Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1937 / 3-4. szám - 1930: XLVII. törvénycikk
kesztési vezérelve, pedig az akkori szerkesztői gárdában o't voltak Mikszáth Kálmán és Berezeg Ferenc is a lapnál. Pálffy Ferenc igénytelen, sovány kis emberke volt és mégis ö képviselte az igazi magyar középosztály polgári öntudatát az akkori közvélemény előtt. S annak ellenére, hogy ez ara akkor meginduló új lap egy olyan ember politikáját képviselte, mint Tisza Is'.ván gróf volt, aki sohasem örvendett nagy népszerűségének, mégis országos sikert ért el, mert — mindig eltalálta Pálffy Ferenc véleményét. Az autonómia szellőmét jobban kell ápolni, a polgárságot nevelni kell, fokozottabban ezekben az időkben, amikor mélyreható alkotmányreformok előtt állunk, mint amilyen a választójog reformja is lesz, ennek az országnak szüksége van öntudatos, sorsát intézni tudó polgárokra. Az ország második városának polgármestere kell, hogy súlyt jelentsen a kormányzat előtt, amikor egy város polgársága áll a hátamögött. A 40 éves közigazgatási bíróság A közigazgatási bíróság január 11-én tartott évnyitó ülésén Puky Endre dr. elnök nagyobb beszédet mondott, miért ez alkalommal ünnepelte a bíróság 40 éves fennállását. Ebben a beszédben kidoniborí'ota az elnök a bíróságnak azt a hivatását, amely talán nem is foglaltatik látszólag a nevében, így például jobban jelképezné e bíróság hiva'ását a „közjogi bíróság", vagy „közjogi szék" elnevezés. A közigazgatási bíróságnak e zt a hivatását legjoban jellemezte az elnök a következő szavakkal: „...a XIX. század elején öltött határozottabb formát az a felfogás, hogy az egyeseknek nemcsak akkor van igényük a jog oltalmára, amikor a büntetőjog és a magánjog által védettt életükről és vagyonukról van szó, hanem hogy igényük van erre a jogvédelemre az állam végrehajtóhatalmak azzal a tevékenységével szemben is, amely a közérdek érvényesítése során egyéni jogaikat elhanyagolja vagy azokon sérelmeket ejt." A fejlődés lassú, de a jogállam kiépülése irányában feltartóztathatatlan, mondá Puky Endre. Aztán ismertette a bíróság felállításának, majd az e lmúlt negyven év történetet. y. 1930: XLVII. törvénycikk Nincs olyian törvény, amelynek valami gyengéje ne lenne. A nyugalmas békeidőkben ig elő fordult, hogy a törvényhozás egyik-másik alkotásába apróbb hibák csúsztak, amiket aztán vauy a végrehajtási utasításban, vagy novellám úton korrigálni kellett. Nem lehet tehát megütközés tárgya, ha a jogalkotások mai hajszolt korszakában méginkább megesnek hasonló ..elírások." Különösen a háború utáni tisztviselői vonatkozású törvényeik nyomán támad nemegyezer bizonyos hiányérzet, amit főleg az úgynevezett ,.nyitott ajtók" ébresztenek a közvetlenül érdekelt tisztviselői rétegek lelkében. Rendszerint a legkisebbekében . . . Eszünk agában sincs, hogy az ilyen ..nyitott ajtók" keletkezése miatt a törvényszorkeszitőket tudat ossággal vagy tendenciával gyanúsítsuk. Ezeket a hiányosságokat a legtöbbször véletlenek, vagy a sietésbő] származó pongyola szövegezés idézik elő. hátrányos következményeik pedig akkor jelentkeznek már, amikor az ilyen hézagos törvényalkotások alkalmazására kerül a sor, s valamelyik ..1örvényma,gyarázó" kezében az egyes tisztviselői kategóriák érdekei esetleg kedvzőtlencbb elbánásban részesülnek-, mint a többié. Erre a lehetőségre tatáin egyetlen törvénycikk se nyújt annyi módot éfi alkalmat, mint a normá'tlétozámot szobályozó 1930. évi XLVT1. törvénycikk. Különösen az I. fejezet 2. §. 3. bekezdése, mely szóról-ezóra í'-'y hangzik: „Amennyiben Valamely státusnál azi összlétszámnak 10%-o.s csökkentése egyáltalán nem, vagy csak részben vihető keresztül, a különbözetet ugyannak a tárcának a keretén Iveiül lehetőleg ki kell egyenlíteni más státusok létszámába tartozó állások megfelel csökkentésével." Nézzük most már, hogy ebből a jóhiszemű törvényes intézkedésből minő következmények szái-maztak az időkfolyamán. Főleg .a legalsó tisztviselői kategória: a eelgédhivatali tisztviselők érdekei szempontjából vizsgáljuk a dolgot. A hivatkozott harmadik bekezdés, ugyebár, lehetőget ad arra, hogy tít egyik státus javára egy másik stáius létszáma esetenkint százalckszerűen megiiyirbáltassék. Emberek vagyunk, s ha általánosságban elfheBsegetjuk h magunktól azt a feltevést, hogy ..minden szentnek maga felé hajlik a keze". — annyi miégis. bizonyos, hogy az említett bekezdésben nyújtott lehetőségeket a kisebbeknek sohasem nyílhat alkalmuk a magasabbak hátrányára kihasználni. Fordítva inkább m|?eshetik a dolog . . . Erre, persze, nincs konkrét bizonyítékunk, jelek azonban vannak, Rmikből efcinte halálos bizonyossággal lehet következtetni. S ezek- mind azt mutatják, hogy a szóbanforgó törvénybe becsúszott „nyitott ajtó" csakugyan nem m a radt k ihaszn ál atla nul. Ezt látszik igazolni a többek között az a statisztikai adat. hogy amíg 1934-ben a főiskolás fs középiskolás SZPkon 1750, a segédhivatali szakon pedig 818 kinevezés, volt. ii későbbi kinevezéseknél ez a számarány a ma(gas°bb státusok javára lényegesen eltolódott, S 1935-b?n az 1934 magasabb kinevezéssel szemben csupán 634, — 1936-bm pedig a 2143 magasabb •kinevezéssel szemben már csak 523 ,:cgi'dhivatali kinevezés történt. Vagyis a magasabb státusok 25%-os gyaranodásával szemben a legalsóbb ^tisztviselői státus ugyanakkora vérvrsztességet szenvedett. Mit lehetne ebből a nagy eltolódásból következtetni máBt, ha nem azt, hogy az 1930. évi XLVTT. törvénycikk I. fejezet 2. á. 3. bekezdésében szereplő ..nyitott ajtót" egyedül a kistisztviselők hátrányára alkalmazták, s a segédhivatali státus, fizetési osztályba sorozott részét meglehetősen megtizedelték'. Kitűnik ez egyébként abból is. hogy a fizetési osztályba nem sorozott kezdő segédhiv tali állásokba fölvett díjnokok ós kezelők létszáma viszont a törvényesen előirt 50%-os arányszám helyett a segédhivatali státusnak immár 70—80%-át teszi. Senkinek se szándéka az elmultakat rekriminálni, kézenfekvő azonban, hogy a mostani tarthatatlan állapotokon sürgősen változtatni kell. Segíteni pedig csak úgy lehet, ha a sesédhivüt-li státusban megüresedő állásokat a jövőben kivétel nélkül meghagyják a segédhiv;-taliak számára és azokat a soron levő idős kezelőkkel és dí.jnokokkal töltik be. (Szm.) 26