Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 13-14. szám - Idegenforgalmunk csődje

nyaraló és iskolaváros gondolatának megvalósítására késztette a város vezetőségét. Az Esztergomi Takarékpénztár Rt. 29° C. thermálvízü strandfürdője és két uszodája ma országszerte keresett, melyekkel szervesen összefügg Szent István Fürdöszálloda és Étterem pompás kerthelyiséggel. A csatornázással, vízvezetékkel ellátott város keramit-, aszfalt- és kőburkolatú uccái virágos szegélyekkel, 5 km. hosszú árnyas dunaparti sétánya, virágszőnyeges terei és vidéki városok keresett csendje elhivatottá teszik, hogy a pihenést, üdülést kereső közönség leglátogatottabb városa legyen. A történelmi környezet és mint a magyar katholicizmus központja az ifjúság valláserkölcsi nevelése tekintetében az ország legelső iskolavárosává avatja. Az érseki leánynevelő intézet gimnáziuma, tanítónőképző intézete, polgári- és elemi iskolája, modern internátussal a leánygyermekek, a bencés gimnázium, a Szent Imre községi gimnázium, a Ferencesek gimnáziuma és az érseki tanítóképző — utóbbi korszerű internátussal — a fiúgyermekek részére biztosítja a hazafias és valláserkölcsös nevelést. Esztergom a magyar nemzeti mult őszinte feltárója és hűséges őre, az idejövő szemlélőnek még bőségesebben tárja ki szépségét, gazdagságát, történelmi és szellemi kincseit. Ide kell jönnie annak, aki a város múltján keresztül, hazánk évezredes múltját ismerni akarja. Ide kell jönnie annak, aki a magvar sors jelenét a város erőfeszítésén keresztül látni óhajtja és hogyha maevar, erőt meríthessen a jövő nagy feladataira és bízó reménységet az örök magyar elhivatásra, ha pedig idegen, lássa meg, hogy ezer éven át itt a nyugati végeken ez a nemzet mindig teljesítette roppant kötelességét Európa legnehezebb őrhelyén, Kelet és Nyugat kapujában. A Szent István jubileumi év ünnepségeiből Esztergom a mult hagyományainak megfelelően veszi ki részét. Augusztus 15-re — Nagyboldogasszony napjára, a Főszékesegyház búcsúünnepére — országos jubileumi zarándoklatot hirdet, hogy Szent István népe a Patrona Hungáriáé előtt, esdve könyöröghessen az ezeréves magyar haza feltámadásért. Ezen a napon avatja fel a Kormányzó Ür Őfőméltósága jelenlétében, a kormány, az országgyűlés mindkét 'házának tagjai, az országos méltóságok és törvényhatóságok részvételével a Várhegyen feltárt Árpádházi királyi palotát, hogy ezentúl ország-világ láthassa, hogy nemzetünk ezer éven át a keresztény kultúra hűséges őre és vére hullásán — századok kemény viharaiban — 'hősi védelmezője volt és akar lenni. Ezért hívjuk Esztergomba magyar és keresztény szeretettel az ország népét, Szent István népét, hogy a szent király szülővárosában halálának 900-ik fordulója napján, augusztus 15-én a történelmi környezetben és lelki élmények megtisztult érzésével tegyen hitet a magyarsága mellett. VÁRMEGYÉINK Elöljáró beszéd a vármegyék rövid történetéhez Irta: F. Szabó Géza Dióhéjba szorítva adni egy-egy vármegye történetét, meglehetős nehéz feladat. Ugy vagyunk vele, mint a parlamenti szónok, aki távirati stílust emleget s hosszúra nyúlt beszédének közepe táján veszi észre, hogy a kérdéstömegnek még felét sem világította meg. Pedig nagyon tetszetős és megnyerő a gondolat, hogy amikor a törvényhozás mindkét háza ünnepi ülésre jön össze az ősi város, Fejérvár helyén, az országalapító Nagy Király emlékezetének dicsöitésére és dicsőségének t(")ivénybeiktatására, felvonuljanak legalább képletesen a vármegyék és rövid beszámolót tartsanak: Íme Szent Király, lásd, így sáfárkodtak törpe unokáid a Te nagy és bölcs alkotásoddal, a magyar alkotmányos életbe beállított vármegyei szervezettel. Nemzeti történelmünknek bármily apró részletekben való megvilágítása is gyümölcsöző, mert gondolkodásra és a tanulságok kihámozására késztet. Már azért is nagyon indokolt a vármegyék tömör történetét a törvényhozók elé tárni, rámutatni azok több mint kilencszázéves múltjára, történeti hivatására és szerepére. Annál inkább időszerű ez most, amikor azt kell éreznünk és tapasztalnunk, hogy az a féltő, sőt féltékeny gondoskodás, mely a vármegyéket a nemzeti közvélemény részéről eddig körülvette, mintha halványodóban volna. Mintha mindjobban tért hódítana az a téves és célzatos beállítás, hogy tengernyi véráldozat s becstelen megcsonkíttatásunk után visszaszállt függetlenségünk mellett nagyon megcsökkent a vármegyék fontossága. Nem szabad egy pillanatra sem feledni, hogy a vármegyék a magyar közélet majdnem évezredes, kipróbált iskolái, — mint ilyenek is felbecsülhetetlen nemzeti értéket jelentenek. Hisz' alig van alkotmánytörténetünknek nevezetesebb alakja, ki nem a vármegye termékeny talajából nőtt ki. De ki merné lekicsinyleni a vármegyéknek — mint az alkotmányos ellenőrzés és alkotmányos tiltakozás szerveinek szerepét. Amikor nemcsak joga, hanem egyenesen kötelessége minden egyes vármegyének, minden egyes törvényhatósági tisztviselőnek, a kormányhatalom, vagy bármelyik szerve törvénytelen rendelkezésére lecsapni s ellene a legfelsőbb közigazgatási bíróságnál jogorvoslatot keresni. Vagy — ne adja az Isten — a magyar törvényhozás önkényes hatalommal ideig-óráig elnémítható, de nem némítható el a huszonöt vármegyei és tizenegy városi törvényhatóság közgyűlési terme, itt előbb-utóbb kitör a nemzet életereje, alkotmányos szabadságába vetett törhetetlen hite, mint ahogy most is fellángol minden diplomáciai tapintat ellenére is folytonosan a tüzes tiltakozás a világtörténelmi becstelenségek ellen. Ezeknek a tanulságoknak érdekében szólaljanak meg tehát vármegyei történetíróink s szólaljon meg az én szerkesztő barátom, aki az idő rövidsége, vagy egyéb akadály miatt be nem érkezett vármegyei történeti adatokat ügyes kézzel összehordta. 118