. Mátyás király a várat átalakította fényűző várkastéllyá és igen szívesen és gyakran tartózkodott falai között. A mohácsi vész után az érsek és a fő-káptalan elhagyta Esztergomot s 277 évig maradt távol. 1543-ban a török Esztergomot elfoglalta s 52 évig tartotta kezében. 1594-ben Pálffy Miklós megkísérelte a várat visszavenni s ekkor esett el a város falai előtt Balassa Bálint költő. Pálffy vállalkozását azonban osak a következő években koronázta siker, amikor a vár ismét magyar kézre került. De 1605-ben Mehmed újból elfoglalta a várat s végleg csak 1683-ban Sobiesky lengyel király vezérlete alatt vívott híres párkányi ütközet után szabadította fel Lotharingiai Károly. Az utolsó csata a vármegye területén a félhold s a kereszt között 1685-ben Tát mellett zajlott le. A török háborúk folyamán Komárom vármegye várai is fontos szerepet játszottak, s felváltva cseréltek gazdát. A harcok folyamán a vármegye 92 községe pusztult el. A felszabadító hadjáratok befejezése utáni évtizedekben újjáéled a vármegyei élet. Jobbágytelepítések útján ekkor németesednek el leginkább a vármegyék jelenleg is német ajkú községei. A béke áldását azonban nem sokáig élvezték a vármegyék, mert II. Rákóczi Ferenc 8 évig tartó háborúja alatt újból sokat szenvedett a lakosság hol a labanc, hol a kuruc csapatoktól. Fs/.tergom várát 1706-ban Rákóczi elfoglalta. A kuruc háborúkat nagy pestisjárvány követte, mely ezrével pusztította a vármegyék lakosságát. A napóleoni háborúkban Komárom vármegye játsza a főszerepet. Az 1809. évi ú. n. utolsó nemesi felkelés voltaképen a vármegye területén zajlott le, Komárom vára volt a fövédelmi pont, ahová a Habsburg család kincseit is szállították. Az egész bécsi udvar Tatára költözött s itt is írta alá 1. Ferenc a schónbrunni béke okmányát. A szabadságharcban mindkét vármegye ismét kivette részét s a küzdelem néhány legjelentősebb fegyverténye játszódott le Komárom vármegyében. Komárom váránál kapott vereség bírta rá a császári udvart az oroszok segítségül hívására s Komárom vára képviselte a nemzeti ellenállást még a világosi fegyverletétel után is Klapka tábornok hős védelme alatt. A kiegyezés utáni békés fejlődés eredményeit tönkretette a világháború és az azt követő forradalmak gyászos emlékű kora. A vármegyéket létében lámadta meg a kíméletlenségben és rövidlátásban példanélkül álló trianoni békeparancs, mely az ország szívében fekvő két vármegyét oly mértékben megcsonkította, hogy azok nagyobbik és gazdagabbik fele, valamint az ott lakó színmagyar lakosság a csehek fennhatósága alá került. Elveszítettük Komárom városát legendás erősségű várával és Jókai Mór emlékét 9ugárzó falaival is. De elveszítette Esztergom vármegye éléskamráját, a termékeny párkányi járással és ezzel Esztergom ősi városát életképességében és fejlődésében megállította. Az így megcsonkított vármegyék 1923ban a nemzeti feltámadás napjáig közigazgatásilag ideiglenesen egyesítve lettek. Az 1867-ben Pozsonyban az úgynevezett zöldházban tartott országos ülésben az alsótábla elnöke, Orbán személynök egy városi követet bezárással fenyegetett meg. Prileszky vármegyei követet pedig e szavakkal ültette le: „Prileszky uramnak csak úgy kell járni, a' mint B ... fújják". * Az 1729-iki országgyűlés végeztével az esztergomi káptalan követe a legutolsó ülésben egy olvasóval ajándékozta meg a kir. személynököt, dicséröleg említve meg, hogy a lefolyt országgyűlésen meg volt vele elégedve. 125