Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1938 / 15-18. szám - Csanád - Arad - Torontál k. e. e. vármegyék
hatóságot a megyei ispán — comes — az 1291 :V. t. c. óta a vice-comes-szel és négy szolgabíróval együtt gyakorolta. Az első nagy megpróbáltatás a vármegye történetében a tatárjárás, melynek eredménye: leölt és tlüzött lakosság, füvei benőtt romok. Jellemző, hogy e század végéig nem akadt főúr, aki e területet donációba kérte volna a királytól. Második honalapitónk, IV. Béla mégis felélesztette a vármegyét főleg katonai okokból. Az Anjouk alatt szép fejlődésre következtethetünk (a király seregéhez — okirati tanúság szerint — 200 fegyverest állított Békés akkor, amikor Zaránd, Torontál, Krassó és máis tekintélyes vármegyékre 100 fegyveres volt kivetve. Ez a fejlődés és gyarapodás nem törik meg a Hunyadiak alatt sem. Hunyadi János Zsigmond királytól a megye egyik legnagyobb uradalmát kapja, amely később Corvin Jánosra száll. A vármegye területe — bármennyire is változik határa az idő'k folyamiám — és közigazgatása osztatlan egységet képez és minden jel arra mutat, hogy a négy járásra való tagoltsáig is ezidőtátjt veszi kezdetét. Mátyás helyezi a vármegye székhelyét Gyulára, (amely pedig eredetileg nem is Békés, hanem Zaránd vármegye területén feküdt) és teszi azt privilegizált várossá. A megye sorsának története ettől kezdve egybefolyik Gyula város történetével, a gyulai várurak közül kerülnek ki hosszú időn át a megye comesei, akik királyi adományképen viselik e méltóságot, a közigazgatási, igazságszolgáltatási ügyintézés azonban gyakorlatban a vice-comesre hárul. A megyei autonómia első hírnökei Békésben is a négy szolgabíró (iudices nobilium), akik már a vármegyei közönség választott bírái. A Hunyadi ház kihalásával Brandenburgi György lesz a legnagyobb megyei földesúr. Nagy lehetett a békétlenség vele szemben, azt igazolja az is, hogy még a megyecyüléseket sem tartja a megyei közönség Gyulán, hanem Kamuton, hogy függetleníthesse magát tőle. Nem mult el nyom nélkül Dózsa felkelése sem, hiszen a pusztító had a vármegye területén vonult át, maga Dózsa Békésen is tábort ütött, mielőtt a Gyulai vá>r ellen és Csanád felé vonult. Alig tért magához a megye népe, már is jött a mohácsi vész nyomasztó időszaka s alig rá egy évvel Cserni Iván rác parasztvezér csordái dúlták végig a megye nyugati felét. Szakadatlan véres pártküzdelmek következnek ezután, melynek csak a megye lakossága látja kárát. Brandenburgi György Ferdinándpárti, a megyei nemesség nagy része Szapolyait uralja. Az ő embere, Czibak Imre Foglalja el Gyula várát ura részére. Az ország tragikus bomlása azonban tovább tart: Buda elfoglalása, Szapolyai halála, majd végül 1566-ban Gyula várának eleste már az egész vármegye törökkézbe jutását jelentette. A megyei közigazgatás ettől kezdve megszűntnek tekinthető, a tisztikar a megyei nemességgel együtt elszéledt Szabolcs, Tokai. Eger felé. Az egri káptalan 1589-ben egy beiktatás alkalmával megjegyzi, hogv ,,Békés vármegyének alispánja és szolgabírá'i nincsenek". Százhuszonkilenc évig tartó török megszállás után kerül vissza vármegye Szent István koronája alá. Teljesen elvadult területét, melyre csak lassan kezd a lakossáig szivárogni, eleinte az udvari kamara igazgatása alá rendelték, csak a szatmári békekötés után 1715-ben sikerült restaurálni a vármegye közigazgatási szervezetét. A közigazgatás kiépülésével párhuzamosan (melynek fontosabb állomásai a járási beosztások fokozatos kialakulása, a vármegye központjának megszervezése, vármegyei székházépítés, stb.) veszi kezdetét az a gigantikus építő munka, melynek eredményeképen az elpusztult vármegye — a Harruckernek, Károlyiak közismert telepítő akciója — néhány évtized alatt egy száizad súlyos veszteségeit nagyrészben pótolta. Az újjáéledt vármegye két százados történelmében három erős fejlődési periódusról beszélhetünk: az első az előbb említett telepítő korszak a felszabadító háborúk után, a második a mult század derekán a szabályozási és egyéb kultúrmunkák eredményeképen s végül a harmadik a XIX. és XX. század fordulóján, a vármegye forgalmi hálózatának kiépülésével következik be. A szomorúvégű világháborúból, melyben az adatok szerint a békési nép aránylag a legsúlyosabb véráldozatot hozta, területveszteség nélkül került ki, de ugyanakkor határszélre került az a vármegye, melynek területén van (Szarvas mellett) megjelölve a történelmi Magyarorszáig földrajzi középpontja. Ha elgondoljuk azonban, hogy a felszabadulás után a vármegye teljesen sivár és lakatlan pusztaság volt, melynek bejárása során az egyik udvari kamarai tisztviselő Gyulaváritól Békésszentandrásig nem talált élő lelket, a mult század derekán már 200.000 főnyi lakossággal és virágzó községek egész sorával, ma pedig kerek 350.000 lakossal, két várossal és 28 szépjövőjű nagy községgel bír, — már magábanvéve is bizonyságát látjuk e vármegye népében, istenáldotta földjében rejlő ama hatalmas történetfenntartó erőnek, amely hazánk szebb jövője szempontjából is csak biztató lehet. CsanádAradTorontál k. e. e. vármegyék Ring Béla alispán Csanádvármegye egyike az orsziáig legrégibb vármegyéjének. Alapításának története Szent István király korára nyúlik vissza. Nevét Csanádtól, Ajtony egyik vezérétől nyerte, akinek segítségével a hagyomány szerint Szent István legyőzte Ajtonyt és akinek ezért háláiból nagy területet (a későbbi Csanédvármegyét) ajándékozott. A vármegye a Maros folyó balpartján fekvő s snláir Szent István kora előtt is meglevő lakott helyből, Marosvárból keletkezett, amelynek helyére Csanád vezér Ajtony legyőzése után Csanád várát építette. Ugyanebben az időben vette kezdetét ezen a vidéken a 'keresztény művelődés nagy munkája is. A királyi uralom alá került területeken Szent István püspökséget alapított s az új egyházmegye 120