Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 3-4. szám - Eckhardt Tibor és a bárányok - Egy képviselői beszámoló margójára

bírálatálba, miután ez olyan munka, hogy aki ismerni akarja, vagy bírálni, akkor annak az egészet el kell olvasnia, vagy újra leírnia. Azért úgy tekintjük, mint egy képviselői beszámolót, ami most hangzott el és ezzel kapcsolatosan regisztráljuk észrevételeinket, ismertetjük ennek hallatán felmerült gondolatainkat. Arról van szó, hogy egy kerület képviselője beszámolót mond a kerületéről, amely áll öt községből összesen 8592 lélekszámmal. Ezt azonban úgy mondja el — nehezen találunk reá jó hasonlatot — mintha ma itt Budapesten valaki egy pohár vizet tartva elénk varázslatos módon a végtelen és nagy, a hatalmas és rejtélyes tenger vizét zuhogtatná el előttünk, hasítóan éreznénk annak minden szépségét és rettenetességét, gyengéit és erőit, örömeit és fájdaimait. S mire a nagy átélés után magunkhoz térünk, ismét csak a kis pohár víz áll előttünk. Ez a beszámoló is ilyen végleteket nyit meg előttünk, nem tudjuk, örüljünk-e, féljünk-e, higyjünk-e, vagy csak űzzük el magunktól a hatásakép fakadt gondolatokat. Az első érzés, ami reánkszakadt tatáin Pethő Sándor egyik kifejezésével tudnók legjobban érzékeltetni, amikor azt mondja egy helyen a magyarságról, hogy „kis nép, de nagy nemzet". A másik pedig hogy milyen gazdagok vagyunk mi, milyen hihetetlen erőtartalékokkal rendelkezünk, micsoda kincs fekszik el itt köztünk útonútfélen, csak le kell hajolni érte. És mindjárt utána trappol önvádlóan, keserűen a lelkiismeret szava : nem hajoltunk le, nem teszünk egy lépést sem ! Ki kell egészítenünk Eckhardt Tibor szellemes vádló-mondását, amikor legutóbb tartott előadásában úgy jellemezte ezt a helyzetet, hogy: „vannak községek nálunk, ahol Árpád bejövetele óta nem történt más, mint behajtották az adókat" — azzal, hogy ezeken a helyeken őrzi a magyar sors azt az erőtartalékot, amelyből ezer éven át merített a nemzeti géniusz és amely biztosítja további ezer évre a magyar nemzet fennmaradását. Legfeljebb az uralkodó osztályok önző, fellületes és hanyag nemtörődömsége hagyta meg a források természetadta védfalait mai — Árpád ideje óta való — nyers állapotban. Hiszen éppen Hunyady könyve bizonyítja, hogy ahol hozzányúltak, ott is csak rontottak és súlyosan vétettek a magyar ősforrás ellen. Bedő község sorsa a példa erre, mert bebizonyíthatólag szent-istvánkori település, színmagyar település helyére a törökdulás után behozott románok eloláhosították ezt a kis faiut és vetették meg benne egy színmagyar medence kellős közepén a román irredenta egyik előretolt posztját. E kisközség lélekszáma 1828-ban 564 — 1930-ban pedig, tehát 100 év alatt — 660-ra „emelkedett", csakis azért, mert román akart és tudóit maradni. A másik példa még fájdalmasabb és jellemzőbb Kismarja község története. Bocskay-család egyik fészke, már évszázadokkal ezelőtt pallósjoggal felruházott önálló magyar város, ahol még ma is nagy számban ének az akkori polgári-formájú kisnemesek leszármazottjai ahol még ma is féltve, megbecsülve őrzik levéltárban a város régi szabadalom leveleit — ma még mindig 2546 lelket számláló kisközség. Alig történt itt változás 250 év óta ! És így végig az egész vonalon. Mit fog szólni ehhez Szekfű Gyula professzor úr, ha elolvassa ezt a könyvet ? i Amikor a magasabb hőfokú vizet kereső kútfúró gép nagy mélységbe hatol le, a fúrógép csövében rétegezve kapja a geológus a különféle fajtájú föld anyagokat, ezt átvizsgálva, analizálva tudja irányítani a további munkáját. Így hat Hunyady Ferenc müve is az országépítés szempontjából. Hiszen egy nemzet élete folytonos építkezésből áll, a régit lerombolják, az újat emelik. S milyen fontos az építkezésnél, annak tartósságára, az az anyag, amit felhasználnak, amit beépítenek. Ez a kis könyv megmutatja nekünk, hogy honnan vegyük az anyagot, s hogy miként kell építkeznünk. De ez a mélységbe hatolt fúrócső azt is megmutatja — mint a hőmérő a lázas testnél — hogy mit kell csinálnunk, ha ha észrevesszük a titkosan rágó baj okozta lázt a nemzet testében. S végül megmutatja, hogy azoknak, akik akár véletlenül, akár hivatásérzetből állanak egy nemzet élén, mint vezetők, mit és hogyan kell csinálniok a maradéktalan, az örök nemzeti élet konzerválása érdekében. Hasznos, szórakoztató, játszva tanító zsebkönyv országvezetők részére. Használati utasítás a tévelygők és azok számára, akik valamit akarnak. * Az energia megmaradása nemcsak a természettörvények szerint bizos, hanem a szellemi energiák is átalakítóan működnek az idők sodrában, ha azok igaz, valódi, értéket képviselő erőkből állanak. Hunyady Ferenc munkája is ezekhez az örökké ható szellemi energiákhz tartozik. Munkája nem vész kárba és hatása mutatkozni fog. Értéket adott a magyar közéletnek és ezért jár neki köszönet. Csák István. „Ahelyett, hogy valamely faj zsenialitásának foka tisztasága fokával volna arányban, inkább öszszetétele, változatossága fokával és az átlagtipusa körül végzett kilengések nagyságával van arány, ban. Három, négy század óta mindjobban keverednek az európai fajok és ahelyett, hogy gyöngülne, egyre fejlődik találékonyságuk. Mennél előbbre halad az evolúció, annál inkább csökken a faji tényező jelentősége. Mennél jobban visszamegyünk a múltba, annál inkább azt látjuk, hogy minden nagy nemzeti faj megcsinálta a maga civilizációjál és megfordítva: mennél jobban haladunk előre, annál inkább azt látjuk, hogy a modern civilizáció saját faja kialakításán dolgozik, azon, hogy sok különböző fajok összeolvasztásából új fajokat teremtsen, amelyek jobban megfelelnek fejlődésének." (Tarde : L'action intermental Paris, 1900.) 20