Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 15-18. szám - Jász-Nagykun-Szolnok vármegye

nítóképzés legelső alapján a hajduvárosok vetették meg 1858-ban, a debreceni Col'legiumban nevelési szakszék alapításával, nem is szólva a debreceni Collégium egye­tenumé fejlesztése érdekében tett különböző alapítvá­nyaikról. Erején fe'lül áldozott a hajdúság- a 'kulturális élet má­sik jelentős tényezőjének, a jó közutaknak kiépítésére is, aminek kezdeményezése, közúti útihálózatunk mai kifej­lődésével és abba ma mát minden községünk bekapcso­lódásával Rásó Gyula alispán nevéhez fűződik. De nem áll utolsó sorban Hajduvármegye a szociális alkotások és népjóléti berendezések tekintetében sem, mert a vármegye minden városában és községében jól fel­szerelt és eredményesen működő anya- és csecsemővédő­intézetek szorítják mindig kisebb és kisebb százalékra a gyermekhalandóságot, két városban modern szülőottho­nokban óvjálk a magyar anyák életét és egészségét s a kötelező tifuszoltásokkal száz meg szá.z életet mentenek meg évente a sorompóba állított hatósági orvosok lelkes munkája is kapcsolatban a mindenütt teljes felszereléssel bíró járvátnykórházakkal. Mindezek az alkotások és intézmények az utóbbi év­tized eredményei s azok beszédes példái tettekre és ered­ményekben a magyar hajdúság sokat hangoztatott élni­akarásának, mely akarat századokkal előbb magá.t a haj­dúkerületet is létreihozta. Jász-Nagykun-Szolnok > vármegye Irta : Alexander Imre alispán Jász-Nagykun-Szolnok vármegye a középkori Szolnok megye Külső-Szolnok nevű részéből és az ú. n. Jászkun kerületből alakult. A középkori Szolnok megye tiszamelléki része a XIII. században vált ki Külső-Szolnok néven. — A mai Nagykunság és a Jász­ság hosszú időn át lakatlan volt, csak a tatárjárás után 1244-ben telepítette le IV. Béla erre a területre a jászokat és kunokat. Kiváltságaikat Kun Lászlótól nyerték 1279-ben. A török hódoltság 1552-vel kezdődik a vármegye területén Szolnok vára elfoglalásával. — Mivel Heves­vármegye még egy jóidéig ment volt a török hadak­tól, hogy a vármegye jogkereső közönsége magyar közigazgatási szervekhez jusson, az 1567:111. t.-c. Külső-Szolnok-ot Heves vármegyéhez csatolta. A tö­rök hódolság 1685-ig tartott, a felszabadító hadjára­tok azonban a megye nagyrészét különösen a Nagy­kunságot teljesen elpusztították. Mivel Lipót császár a felszabadított területeket magáénak tekintette. 1702-ben a Jászkun kerületet félmillió forintért eladta a német lovagrendnek. Csak 1745-ben váltották vissza magukat a Jászkunok (re­demptió) és ugyanakkor visszakapták régi kiváltsá­gaikat. József császár közpoti törekvéseinek eredménye­képpen 1787. és 1790. év között a vármegye területén az autonómia szünetelt. A XlX-ik század elején a reform országgyűlések­re a megve területéről liberális követek küldettek. A szabadságharc idején a hadműveletek jórésze a me­gye területén folyt le. Az önkényuralom idején Külső­Szolnok megyét Szolnok székhellyel önállósították. 1860-ban a régi vármegye rendszer helyreállításával Heves és Külső-Szolnok vármegye egysége is helyre­állott. 1870-től kezdve a Külső szolnokiak egyre jobban hangot adnak az önállóságra való törekvésüknek. Az l876:XXXIII-ik l.-e. szervezi meg Jász-Nagykun-Szol­nok vármegyét. Kilenc r. t. város és 5 járás volt az akkori vármegyében. Az új vármegye a Heves megyétől elszakított Külső-Szolnok vármegyéből és a Jászkun kerület nagykunsági és jászsági részéből alakult. Az új vár­megye 1876. év szeptember 4-én tartotta első közgyű­lését. Első főispán Kiss Miklós (1876—1879). első al­ispán Sipos Orbán (1876—1882). Főispánok 1919-ig gr. Battyányi József, (1879— 1881) Benitzkv Ferenc,' (1881—1884) Balogh Imre, (1884—1889) Üjfalussy Sándor, (1889—1892) Almásy Géza, (1892—1898); Lippich Gusztáv, (1899—1905): Almássy Imre gr. (1906—1910); Horthy Szabolcs (1910 -1915); gr. Szapárv Gvörgy 1915—1917); dr. Kuszka István (1917—1919). Alispánok 1919-ig Kerek József: (1883) Hajdú Sándor; (1883—1894) Bagossy Károlv; (1894—1906) dr. Benkó Albert; (1906—1912); dr. Kürv Albert (1912—1919). Az új vármegye székháza Benkő Károly terve alapján épült és 1878-ban állt készen. A vármegye első éveiben sok volt a viszály a Külső-Szolnokiak és a Jászkun kerületek között. Nagy jelentősége volt azért annak, hogy Horthy István Unió néven olyan pártot alakított, melynek programmja az egyetértés volt. Ugyancsak Horthy István javasolta a vármegyei köz­tisztviselők nyiigdíintézetének megalapítását is. Az úgynevezett darabont korszakban a főispánná kinevezett Lenk Gyula előtt a törvényhatósági bizott­sáe bezáratta a közgyűlési termet és a főispáni lakást. Főispán csendőrökkel törette fel a zárakat és erőszak­kal tartotta meg a beiktatást. A világháborúban a megye lakossága minden ál­dozatából bőven kivette részét. Főispánja Horthy Szabolcs 1915 novemberében az orosz harctéren hősi­halált halt. Emlékét márványemlék hirdeti a várme­gyeházában. Az 1918—19-i forradalommal szemben a várme­gye erélyesen ellenállott. Ezért számtalan mártír fize­tett életével. Ugyanekkor a megszálló román csapa­tok a megvét teljesen kirabolták. A felszabadulás után 1920. április 8-án ült össze az első közgyűlés. A kor­mány Lippich Istvánt majd dr. Egán Imrét küldte a nicgvc élére. 1920. június 21-én választották meg Alexander Imrét alisnánná. aki ma is vezeti a várme gye ügyeit. Lippich István főispán (1920—1922) majd Almássy Sándor főispán (1922—1932). valamint az új alispán 10 év alatt hozta rendbe a tönkrement utakat és hidakat és állította helvre a rendet és tekintélytisz­tcletet. 1923-ban szervezik meg a hatodik járást. 1926-ban ünnepelte a megye díszközgyűléssel 50 éves fennállását. 1932 óta a főispán roffi Borbély György, aki a felsőtiszai hajózás, az alföldi öntözés és a csecsemő­vedelem szorgalmazásával szerzett magának érdeme­ket. 124

Next

/
Oldalképek
Tartalom