Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 9-10. szám - A telepités pénzügypolitikai vonatkozásai [2. r.]

Uj karteltörvényt! . . . lépten-nyomon hallhatjuk képviselőtársaink választókerületükben tartott beszámolóikból, hogy nálunk a kartelek folyton szaporodnak és működésük káros a gazdasági életre. Tekintettel arra, hogy évekkel ezelőtt felmerült az a kérdés, hogy a kartelek problémáját újabb keret-törvényben fogják szabályozni, felkérem tehát a mélyen tisztelt iparügyi miniszter urat, hogy ebben a tárgyban tegyen megnyugtató kijelentést. . . . . . sok beszéd hangzott már el ebben a Házban a kartelkérdésben, magam sem tudok sok újat mondani, azonban, azonban mégis napirendre kell újra iüzni ezt a kérdést. A régi karteltörvénynek, szerintem, egyetlen és ma is legfőbb hibája, amelyre szerencsém volt már annakidején is a Ház figyelmét felhívni, hogy a karte\kérdés miniszteriális kezelésénél behozták a titkosságot. Ma, amikor egész biztosak vagyunk abban, hogy már a választásnál is be fogjuk hozni a titkosságot, itt van az ideje annak, hogy a karteltörvényt revízió alá vegyük, s hozzuk be elsősorban is a — nyilvánosságot. Annakidején, amikor a nemzetközi jogászkongresszus Londonban tárgyalta a kartelkérdésnek a különböző államokban való kodifikációját, akkor elsősorban is azt szegezte le, hogy legfőbb feltétele a törvényes szabályozásnak az, hogy a kart elkérd és törvényes szabályozása mindenütt a teljes nyilvánosság ellenőrzése alatt történjék. Mert mit értünk mi ebben a tekintetben a nyilvánosság alatt? Elsősorban is azt, hogy az u. n. kartelkönyv, amelyet a minisztériumban vezetnek és amelybe minden bejelentett és jóváhagyott kartelszerü megállapodást bejegyeznek, hogy ez a könyv mindenki számára nyitott könyv legyen. Semmi indok nem hozható fel az ellen, hogy ez miért ne legyen nyilvános? Mert például, ha én, vagy valamelyik képviselőtársam, kíváncsi volna arra, hogy tulajdonképpen jelenleg hány és milyen kartel működik nálunk a minisztérium jóváhagyásával és ellenőrzésével, akkor arról nem tudunk meggyőződni. így aztán természeies, hogy egyikünk-másikunk nincsen tisztában a kartelek számszerűségével és mineműségével. Mert kérem szépen a karteltörvénynek az az indokolása, melyszerint ezt azért nem lehet nyilvánosságra hozni, miután ezek a megállapodások üzleti titkokat is tartalmaznak, semmiképpen sem állhat fenn. Nem pedig azért, mert mi nem vagyunk kíváncsiak az egyes vállalatok belső titkos üzleti megálapodásaira, bennünet csak az érdekel, hogy milyen kartell van és mennyi. Így tehát elsősorban is azt kell behozni, hogy a minisztérium illetékes osztálya tegyen jelentést félévenként hivatalosan a közvéleménynek, hogy milyen kartel van és mennyi azoknak a száma. Ezt titkolni nem kell, mert ez nem üzleti titok és ebből a nyilvánosságra hozott adatokból még senki sem tudja meg az egyes vállalatok belső üzleti titkait. Mert mégis csak kíváncsiak vagyunk és lehetünk arra, hogy milyen kartelek működnek, milyen irányzatúak és hány darab van belőlük. Ez márcsak azért is jó lenne, hogy képviselőtársaink nem tévednének a számokban — mint legutóbb egyik úriember azt mondotta, hogy négyszáz kartel van. holott én például csak úgy tudom, hogy körülbelül 260—270 van ebből az áldott jó alakulatból. Továbbá pedig közelebb juthatunk ennek a nyilvánosságnak a segítségével ahhoz is, hogy ezeknek az áldásos alakulatoknak hány parlamenti tagja van. Mert ugyebár ez sem érdektelen az általános helyzettel kapcsolatban, pláne, amikor egyszer mégiscsak előkerül az az úgynevezett összeférhetetlenségi törvény is, amelyik nyugszik valahol évek óta, pedig erre is alapos szükség lenne, éppen a kartelkérdéssel kapcsolatban. Ezért arra kérem az iparügyi miniszter urat, hogy vegyen fáradságot magának és terjessze be mielőbb a Háznak a kartelkér dés újabb szabályozásáról szóló törvényjavaslatot. . . 67