Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 7-8. szám - Adósvédelem külföldön és nálunk - Közjogi reformok előestéjén

elérésére. A meohanizálás folytán a gyafawtatfeiap ugyan azt a szöveget és ugyanúgy mormolják el gyorsan a vallomás előtt és után, akár diplomás képzett ember a tanú, akár primitív agylú munkás, anélkül, hogy iffelőbr észben ék bennük a félelmet esküjük és az igazságszolgáltatás iránt, hogy épp ezért csak a valót adják elő. Külföldön, ahol a legtöbb esetben az esküt a tanúval előre tétetik le, psychologiailag nagyoblb hatást érnek el. Véleményünk szerint az ogyéniesités sehol nem játszik a bírói (gyakorlatban oly nagy szerepet, mint éppen itt. De a vallomások figyelembevételénél is nagy szerepet kell, hogy ját6zék a tanú egyénisége és a vallomások emberi megítélési szerinti valószínűsége. A bírónak tág tere nyilikj arra, hogy indokolásában helyet adjon a psyohologiái munkássága alapján kialakult véleményének a tanúk vallomását illetőleg. Mintholgy az okirati kényszer 100%-ig meg nem oldható, a bíró psychologai működésében kell keresni a kibontakozás útját és az új polgári perrendtartás alkotásakor ez kell, hogy meggondolások alapját képezze. ^ Adósvédelem külföldön és nálunk Még étónken él az emlékezetünkben olvasmányaink alapján az adósok börtönének intézménye, ahová az előkelő adósok épp úgy kénytelenek voltak bevonulni, mint a legszegényebbek, ha a kereskedelmi élet legnagyobb ura, a hitelező úgy akarta. Azótla bezzeg nagyot (fordult a világ. Az állam úgytalálta, hogy a jogszolgáltatás nagyszem mechanizmusában málr nem is a hitelező, — aki bízott az adósban, — van kiszolgáltatva, hanem a megszorult adós, aki bármely feltételt hajlandó elfogadni, csakhogy pénzhez jusson. így aztán nemcsak az adósok börtöne tünt el a föld színéről, hanem megszülettek a különböző törvényes rendelkezések, amelyek az adósnak megfelelő védelmet biztosítottak nemteljcsités esetén is a hitelezővel szemben. Természetesen ezekkel a védelmi eszközökkel külföldön nagyon óvatosan bántak, hiszen az állam gazdasági életét, a kereskedelmet bénította volna meg ennek az elvnek a túlhajtana. Angliában a bukott kereskedő ma is erkölcsi halott, aki épp úgy ki van közösítve a tisztességes kereskedők társadalmából, s az üzleti életből, mint a ragályos beteg. Sajnosán kell megállapítanunk, hogy ez a szellem az üzleti életben nálunk nem nyert alkalmazást. A kényszercü.vcz-égek hihetetlen módon elharapódzó tömegében sokszor látunk olyanokat, akiknek második vagy harmadik alkalommal fogadják el arányos kielgítési ajánlatát a hitelezők anélkül, hogy ez bárminő meg!>élyegzést jelentene is számára a tácrsadalomban. Maga az állam jár elől ezzel a szerintünk igen kétes hatású példával, amely különösen a gazdaadósok rétegénél túlhajtott. 3—4 esztendő óta egész sora jelent meg a gazdavédelmi rendeleteknek, szanálni iigyekezvén az eladósodottakat, s ma málr majdnem ott tartunk, hogy a sok hitbizomány, családi birtok, vitézi telek, OFB juttatás és védett birtok mellett a szabad birtokok eltűntek és az előbbiek oly védelemben részesülnek, hogy arra a hitelező kezét rá nem telheti. Nagyon természetes, hogy a dolognak ez a teljesen egyoldalú '.felépítése a magái káros következményeit a hiteléletben teljes mértékiben érezteti. Nem akarjuk ugyanazt megírni, amit Széchenyi majd 100 évvé] ezelőtt már megirt, de feltétlenül rá kell mutatnunk arra, hogy Magyarországon a hitelbizalomnak egy olyan megrendülésével állunk szemben, amely már most katasztrofális hatásokat mutat és amely nem kis részben köszönhető azoknak az adóst védő rendelkezéseknek, melyek a közeiniultUn nap nap után vlágot látta1:. Arra keli csak gondolni, hog;, egy vidéki cca 90 napi hitellej dolgozó kereskedőnek minő megrázkódtatást okozott a 30—40 esztendőre kontemplált kényszerhitelnyujtás, amely számára követeleésének teljes elvesztésével egyenértékű és sok esetben tönkremenést is eredményezett. Nem hallgathatjuk el ehelyütt azt sem, hogy az országban dolgozóikat foglalkozási ágra való tekintet nélkül egyenértékűnek tartjuk és elitéljük az olyan mentőeszközöket, amely százakon segít, hogy máls százakat dönt teljes anyagi romlásba. A kormány az utóbbi időben kényszerűen tapasztalva a vázolt körülményeket, oly módon igyekszik segíteni, a hitelbizalom helyreállítása tekintetében, hogy a védelmi rendelkezéseket csak a múltra terjeszti ki, s az ezután felveendő kölcsönökre vonatkozólag a behajtás teljes lehetőségét biztosítja. Ezek a kísérletek azonban hiú próbáJkozások, mert aki egyszer már megégette a kezét, az aligha fog újból bízni, különösen akkor, amikor semmi sem biztosítja afelől, hogy egy újabb kormányrendelet az adósvédelmet az újabban keletkezett tartozásokra is kiterjeszti. A kormánynak végül is le kell számolnia ezekkel az átmenet és egyoldalú intézkedésekkel és a jövő hitelélet biztosítása érdekében a multat is rendezni kell. Mégpedig egészen a közeljövőben, mert gazdasági életünk a halogatást napról-napira jobban megsínyli. 'X. Közjogi reformok előestéjén Miután állandóan szerepel az utóbbi hetekben a kormánynyilatkozatokban a közjogi reformok előkészítése és fokozatosan az országigyűlés elé való terjesztése, szükségesnek tartottuk errevonatkozólag a „Magyar Jogi Szemle" ezévi málrciusi számában hosszabb értekezések formájában megjelent cikkekből az alábbi idézeteket szószerint leközölni. Az értekézések, mind tudós és e kérdésekhez a legjobban hozzáértő professzorok toll álból jelentek meg, úgy véljük, hogy lapunk — töretlen híve lévén az abszolút alkotmányosságnak — hivatásánaki akkor felel meg legjobban, ha ezekben a cikkeben f elsorakoztatott felfogásokat teljes mértékben magáévá teszi, éppen azért, mert a politikától távol, sőt azon felül álló tudósaink véleményéről van szó, tehát nemcsak táflgyilagosak a 6^ó legjobb értelmében, hanem elfogulatlanok is. Ezzel már ki is jelöltük azt a vonalát, amelyen az elkövetkező és beterjesztendő kormányjavaslatokat bírálat tárgyává; tesszük esetről esetre. ANGYAL TAL dr., egyet, tanár: Ezekre a javaslatokra vonatkozólag határozott németem: hogy mindaddig, amíg királyság vagyunk és lenni akarunk, nem helyes ar.ról még csak beszélni sem, hogy a királyi hatalomban foglalt ama jogok gyakorlására, amelyeket ősi alkotmányunk szerint a király is csak a Szent Koronával történt megkoronáztatása után gyakorolhat, miként lehetne akár egyenesen, akálr kerülő úton valakit feljogosítani anélkül, hogy előbb Szent István koronájával királlyá koronáztatnék, mert eme jogok gyakorlása nem a hatalom tényleges gyakorlása, hanem a jövő szem56