Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 1-2. szám - A 2 pengős parasztnapszám

ta akaratát keresztülvinni. Pedig a herceg személyesen jelent meg az autonómia íelsöház tagválasztó közgyűlésén és irányította kedvelt emberének a megválasztását, ami ennek ellenére sem sikerült. Érthetetlen ez, hiszen úgy tudjuk, hogy mindnyájan közkedvelt egyéniségei a megyei közéletnek. De mégsem kellett volna ezért megsértődni és kivonulni a törvényhatóságból, örökös tagságot otthagyni. Ezzel elvágta a herceg azt az utolsó kis vékony köteléket is, amely őt a magyar politikai közeidhez kötötte. Már a múltkor megemlítettük, hogy íurcsáljuk exkluzív visszavonultságát a nagy politikai élettől és nem élt eddig azzal a jogával sem, hogy résztvegyen a felsőház munkájában, ahol nem jelentkezett eddig még úgysem, mint választó. Tagadhatatlan, hogy a nagy név nehéz örökséget jelent és még nagyobb kötelezettséget a kétszázezer holdas hitbizomány és ezért nem volna szabad elzárkóznia a nemzeti politikai közélettől, mint ahogy ősei is eredményesen aktív részt vettek abban, igenis sorsdöntő időkben, s talán ennek is köszönhetik emelkedésüket rangban és vagyonban, amiket kifejtett értékes munkálkodásaikért nyertek el évszázadokon keresztül. 5 ez pedig ugyanilyen kötelezettségeket rejt magában a kései utódokra is. Ez elől nem szabad kitérni. Legalább ez a mi szerény véleményünk. Ma mindenkire szükség van ebben az országban, különösen azokra, akiknek őseik oly döntő befolyással voltak közéletünk történelmi múltjában. A Nemzeti Színház nemrég meglehetős sikerrel adott egy színművet, amelynek hőse Thomas Paine volt, az angol nagy szabadsághős. Érdemesnek tartjuk felemlíteni ebből az alkalomból, mert talán csak kevesen vannak tisztában, illetve ismerik Thomas Pain-nek a történetét, aki korábban sorozatos üldözéseknek volt a szenvedő hőse, mert könyveiben túlon-túl forradalmi volt. Angliából menekülnie kellett és még menekülése után is üldözték könyveinek kiadóit. így 1797-ben, valamint 1811-ben. Ez utóbbi alkalommal történt az, hogy az „Ész koía" című művének harmadik részét adta ki Eaton, a könyvkiadó, amiért a bíróság 18 havi fogságra ítélte, sőt ebből egy hónapon keresztül pellengérre állították. Ekkor történt, hogy az ítéletet hozó bíróhoz, Ellenborough lordhoz Shelley, a nagy angol költő, egy levelet írt, amelyben többek között a következőket mondja: „Azt hiszi, hogy sikerülnie fog Eaton urat az ön vallására térítenie azáltal, hogy megkeseríti életét? Hiszen megtehetné azt is, hogy kínvallatással arra kényszeríti, hogy magáévá tegye ezen hit tételeit, de igazán hinni csak akkor tudna bennük, ha azokat hihetőkké tenné előtte, ami azonban nyilván meghaladja az ön hatalmát. Azt hiszi ön, hogy kedvében jár annak az Istennek, akit imád, buzgalmának ilyen megnyilvánulásával? Ha igen, úgy az a démon, amelynek egynémely népek emberi hekatombákat mutatnak be, kevésbé barbár, mint a civilizált társadalom istensége!" Ugyanis Thomas Paine forradalmi könyvei istentagadók voltak. A 2 penpős paraszlnapszám irta : Figlár Géza Mióta a háború megszűnt vagyonszerzési mód lenni, a termelőerők és a tulajdoni viszonyok harca az állam keretein belül állandósult. E két tényező közötti ellentét kiegyenlítése napjainkban két különböző utat keres. Az egyiket Marx, Lenin zászlói díszítik, a másikon Hitler, Mussolini nevétől mámoros a tömeg. Egy azonban bizonyos, hogy minden szocialista forradalom valójában nem más, mint előmunkálat egy nemzeti eszme megvalósítására és minden nemzeti gondolat, vagy faji jelszó, szociális kívánalmak teljesítése érdekében vívja könyörtelen harcát. A végcél, az egyén boldogulása, u.i. nem választható el soha az állam, a nemzet, a faj fennmaradásától, mert a haza fogalma nemcsak földrajzi elemeket tartalmaz, hanem magába zárja mindazokat az élettani követelményeket és megtestesíti szülötte munkahajlamának kielégítéséhez szükséges összes feltételeket is, amelyeket az máshol, mint egyszerre jelenvalókat sehol meg nem találhat. Ezt a fizikai tényt nem is tudja semmiféle elmélet az egyénnél pótolni. Igenis mindenkinek „legjobb otthon" s ebből következik, hogy azoknak, akik otthon vannak, joguk van ahhoz, hogy mindazokat az akadályokat, amelyek boldogulása útjában állanak, elhárítsák. Nem célom most annak bebizonyítása, hogy ki a bűnös abban, hogy az emberek viszonya a természethez ritkán kerül egyensúlyba, de kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy nem egyedül a „termelőerők" viselik a felelősséget a kommunizmus megszületéséért és hogy az egyén teljes szabadsága és függetlensége, vagyis a „közvetlen termelői viszony" kialakulásának a „tulajdoni állapotok" sem a leggyengébb ellenségei, mégis ezzel szemben kétségen felül áll az, hogy hazánkban a nemzeti termelés, a földművelés, termelőerői és tulajdoni viszonyai, dacára, hogy a legnagyobb válságba jutottak, ezidőszerint még nem állnak szemben egymással, de nem azért, mintha ebben őket lelki adottságok akadályoznák, hanem azért, mert az első még szervezetlen, az utóbbi pedig veszélyben forog. E két, e pillanatban elalélt termelési tényező összecsapását elkerülni, megelőzni nemcsak gazdasági érdek, hiszen a fő termelési ágról van szó, hanem politikai szükség is, mert e kérdésben a lakosság 80 százaléka van érdekelve. Miután pedig a magyarság számbeli kicsinységét tekintve, nem bírja ki azt a temérdek sok megpróbáltatást, amely gazdasági kérdéseket marxi úton, a tömegerőszak elmélete alapján kísérli megoldani, bizonyos, hogy ha egyéb más ezer ok nem is beszélne amellett, nekünk a másik utat kell választani és rajtuk azoknak a nemzeti céloknak a megvalósítását kell elsősorban is keresni, amelyek leghatályosabban szolgálják a földműves munkát és a földtulajdonos érdekét és nemcsak elhárítják az öszszeütközés veszedelmét, hanem a szociális kiegyenlítődés eszközeit nyújtva, a két társadalmi réteget érdekazonossá kovácsolják. 4